Az Eurócsoport pénzügyminiszterei hétfő este röviden megvitatták az újonnan csatlakozó országok európai árfolyamrendszerbe való bekapcsolódásának gyakorlati kérdéseit. A tagállamok 2003. április 5-én a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC) athéni ülésén már lefektették az ERM-II. „bővítésének” politikai elveit. A tagállamok egy szóvivő szerint mostantól inkább a gyakorlati kérdéseknek szentelnek figyelmet, így annak, hogy mi legyen a hozzáállás az egyes országokhoz, illetve hogyan fog történni az árfolyamrendszerhez történő csatlakozás.
Brüsszeli források szerint a következő napokban és hetekben külön-külön leülnek majd a csatlakozó országok képviselőivel, hogy egyeztessék a követendő stratégiát. „Mivel az árfolyam-stratégiák országról-országra különböznek, szó sem lehet arról, hogy egységes receptet ajánlanánk. Egyes új tagállamok, mint Észtország, a belépés után rövid időn belül bevihetik valutájukat az ERM II-be, másokat – amelyek valutái meglehetősen nagy ingadozást mutatnak – ugyanakkor inkább lebeszélnénk a gyors csatlakozástól” – közölte a Bruxinfóval egy nevének elhallgatását kérő bizottsági forrás.
Bár az illetékes óvakodott országnevek említésétől, megfigyelők szerint a Bizottság a forint árfolyamának élénk hullámzására való tekintettel Magyarországot is azok között tartja számon, amelyeket lebeszélne a sietségről. Brüsszel ugyanakkor messze nem az egyedüli tényező, a tagállamok magas rangú pénzügyminisztériumi tisztviselőiből álló Gazdasági és Pénzügyi Bizottság (EFC) véleménye a meghatározó. Pedro Solbes, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa egy prágai konferencián a minap mindenesetre kifejezetten óvta a gyors belépéstől azokat az országokat, amelyek valutái nagy ingadozást mutatnak. „Az ERM II-be való belépés időzítését és a részvétel időtartamát az érintett ország szükségleteinek megfelelően, eseti alapon kell meghatározni. A taggá válás utáni gyors csatlakozás egyértelműen reális opció. Mégsem szükségszerűen optimális stratégia, különösen, ha az inflációt nem sikerült megfelelő mértékben leszorítani, vagy a fiskális politikai kiegyensúlyozatlanságok akadályozzák a makrogazdasági stabilitást” – szögezte le többek között Pedro Solbes.
Szakértők szerint ugyanakkor korántsem egyértelmű, hogy egy valuta stabilitásának mi tesz igazán jót: ha gyorsan beviszik az árfolyamrendszerbe, vagy ha ezt csak akkor teszik meg, amikor a reálkonvergencia – például az életszínvonal – elért egy bizonyos szintet. „Az alapdilemma az, hogy a reálkonvergenciát hol éred el, belül vagy kívül?” – mutattak rá az idézett szakértők. Megfigyelők szerint az elkövetkező időben fel kell mérni, hogy milyen hátrányokkal és előnyökkel járna a forint beléptetése az árfolyamrendszerbe. Az EU-ban – részben az ERM II. stabilitása feletti aggodalom miatt – nem látszik elszigeteltnek az a vélemény, hogy az erősen ingadozó valutáknak jobb, ha a reálkonvergencia magasabb fokának eléréséig kívül maradnak. Ez ugyanis biztosítja azt a nagyobb rugalmasságot, amire a gazdaságnak, a monetáris politikának szüksége lehet. Magyar részről eddig azonban inkább az a felfogás dominált, hogy az ERM II-ben éppen hogy kisebb lenne az árfolyamingadozás, hiszen nem lenne tere a spekulációnak. A végleges döntést nyilván befolyásolja majd, hogy az európai egyeztetéseken melyik iskola kerekedik felül.
Emlékeztetőül: az euró bevezetésének egyik előfeltétele, hogy az érintett ország nemzeti valutája ezt megelőzően legalább két éven át az ERM II. része legyen. Amikor egy valutát beléptetnek, megállapítják annak euróhoz viszonyított középárfolyamát, amelytől plusz-mínusz 15 százalékos sávban lebeghet. Magyarország tulajdonképpen már most az ERM II. modelljét alkalmazza, hiszen létezik egy deklarált plusz-mínusz 15 százalékos lebegtetési sáv. Ezenkívül a közelmúltban volt egy deklarált árfolyamcél is, ami egyik magyarázata a forint árfolyama ellen induló spekulációknak. Hiszen, ha egy valuta szabadon lebeg – akár a cseh korona -, akkor spekulálni sem érdemes ellene. Az ERM II-tagság annyiban jelentene gyökeres változást, hogy problémák esetén az Európai Központi Bank is közbeavatkozna.
Az új tagállamok elvileg akár a csatlakozás másnapján bevihetik valutájukat az európai árfolyam-rendszerbe. Ezt jogi eszközökkel az Unió sem akadályozhatja meg, más kérdés, hogy vannak eszközei a meggyőzésre. A következő hetekben éppen egy ilyen folyamat zajlik majd a csatlakozók és az EU között.
