|
Rapszodikus hét volt |
| A forint árfolyama a 250-es szinten kezdte a múlt hetet és elég volt számára másfél nap, hogy elvágtázzon 259 forintig, sorban törve át a „komoly” 252, 255 és 258 forintos ellenállási szinteket. Mindenki a fordulópontot találgatta és Járai jegybankelnök szóbeli intervenciójára várt. Ehelyett sáveltolást jelentett be közösen a pénzügyminiszter és az MNB elnöke. A piac meglepetten reagált. Miközben békésen zajlott a sajtótájékoztató, a forint már 270 forintig gyengült. |
|
Jókor jött a pünkösdi ünnep, a hosszú hétvége alatt talán volt egy kis idejük a befektetőknek és a gazdaságpolitika irányítóinak végiggondolni, hogy mi áll mögöttünk, és főleg: hogyan tovább. Tegyük mi is ezt, ugyanis a forint gyengülése és leértékelése komoly árfolyamváltozásokat hozott a múlt héten mind az állampapírpiacon, mind a részvények körében, és a jelenlegi árfolyamok korántsem tekinthetők egyensúlyinak.
A forint leértékelését azzal indokolták, hogy a világgazdaság betegeskedése miatt kevésbé kell tartanunk az importált inflációtól, viszont javítani kell az exportőrök versenyképességét. Tőke hiányában a komoly fejlesztésekre képtelen exportőr magyar vállalatok sajnos még mindig a forint folyamatos leértékelésében látják versenyképességük kulcsát. Pedig ez nem más, mint állami szubvenció, amit a lakosság a magasabb infláció árán fizet meg.
De nemcsak ez a gond. A kormánynak és különösen a jegybanknak esze ágában sem volt 270 forintig gyengíteni a forintot, de a más téren oly hatékony kormányzati kommunikáció ebben a kérdésben mintha lékett kapott volna. Csak egy nap késéssel jeleztek a piacnak. Abban reménykedtek ugyanis a mi gazdaságpolitikusaink, hogy a forint a 250-255 forintos sávban stabilizálódik és a bejelentésnek nem lesz gyengítő hatása. Volt is csodálkozás, amikor felhívták Járai Zsigmond figyelmét, hogy már 270 forintot kérnek egy euróért. A bejelentésnek egyébként valóban nem lett volna komolyabb forintgyengítő hatása, ha nem akkor történik, amikor a piac amúgy is hisztérikus hangulatban van (a kiszivárogtatásról nem is beszélve…).
|
Állampapírpiac |
| A múlt héten komoly árfolyamesést kellett elszenvedniük a befektetőknek, miután a hozamok a rövidebb lejáratoknál 70 bázispontot, míg a hozamgörbe hosszabb végén 15 bázispontot emelkedtek. Gyakorlatilag a piacok azonnal beáraztak egy kamatemelést, miután a jegybankelnök többször is jelezte, kész kamatot emelni, hogy az árfolyam visszaerősödjön a 250-255 forintos sávba. Meglátjuk, hogy a Monetáris Tanács keddi ülésén miként döntenek a jegybankárok. Az MNB hitelessége és függetlensége azonban kétségessé vált az árfolyamsáv eltolására vonatkozó szerdai döntésre „bólintása” miatt, nem felmentve a kormányt és az exportőrlobbit, amely a nyomást gyakorolta. Így a jövőben a verbális intervenció hatása kisebb lehet, ahogyan ezúttal sem volt képes a forintot a 260-as szint alá terelni. Ha múlt héten azt írtuk, hogy a kötvényhozamok vonzóak lehetnek, akkor ez most hatványozottabban igaz. Elsősorban az egy év körüli lejáratú papírok kínálnak magas, 7,10 százalékos hozamot és megfelelő védelmet a további hozamingadozások ellen. |
|
Nyernek az exportőrök
A részvénypiacon az exportőrök, így elsősorban a Richter, az Egis és a NABI árfolyama ugrott meg. A hét nyertese a Richter lett, elsősorban azért, mert likviditása miatt ebbe a papírba fektetve reagáltak az eseményekre a külföldi befektetők. 17 500 forintos szinten azonban már „ritka volt a levegő”, tehát elkezdték realizálni a profitot a befektetők. Könnyen lehet, hogy a 17 000 forintos szint is tarthatatlan lesz, tartják az elemzők: a Richter ugyanis elsősorban dollárban exportál. A részvény árfolyama nem reagált a dollár gyengülésére, emiatt a forint gyengülését sem szabad túlértékelni.
A forint gyengülésének az OTP és a Mol kurzusa lett a vesztese – nem biztos, hogy okkal. Miután a héten várhatóan megnyugszanak a kedélyek, ezek ketten is korrigálhatnak. Az OTP árfolyamesését elsősorban a DSK-kitettséggel és a hozamemelkedéssel indokolták. Az OTP-nek az elkövetkező hónapokban kell kifizetnie a bolgár Banka DSK maradék, mintegy 280 millió eurós vételárát, amin a banknak közel 3 milliárd forintos vesztesége lehet, de a forint tartós visszaerősödésével ez csökkenhet. A hozamok emelkedése valószínűleg negatívan érinti a bank mérlegét, de a marzsok emelkedése ezt azért részben ellensúlyozhatja. A Mol ugyan veszteséget könyvelhet el gázüzletágán, de a TVK révén realizálható ez a kiesés, így indokolatlan lenne egy komolyabb árfolyamesés.
Nemzetközi lendületjáték
Ha egy pillantást vetünk a nemzetközi piacokra, akkor megfigyelhetjük, hogy az amerikai tőzsdén a Dow Jones ipari átlag a 9000 pontos szint „elfogyasztásával” volt elfoglalva. A „lendületjátéknak” (momentum play)
 |
köszönhetően sikeresen át is törte ezt a szintet, és három napon keresztül képes is volt megtartania magát. Az árfolyamokat az a kilencvenes években sokszor megfigyelt jelenség repítette felfelé, amikor a befektetők, attól tartva, hogy kimaradnak a piaci száguldásból, az emelkedő árfolyamok láttán részvényvásárlásokba fognak, ami tovább repíti az árfolyamokat. Márpedig a hozamaikat az indexekhez viszonyító alapok nem engedhetik meg maguknak, hogy három veszteséges év után alulsúlyozzák az indexeket árfolyamemelkedés idején. Ezt nevezik lendületjátéknak.
A dollár/euró kurzus mindeközben bebetonozta magát az 1,16-1,18-os sávba, ahol a spekulánsok hatalmas pénzeket mozgatva próbálnak túljárni egymás eszén. Persze az európai börzékén nem lehet, mivel ők már rég elvesztették a fonalat a gazdaság gyengélkedése miatt, és deflációtól tartva a sebeiket nyalogatják. Szorgosan követve Amerikát képesek voltak ugyan emelkedni, de ennek törékenységét híven tükrözi, hogy a csütörtöki ECB-kamatvágás sem volt képes optimizmust önteni a piacokba. Az iraki háború óta szépen emelkedtek a részvénypiacok, a Dow Jones 19 százalékos, a DAX 42 százalékos pluszban van, de a gazdasági fundamentumok ezt nem látszanak alátámasztani. Jelenleg elég magas szinteken vagyunk ahhoz, hogy nagyot lehessen esni…
