Belföld

Megsemmisítik a Galileót – egy legendás űrszonda életpályája

admin

2003. 09. 16. 18:17

Vasárnap végetér az űrkutatás egyik legsikeresebb szondájának élete. A Jupiterről és holdjairól több ezer felvételt készítő űrszonda elég az óriásbolygó légkörében.

Az űr- és bolygókutatás egyik legsikeresebb űrszondája, a Galileo élete vége felé jár. A NASA tervei szerint a 1,5 milliárd dolláros űrszondát magyar idő szerint vasárnap este 21 óra 49 perckor beleirányítják a Jupiter örvénylő felhőrétegeibe. Az öngyilkos leszállás közben a súrlódás miatt a csaknem háromezer tonnás űrszonda fokozatosan felmelegszik, és elég.


Megkímélik Europát 

A vasárnapra tervezett akcióval sikerül elérni, hogy az űrszonda ne csapódjon a Jupiter Európa holdjának, ezzel elkerülhető, hogy esetleg földi baktériumok jussanak a holdra. A bolygóméretű Európáról a csillagászok úgy vélik, hogy az egyik legígéretesebb hely a Naprendszerben, ahol az élet nyomai elképzelhetők. Az Európát ugyanis vízjég borítja, amely alatt valószínűleg a földi élet kialakulását elősegítő vízóceánok találhatók. A NASA már évekkel korábban aggodalmát fejezte ki, hogy a Jupiter gravitációs ereje eltérítheti pályájáról az űrszondát, és elképzelhető, hogy az Európához vagy más holdhoz csapódik – most ennek elébe mennek.  


Minden kezdet nehéz…



A Galileo 14 éves küldetése a NASA egyik legsikeresebb programja volt, annak ellenére, hogy nem minden ment simán. A kilövés rögtön több éves halasztással történt. Az eredeti tervek szerint a Galileót 1986-ban a Challenger vitte volna Föld körüli pályára, ahol egy folyékony üzemanyaggal működő rakétával indították volna útjára. Eredetileg két és fél év alatt ért volna a Jupiterhez.

A Challenger katasztrófája után három évvel elhalasztották az űrszonda indítását. Végül 1989. október 18-án az Atlantis fedélzetén indult el a világűrbe, ahol egy szilárd hajtóanyagú rakétával az útjára bocsátották.

Az űrszonda második nagy próbatétele az volt, hogy főantennájának kinyitásakor 3 merevítő beszorult, ezért csak az egyik fele tudott kinyílni. Sajnos az antenna teljesen használhatatlanná vált, s a tartalékantennának kellett átvennie szerepét, de az jóval kisebb teljesítményű volt. Ennek ellenére azért többezer felvételt közvetített a Földre.

Mérföldkövek a Galileo életében

A Galileo volt az első űrszonda, amely megközelített egy kisbolygót. 1600 kilométerre suhant el a Gaspra mellett, részletes fotókat és méréseket végezve. A várakozásoknak megfelelően a kisbolygó felszíne telis-tele van kráterekkel és barázdákkal.




Mivel a Galileo egy Vénusz felé tett kitérővel kezdte meg útját, 1992 decemberében visszatért a Földhöz, hogy újabb lendületet vegyen, most már a Jupiter felé. A Föld-Hold rendszerről készült felvételeken felfedeztek egy 2000 kilométer átmérőjű medencét a Hold felszínén.

1993-ban a Jupiter felé elsuhant az Ida nevű kisbolygó mellett mindössze 2480 kilométerre, és felfedezte a kisbolygó Dactyl nevű holdját. Ezzel az Ida volt az első kisbolygó, amely körül közvetlen képalkotással holdat fedeztek fel. 1994-ben az űrszonda közvetített a Shoemeker-Levy-9-es üstökös Jupiterbe való csapodásáról.

1995 végén a főszondáról leválasztott légköri egységek megérkeztek a Jupiterhez. A légköri egység ugyanezen a napon megkezdte a belépést az óriásbolygó légkörébe. A felhőrétegtől 50 ezer kilométerre egy teljesen új, erős sugárzási övezetet talált. Miközben a légköri egység kinyitotta ejtőernyőjét és megkezdte a süllyedést a légkörben mérte a felhők kémiai összetételét, a nyomást, a hőmérsékletet, a sűrűséget, vizsgálta az energiaviszonyokat, a villámlásokat és a szelek erősségét. A leszállóegység 57 percig tudott működni, majd összeroppant. A szonda 130 kilométer mélyre süllyedt. Eközben a Galileo 216 ezer kilométerre a közelítette meg a Jupitert (ez volt a legközelebbi elrepülés a Jupiter mellett az egész misszió alatt), és pályára állt a bolygó körül.

Megismerhettük a Jupiter nagy holdjait

Az elkövetkező években az űrszonda fotókat készített és méréseket végzett a Jupiter nagy holdjairól. Képeket küldött az Ioról, ahol rengeteg működő vulkán és friss lávató mutatkozott. A legfrissebb kalkulációk szerint 152 működő vulkán van a bolygón. Az Io mellett történt gravitációs mérésekből kiderült, hogy vasmagja és jelentős mágneses tere van.

Felfedezte a Ganymedes mágneses terét, ionoszféráját és légkörét, amely oxigént is tartalmaz. A hold nem csak a Naprendszer legnagyobb holdja, hanem a Merkúrnál és a Plútónál is nagyobb.

A Galileo többször elrepült a jeges Callisto hold mellett, ahol szintén ionoszférát találtak e hold körül is, amelyből vékony légkörre lehetett következtetni. A belső szerkezet homogénnek mutatkozik, a fémes mag hiányzik. A holdon számtalan kráter mutatkozik.



1996-ban készültek az első felvételek az Europáról. A holdról készült felvételek a korábban gondoltnál erősebben szabdalt felszínt mutattak, kevés a kráter, viszont annál több a rianás és a repedés. A rianások mentén sötétebb anyag található, mely a jég repedésénél felszínre törő szilikátos víztől eredhet. A felvételek alapján egyre valószínűbbé vált az a feltevés, hogy az Europa felszíne alatt folyékony óceán vagy képlékeny jég található. Mágneses teret észleltek e hold körül is, amelynek térerőssége negyede a Ganymedes-ének.

Ezen túl számos fotót készített a Thebe, a Metis és az Amalthea holdakról, a Jupiterről, a Jupiter sarki fényeiről, és felfedezett egy teljesen új porgyűrűt a bolygó körül. A gyűrű közel 1 millió kilométer átmérőjű, anyaga valószínűleg bolygóközi eredetű.


Forrás: National Geographic Online

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Fotó: Marjai János / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.