Az Európai Parlament arra szavazott, hogy a munkaidős irányelvben szűnjön meg a felmentés lehetősége, és a gyakorlatban is maximum 48 órás legyen a munkahét.
Az 1993-ban életbe lépett európai uniós irányelv központi rendelkezése, hogy 48 órában maximálja a heti munkaidőt. Lehetővé teszi ugyanakkor, hogy a munkaadók és munkavállalók ez alól eseti alapon felmentést kérjenek. Ezzel főként a keményen dolgozó britek élnek, de újabban a kontinentális államokban is elterjedt a gyakorlat. Olyannyira, hogy sokan amellett kardoskodnak: szűnjön meg ez a lehetőség.
Az irányelv felülvizsgálata egyébként is aktuális, és az Európai Bizottság jelenleg konzultációt folytat az érdekelt felekkel, mielőtt javaslatot tenne a módosításra. Az Európai Parlament egy szerdán elfogadott, nem kötelező érvényű jelentésében azok mellett szállt be a vitába, akik meg akarják szüntetni az „opt-out” lehetőségét. A jelentés azon pontjáról, amely konkrétan a kimaradási záradékkal foglalkozik, külön szavaztak, és a voksolás a liberálisok és a konzervatívok egy részének ellenkezése miatt szoros volt: 275 igen, 229 nem, 9 tartózkodás.
Az elfogadott parlamenti jelentés nem csak az opt-outot, de a munkaidő pontos definícióját is érinti. Ezzel kapcsolatban már tavaly komoly viták voltak, miután az Európai Bíróság egy ítéletében kimondta, hogy az orvosok esetén az is munkaidőnek számít, amit készenléti ügyeletben töltenek. Ez természetesen kolosszális pluszköltségeket róna az egészségügyre. Ráadásul a döntés, ami német becslés szerint 24 százalékos foglalkoztatás-növelést tenne szükségessé a szektorban és 1,75 milliárd euróba kerülne egy évben, oda vezetett, hogy még több államban kértek felmentést az irányelv rendelkezései alól.
Egy harmadik fontos tényező, hogy az Európai Bizottság megítélése szerint a felmentésre feljogosító garanciákat a tagállamok nem az előírásoknak megfelelően alkalmazzák. Az egyik legtipikusabb kifogásolható gyakorlat, hogy a dolgozókkal a munkaszerződéssel egyidejűleg íratják alá azt a megállapodást, amellyel lemondanak a maximum 48 órás munkahétről. Ez a gyakorlat Brüsszel szerint de facto korlátozza a választás szabadságát. További problémát jelent, hogy a nemzeti szabályozásokban nem teljesül az irányelvnek az az előírása, amely a ténylegesen ledolgozott munkaórák regisztrálására kötelezi a munkaadót azoknak a dolgozóknak az esetében, akik „ráhúznak” a 48 órás normára.
A legutóbbi adatok szerint a brit munkavállalók 16 százaléka – mintegy 3 millió ember – jelenleg hetente 48 óránál többet dolgozik, arányuk 1 százalékponttal emelkedett a ’90-es évek elejéhez képest. Nagy-Britannia az egyetlen tagállam, ahol az elmúlt évtizedben nőtt a heti munkaidő. Egy felmérés szerint a brit munkavállalók 33 százalékával írattak alá olyan megállapodást, amelynek értelmében vállalják, hogy a heti munkaadagjuk meghaladja a 48 órát. Anna Diamantopoulou foglalkoztatási uniós biztos szerint a brit példa is jól szemlélteti, hogy a jelenleginél konkrétabb, kézzelfoghatóbb feltételekhez kell kötni a 48 órás munkahét alóli felmentést.
A heti 48 órás munkaidőt a jogszabály értelmében egy legalább négy hónapos referenciaidőszak alapján mérik, lehetővé téve a vállalatok számára, hogy a munkaidő beosztása a lehető legjobban illeszkedjen a tevékenységükhöz. A viszonyítás alapjául szolgáló időszakot ugyanakkor bizonyos feltételekkel 6 hónapra is ki lehet terjeszteni, ágazati szinten kötött kollektív szerződés esetén pedig akár 1 évre is. Brüsszel úgy találta, hogy a 15 tagállamból mindössze négyen – Görögország, Írország, Portugália és Nagy-Britannia) ültették át megfelelően a gyakorlatba a referenciaidőszakra vonatkozó rendelkezéseket.
A legtöbb tagállamban egyébként fel sem merül az, hogy 48 óránál többet dolgozzanak. Az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért nevű szervezet felmérése szerint a heti átlag 40 óra alatt van, és az állami szinten kollektíve rögzített munkaidő sem haladja meg ezt az értéket. (Hazánkban pont ennyi, Franciaországban pedig csak 35 óra).
A vitában nagyon gyakran elhangzó érv az, hogy a munkaidő ilyetén korlátozása csapást jelent a vállalatok versenyképességére. Szakértők egy része rámutat, hogy az Egyesült Államoknak részben azért erősebb a gazdasága, mint Európáé, mert az amerikaiak egész egyszerűen többet dolgoznak, mint az európaiak. Ezzel érveltek az EP-ben például a liberálisok is. „A dolgozóknak meg kell adni a lehetőséget, hogy többet keressenek több munkával, és egyes üzleti szektorok számára is fontos a rugalmasság” – szögezte le közleményében a liberális EP-képviselőket tömörítő ELDR. Az Európai Bizottság ugyanakkor a maga részéről elutasítja ezt az érvet.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
