Ha a valódi hosszú távot vizsgáljuk, akkor azt láthatjuk, hogy igazán magas, a kötvénypiacoknál jelentősen magasabb hozamokat csak akkor biztosítanak a részvények, ha a befektetők többsége méla undorral elfordul tőlük és az árazás valóban kedvezőnek tekinthető. Ez volt jellemző a negyvenes évek elején és a hetvenes évek végén: olyan árakról valóban el lehetett érni éves 10-15-20 százalékos hozamokat.
Amikor viszont a papírok drágák, bizony nagyon gyengék, reálértékben általában negatívak a hosszú távú hozamok (például: teljes piaci P/E 20 fölött, osztalékhozam 2-2,5 százalék alatt). Így a hatvanas évek Amerikájában, aki befektetett 600-800-1000 pont körüli Dow Jones indexnél (aktív lakossági részvétel és drágaság jellemezte a piacot), az bizony azt látta, hogy az index a 80-as évek első éveiben is épphogy csak 1000 pont fölé kúszott, miközben az infláció hatalmas érvágást okozott!
Nagy eurófiák után hosszú idő, mire emelkedő trend bontakozik ki
A jelenlegi piaci környezet sem nagyon tér el a hatvanas évek végétől, hetvenes évek elejétől. A kilencvenes évek végén a Nasdaq (és a technológiai szektor általában) vált iszonyúan túlértékeltté – miközben a piac általában véve is drága volt -, a részvénytulajdonlás természetes jelenség lett. A “vedd meg és ülj rajta” mantrát olyan jól beleverték a lakosság és a befektetéskezelők fejébe, hogy a részvénymentes állapotot tekintették kockázatnak.
Amikor ilyen a hangulat, bármilyen rossz hír képes elindítani a piacot lefelé a lejtőn. Ellenben, amikor a befektetők tisztában vannak azzal, hogy vannak medvepiacok, látják a kockázatot, tudják, előfordulhat, hogy a piac korábbi maximumához viszonyítva könnyedén eshet 20-50 százalékot, akkor sokkal nehezebb felborzolni idegeiket.
Az is jellemző, hogy a nagy, 10-15 évig tartó eufóriák után bizony 5-10-15 évig tart, míg helyreáll a piac, s ismét stabil emelkedő trend bontakozik ki.
Mi is történt az elmúlt héten a nagy tőzsdéken?
Egyszerűen szólva: totális összeomlás. Az S&P 500 index a hónap elején még az ezer körüli szintekkel flörtölt, míg a hónap végére 800 alá esett! Ugyanez történt a világ szinte minden más piacán. Nem egyszerűen esésről volt szó, bizalmi válság alakul ki. A befektetőkben felvetődtek a kételyek:
•Vajon tényleg helyes a piac árazása? Nem túl drágák a papírok?
•Vajon igazat mondanak a vállalatok?
•Vajon hihetünk a brókereknek, alapkezelőknek, tanácsadóknak, könyvvizsgálóknak?
•Vajon elveszítjük az összes megtakarításunkat?
•Vajon valóban érdemes részvényt tartani?
S akiben a kételyek felébredtek, az könnyen eladóvá vált, így könnyítve lelkén – és portfólióján. Az amerikai részvényalapokból hetek óta áramlik ki a pénz, most már gyorsabban, mint a tavaly szeptemberi terrortámadások idején. A pánik jelei szembeszökőek. Éppen az ilyen pánikok vezetnek a végső eladási hullámhoz, amikor minőségtől függetlenül mindent adnak, s ez teremti meg a későbbi emelkedés alapját is.
BÉT – épp a szerdai “mészárlás” miatt van ok a bizakodásra
Eközben idehaza is a medve bűvkörébe került a tőzsde, a globális összeomlás itt is hatott, s a hazai piac beesett a pszichológiailag fontos 7000-es szint alá. Ugyanakkor lehetetlen nem észrevenni, hogy a hazai tőzsde és más “feltörekvő piacok” is egy éve folyamatosan felülteljesítik a nagy piacokat, ami nem meglepő, tekintve, hogy nálunk már szó sincs lakossági eufóriáról, s a piac is nagyon szolidan árazott.
Hosszabb távon a magyar papírok esélyei ennek alapján valószínűleg jobbak, mint nyugati társaiké, s ezt látják a befektetők is: míg a nagy tőzsdék jóval a 2001 szeptemberi mélypontok alatt vannak, a magyar BUX index bőven fölötte áll, még az elmúlt napok hatalmas esései után is. A forint – az elmúlt hetek kilengéseit feledve – ismét erős, a kötvénypiacon a hozamok nem emelkednek, sőt az elmúlt hetek itt is a stabilizáció jegyében teltek, s így talán a nagy részvénypiaci esések után is lehet arra számítani, hogy ha a nemzetközi pánik alábbhagy, akkor visszatérnek a portfólióbefektetők is a BÉT-re.
A BUX index a hónap eleji 7200-7500-as zónából szerdára pánikszerűen alávetette magát a 6600-as mélységbe, ám a kedvező fundamentumokkal a háttérben talán inkább bizakodónak lehet lenni, s a szerdai tőzsdei “mészárlás” ellenére sem szabad elfelejteni a régi (tőzsdei?) mondást: mindig hajnalhasadás előtt van a legnagyobb sötétség.
