“Teleki életművének kultuszát a Magyar Köztársaság alkotmányos elvei arculcsapásának tekintjük” – írta a Mazsihisz. A főváros kulturális bizottsága január 28-ai ülésén egyhangúlag támogatta Teleki Pál szobrának felállítását a Budai várban, ez év áprilisában. Egy héttel korábban a városképvédelmi bizottság is egyhangúlag engedélyezte a szobor elhelyezését közterületen. Mindkét ülésen pro és kontra hangzottak el vélemények Teleki Pál életútjával kapcsolatban.
A Mazsihisz a közleményében megjegyezte: “Teleki Pál az intézményes, nemzeti érzelmű antiszemitizmus szimbóluma, akinek miniszterelnökségéhez tapad a XX. században a világ első zsidóellenes törvénye, az 1920-as numerus clausus, továbbá a zsidókat másodrendű állampolgárrá minősítő, 1939-es második zsidó törvény hatálybalépése, valamint a házassági korlátozásokat tartalmazó, 1941-es harmadik zsidó törvény előkészítése”.
Teleki politikájának integráns része volt a hidegvérű, tudományosan megalapozott zsidóellenesség – fogalmaztak. “Az ő keresztény Magyarországának víziójában nem volt helyük a zsidóknak. Politikai befolyását húsz éven át a magyar zsidóság ellehetetlenítésére, elüldözésére használta fel. Akik ma szobrot állítanak ennek az embernek, azok piedesztálra emelik a rasszizmust, a fajüldözést, a kirekesztést” – írta a Mazsihisz.
A szövetség véleménye szerint az önkormányzati döntéshozóknak, akik a szobor felállítását megszavazták, tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen eszméket vállaltak fel döntésükkel. Demszky Gábor főpolgármester szerdán úgy nyilatkozott az MTI-nek, “nem vétózza meg” a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságának döntését, amellyel a testület hozzájárult Teleki Pál szobrának felállításához.
A szoborállítás ellen Fellegi Ádám zongoraművész is tiltakozó levelet juttatott el a főpolgármesterhez, amelyre Demszky Gábor már elküldte válaszát. A zongoraművész, a Fővárosi Önkormányzat Pro Urbe-díjas kitüntetettje, a hét elején írt levelében elfogadhatatlannak nevezte, hogy köztéri szoborral állítsanak emléket az egykori miniszterelnöknek, aki szerinte antiszemita nézeteket vallott. Fellegi Ádám úgy véli, hogy e szoborállítás néhány héttel az Európai Unióhoz való csatlakozásunk és a tervezett budapesti nemzetközi holokauszt konferencia előtt “arculcsapás, egy olyan folyamatosság deklarálása, amely Auschwitz után még nagyobb bűn, mint annak előtte”.
Első miniszterelnökségének idejére – 1920. július 19. és 1921. április 13. – esett egyebek között a nem keresztény származásúak egyetemi felvételét szabályozó, illetve szűkítő úgynevezett numerus clausus rendelet. 1939. február 16-tól volt másodszor is miniszterelnök. A “fegyveres semlegesség” álláspontjára helyezkedve megtagadta a Lengyelországra támadó német csapatok átengedését, és az akkori közös lengyel-magyar határon át több százezer lengyel menekült továbbutazását tette lehetővé a szövetségesekhez. Amikor a németek 1941-ben közreműködését kérték Jugoszlávia megtámadásában, április 2-ról 3-ra virradó éjjel öngyilkos lett. Szobrát halálának 63. évfordulóján tervezik felavatni a budai Vár Hunyadi udvarában, a Ludwig Múzeum homlokzatával szemben.
