Európa országaiban a pozitív változások a ’90-es évek végével kezdődtek a munkaerőpiacon, amikor jelentősen bővülni kezdett a női foglalkoztatás, az
oktatás színvonala emelkedett, és olyan új, rugalmas foglalkoztatási módszerek terjedtek el, amelyek elenállóvá tették az Európai Uniót a romló gazdasági növekedéssel szemben – állítja a 2003-as foglalkoztatási jelentésében az Európai Bizottság, amely elsősorban a 2002-es munkaerő-piaci folyamatokat elemezte.
Lengyelország kilóg a sorból
A jelentés első alkalommal mérte fel a csatlakozó országok munkaerőpiaci fejleményeit. Az erőteljes belső keresletnek köszönhetően ezek az országok még az uniónál is kisebb mértékben érezték meg a gazdasági lejtmenetet. Foglalkoztatási rátáik átlagát egyedül a lengyel gazdaság gyenge teljesítménye húzta le, olyannyira, hogy a foglalkoztatottság összességében náluk is csökkent. A csatlakozó országokat egyenként tekintve a munkanélküliek száma majdnem mindenhol csökkent, egyedüli kivétel Lengyelország, ahol a munkanélküliség mértéke közel került a 20 százalékhoz. A Bizottság arra számít, hogy 2003-ban stagnálni fog a foglalkoztatás a leendő EU-tagoknál, majd jövőre körülbelül 1 százalékos javulásra van kilátás.
Lemaradásban
Ami a Tizenötöket illeti, 2002-ben 0,2 százalékponttal 64,3 százalékra emelkedett a foglalkoztatás általános szintje. A szerény növekedés elsősorban annak köszönhető, hogy több nő állt munkába (a foglalkoztatási ráta EU-szinten elérte az 55,6 százalékot), igaz, a férfiaknál valamelyest csökkent és 72,8 százalékos szintre süllyedt a keresők aránya.
Erópai állások online
Bár nem az Európa Bizottság az első, amely az Európai Unió munkaerő-keresletét össze kívánja hozni a kínálattal, szeptember közepén indult internetes oldala megoldást jelenthet a problémára. Az internetes oldal nem titkolt célja, hogy növelje a munkaerő mobilitását az Unión belül. A frissen elkészült site több ezer állásajánlatot tartalmaz, lehetővé teszi a munkát keresőknek, hogy központi adatbázisba feltöltsék az önéletrajzukat és tanácsokkal is szolgálnak az egyes tagállamok munkaerőpiacáról. A European Job Mobility Portal (EURES, magyarra talán Európai Munkaerő-áramlási Portálnak lehetne fordítani) már most több ezer lehetőséget kínál az elhelyezkedést keresőknek: szakképzettséget nem követelőket, professzionális tudást igénylőket, műszaki érdeklődésűeknek és humán beállítottságúaknak egyaránt. A Bizottság azzal a tervvel összhangban hozta létre az oldalt, hogy az Európai Unió 2010-re a világ legdinamikusabb gazdasági régiója legyen. További lényeges előnye lehet a rendszernek, hogy elsimítja a tagországok munkanélküliségi rátái közti jelentős különbségeket. Az oldal egyelőre angol, francia és német nyelven elérhető, de a közeli tervek közt szerepel, hogy a többi uniós tagország anyanyelvén is létrehozzák az adatbázist – írja az EUObserver.
Ha az Európai Unió teljesíteni akarja a 2000-ben Lisszabonban kitűzött célokat, akkor 2010-re körülbelül 22 millió új munkahelyet (éves viszonylatban majdnem 3 millió új munkahelyet) kell teremtenie.
Rugalmas munkavállalók
A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy az európai munkaerőpiac ma sokkal rugalmasabb, mint néhány évvel ezelőtt. Az európai munkavállalók 18 százaléka részmunkaidőben dolgozik, 13 százalékuk ideiglenesen van foglalkoztatva, legalább egyharmaduk 6 hónapos vagy annál is rövidebb idejű szerződéssel. A munkavállalók 15 százaléka rendszeresen túlórázik, és több mint 50 százalékuk ezért nem kap külön térítést. Az összes munkavállaló egynegyede – a szolgáltatásban és értékesítésben dolgozók, a szakképzett kétkezi munkások és a szakképzetlen munkaerő – a főmunkaidőn túl is rendszeresen dolgozik. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak 8 százaléka hetente több mint 48 órát tölt munkával.
Az Európai Bizottság szerint Európában 2002-ben a termelékenység erősebben nőtt az információs és kommunikációs technológiákat (ICT) előállító szektorban, mint az Egyesült Államokban. Eközben az ICT-t felhasználó szektorban Európában a termelékenység növekedése elmaradt az amerikaiétól. Nemhiába látott napvilágot az utóbbi hetekben több olyan vélekedés is, hogy Európa gazdasági teljesítménye nem a munkerőpiac kisebb rugalmassága miatt, hanem az itteni foglalkoztatottak gyengébb termelékenysége miatt marad el az Egyesült Államok gazdasági növekedésétől.
Szabad a vásár
Az orvosok, a jogászok, a szaktanácsadók számára valóban megnyílik a közös piac, a készülő szolgáltatási EU-direktíva szerint a tercier ágazathoz tartozók korlátozás és adminisztrációs tortúra nélkül vállalhatnak majd munkát az unió bármely országában. Az új szabályozás gyakorlatilag azt jelentheti, hogy a szolgáltatási szektorban dolgozók egy része az Európai Unióban bárhol szabadon gyakorolhatják szakmáját, anélkül, hogy ehhez hosszadalmas engedélyeztetési eljárásra lenne szükség. Hogy ez mekkora könnyebbség, arról a kiskereskedők tudnának mesélni, akiknek például saját országuk ingatlanügynökeivel, mérnökeivel, bankjaival és biztosítótársaságaival kell együttműködniük, ha egy másik tagországban üzletet akarnak nyitni. A javaslat pontos részletei még kidolgozásra várnak, a bizottság október vége körül kezdi el a belső egyeztetéseket, s a jogszabály tervezete várhatóan december elején kerül az Európai Bizottság asztalára. Egy dolog biztos: a törvény értelmében a tagországoknak engedélyezniük kell majd a származási országukban legálisan tevékenykedő szolgáltató cégek működését.
Az egyes tagországok munkapiacát a nemzeti hagyományok és preferenciák különbségei nagymértékben megkülönböztetik. Rövid távon nem várható, hogy ezek a különbségek eltűnjenek, és minden ország egy modellt részesítsen előnyben. Az alábbi négy módozatot különíthetjük el.
Az angolszász modell alacsony szervezettségű piacot jelent, ahol a nagy bérkülönbségek, a decentralizált, csaknem vállalati szintű bértárgyalások jellemzőek. Az alanyi jogon járó, tehát nem a munkával kiérdemelt, munkanélküli ellátások szintje alacsony, ennek megfelelően a munkát terhelő adók mértéke is kicsi. Ebben a modellben a foglalkoztatás nem stabil, de nagy az újrafoglalkoztatás esélye.
A skandináv munkaerőpiaci modell sok szempontból az angolszász ellentéte. A szakszervezetek ereje és szervezettsége nagyon magas, ezért a bérek nem szakadnak el annyira egymástól. A munkanélküliségi ellátás célja ebben a rendszerben, hogy alternatívát nyújtson a munkaerőpiacról kilépni kívánók számára, kiterjedtsége és mértéke ezért rendkívül nagy, és jellemzően alanyi joghoz kötődik. Sokakat foglalkoztat ebben a modellben az állami, közületi szféra, illetve magas a munkát terhelő elvonások aránya.
A kontinentális modell elsősorban Németországra jellemző, de a például a csatlakozó országok munkapiaca is jelentős mértékben ennek a rendszernek felel meg. Bár itt is magas a nem munkával szerzett munkanélküliségi ellátások aránya, a szakszervezetek inkább iparági szinten szerveződnek, és jelentőségük folyamatosan csökken.
A dél-európai országok vegyesen mutatnak kontinentális, angolszász, illetve önálló jegyeket. A szakszervezetek szerepe hasonlóan alakult ezekben a gazdaságokban, mint a kontinens egészén. Az adók szintje ugyankkor jóval alacsonyabb, és a munkanélküli ellátásban a családi-rokoni kapcsolatoknak fontos szerep jut.