Belföld

Amerikai felsővezetők – az eljátszott bizalom

Súlyos válságba kerülhet az amerikai gazdaság a sorozatos botrányok miatt. A részvényesek elpárolgott bizalmának visszaszerzéséért vívott harc élére a felsővezetőknek kellene állniuk, mégis ők a reformok kerékkötői.

A vállalatvezetők meglepően hamar kezdtek lobbizni a tervezett reformok ellen. A New York-i tőzsdén (NYSE) bevezetendő Amerikai felsővezetők – az eljátszott bizalom 1változásoknak még csak előszele érződött, amikor már érkeztek a telefonok és a levelek a tőzsde elnökéhez, Richard A. Grassohoz a reformok bevezetése ellen. Az amerikai Üzleti Kerekasztal tagjai tiltakoztak, egytől egyig befolyásos vállalatvezetők. Mindnek a tőzsdén tervezett reform ellen volt kifogása, mely szerint a jövőben a részvényopciók kibocsátását a részvényesek szavazataitól teszik függővé.



A kapitalizmus válsága?

Szakértők szerint a vállalati botrányok a kapitalizmus válságához vezethetnek. A felsővezetők hatalmának mértéktelen felduzzadása ugyanis olyan függőségi viszonyokhoz vezetett, melyek kiiktatták a kapitalizmus ellenőrzési mechanizmusait. A tulajdoni hányad felaprózódása oda vezetett, hogy a részvényesek nem tudják ellenőrizni cégük igazgatóit, és kétségeket ébresztenek az egyéb, törvényességi felügyeletet szolgáló intézkedések, mint például a számviteli beszámolási kötelezettségek, hiszen a könyvvizsgáló cégeknek is érdekükben állhat a vizsgált vállalat hibáinak elfedése.

Reformok ellen – érthetetlen?

A befektetők bizalma akkor áll helyre, ha a vállalatvezetést új alapokra helyezik az Egyesült Államokban. A botrányok túlságosan felborzolták a befektetők idegeit, akiknek a pénzével a vállalatok vezetői saját hasznukra játszanak. Az Enron ügye után most a WorlCom esete keltett világméretű felháborodást. Bár eddig a részvényesek nem menekültek pánikszerűen a tőzsdéről, a bizalmuk jelentősen csökkent.

Amerikai szakemberek és egyes felsővezetők szerint most kell lépni az akut gazdasági válság megelőzése érdekében. Az egyik ötlet, amelyet a New York-i tőzsdén most szeretnének bevezetni, a részvényopciókat érinti. E szerint csak a részvényesek jóváhagyásával lehetne opciókat kibocsátani. A vezetők ezt a lépést nemkívánatosnak tartják, inkább fontolva haladnának a megújulás felé.

H. Carl McCall, a NYSE bizottságának társelnöke kijelentette: nem érti a felsővezetők ellenállását. “Az igazgatósági tagok jelölését és a vezetőkkel szemben támasztott elvárásokat érintő reformokkal szemben tanúsított ellenállás számomra teljesen érthetetlen, hiszen ez jó a vállalatoknak. A felsővezetőknek lehetőségük adódna arra, hogy felálljanak és azt mondják: mindent megteszünk, hogy visszaszerezzük a bizalmat és garantáljuk a befektetések biztonságát.”

A kormány képviselői is úgy gondolják, az üzleti világ első embereinek kellene a reformok élére állniuk. A magánszektorba történő központi beavatkozás nem lehet ugyanolyan eredményes, mint a szektor önszabályozása. Csakhogy a felsővezetők közül sokan azért sem szeretnék elindítani a reformokat, mert az még jobban megkavarná az állóvizet. Ki tudja, meddig terjed a fertő, a kölcsönös összefonódások, függések, közös érdekek, és meddig vezetett a kéz kezet mos taktikája.



Kibogozhatatlan szálak

Az angolszász társaságirányítási rendszerben az igazgatóság látja el a tulajdonosok érdekeinek védelmét. Az igazgatóság tagjai nem foglalkoznak az operatív vezetéssel, elméletileg arra egy külön testület szolgálna. Csakhogy a gyakorlatban a vállalat első embere, aki a mindennapi irányítást is végzi, az igazgatóság elnöke is egyben. Az igazgatóság általában 13-14 tagú, de ebből legfeljebb 3-4 a külső igazgatósági tag, a többiek mind a vállalat menedzserei. Az igazgatóság maga választja meg elnökét, és az elnök tesz javaslatokat a külső tagok megválasztására, ami kölcsönös függőséghez vezet. Ráadásul az igazgatóság tagjai szavazzák meg az elnök fizetését, az elnök pedig a tagok fizetését határozza meg. Összefonódásokban nincs hiány. Az utóbbi években az igazgatósági tagok egyre inkább bólogató jánosokká váltak, és a CEO (chief xecutive officer) hatalma aránytalanul megnőtt. Egy amerikai CEO nemrégiben azt mondta az igazgatósági tanácsteremről: olyan, mintha egy akvárium lenne, tele döglött halakkal.

Nagyító alatt a korábbi hősök

A szaporodó botrányok egyik oka az, hogy az Enron-ügy miatt mindenütt alapos vizsgálódások kezdődtek. “Amióta az eszemet tudom, az amerikai vállalatokat még sohasem vizsgálták ennyire aprólékosan” – mondta Henry M. Paulson a Goldman és Sachs vezérigazgatója, majd hozzátette, sajnos a vizsgálat igénye teljesen jogos. A vállalatok vezetői ugyanis a számvitel szabályait kijátszva csoportosítják át a jövedelmeket, hogy a vállalatuk még eredményesebbnek látsszék. Tavaly az IBM 290 millió dollárnyi bevételt mutatott fel a könyveiben más helyen, kizárólag azért, hogy pénzügyileg tündökölhessen. Ezek a manipulációk sokszor nem is törvénytelenek, mégis a vezetők felelőtlenségére vallanak.

A vállalati etika eróziójának okát sok szakember a hetvenes évekre vezeti vissza. Az akkori jólét hősökké avatta a cégek felsővezetőit. Japán erősödő konkurenciája ráadásul rákényszeríttette az amerikai üzleti élet szereplőit a termelékeny gazdaság megteremtésére, ami a vezetők további istenítéséhez vezetett.



Ráadásul a részvényesek szerepének felerősödése paradox módon a vezetés megerősödését jelentette. Intézményi befektetők nyomására ugyanis egyre több jövedelem vándorolt át a társaságok igazgatóságához, hogy a vezetést is érdekeltté tegyék a részvényárfolyamok növekedésében.

A felsővezetők jövedelmének egyre nagyobb százalékát tették ki a részvényopciók. Míg 1985-ben a fix fizetés és a bónuszok az éves jövedelmük 90 százalékát tették ki, mára ez az arány megfordult. A fix rész eltörpül az opciók mellett, amelyek ma a már több mint 70 százalékos arányban az amerikai topmenedzserek fő bevételi forrásának számítanak.

Mindez oda vezetett, hogy az igazgatóság tagjai belső információik birtokában elsősorban saját hasznukat tekintették, a többi részvényest is kijátszva. Az ügyeskedések és a bizalmas információk kizárólagos birtoklása folytán éves jövedelmük nagysága megtízszereződött. 1985-ben az ötven legnagyobb amerikai vállalat vezetői évente még csak egymillió dollárt tehettek zsebre, 2001-ben már 10 millióval lettek gazdagabb egy év leforgása után.

Amerikai felsővezetők – az eljátszott bizalom 2Kinek inge, kinek nem?

Sok amerikai felsővezető nem is érti, mi a gond. Szerintük a sajtó fújta fel az egész ügyet. Hibákat mindenki elkövet, egyes cégek vezetői látványosan visszaéltek hatalmukkal, de ez még nem jelenti azt, hogy mindenki ugyanezt teszi a menedzserek közül. Sok felsővezető szerint az amerikai vállalatok többsége betartja a szabályokat, ezek élén tisztességes vezetők állnak.

A részvényesek bizalmának megrendüléséért nem a kipattant botrányokat teszik felelőssé, hanem a dotcom-buborék kipukkadását, a terrorizmust és a nukleáris háború kirobbanásának veszélyét. Szerintük kizárólag ez az oka annak, hogy a részvényesek féltik befektetéseiket.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik