Az OTP bankcsoport börtönöket építene a magyar állam részére. Az ajánlattételt komoly és hosszadalmas munka előzte meg, így az ötlettel együtt az elképzelés pontos részletei is nyilvánosságra kerülhettek a nyár végén. Tudni lehet, milyen cellákat képzelt el az OTP a raboknak, és az is, hogy ezek a típusmódon készülő börtönök milyen szolgáltatási egységeket foglalnak magukban. Egy dolog azonban a rejtve maradt: mi lehet a banknak üzlet abban, hogy börtönöket épít?
Mennyibe kerül egy rab?A börtönépítés költségeit jól jelzik az egy főre lebontott számadatok: a fiatalkorúak Kecskeméten elhelyezett börtönében – amely már eleget tesz a minőségi elvárásoknak – 17 millió forintba került egy rabra a komplexum kialakítása. Ha pedig figyelembe vesszük az 5000 kialakítandó helyet, ez már igen nagy, 70-80 milliárd forintos finanszírozást igényelne. Erre pedig vagy nincsen pénze az államnak, vagy politikailag nem lenne előnyös ekkora összeget egyben elkölteni. Ha ugyanis a rabokra jutna 80 milliárd forint, míg például az árvizekben összedőlt házakat még mindig nem sikerült újjáépíteni, az társadalmi méretekben visszatetszést válthatna ki.
A legjobb adós
Köztudott, hogy a magyarországi börtönhelyzet meglehetősen rossz: alig 10 ezer hely van a hazánkban megtalálható 32 büntetésvégrehajtási intézetben, és a rabok elhelyezése finoman szólva sem elégíti ki az EU-s normákat. Szakértők szerint legalább 5-6 ezer új helyre lenne szükség. Önmagában ez a tény is jelzi, hogy jó piacról van szó. A kereslet megvan…
“Az OTP most kezdett bele egy új üzletágba, az ingatlanlízingbe – mondja Szabó János, az OTP Ingatlan Rt. vezérigazgatója -, ez nagyon ígéretes terepnek tűnik.” A bankcsoport ugyanis speciális helyzetben van: a legnagyobb hazai pénzintézet mellé biztosító és ingatlanfejlesztő cég is társul, így minden egy helyen megtalálható.
A lízingügylet azonban rejt magában kockázatokat: a lízingbevevő fizetési hajlandóságán áll vagy bukik a dolog. A legjobb adós éppen ezért az állam, hiszen nem szokott csődbe menni. Szabó szerint ráadásul a lízingügylet az államnak is igen kedvező: a szűkös költségvetés miatt ugyanis nincs elegendő anyagi forrása ahhoz, hogy magától belekezdjen egy ilyen költséges ügyletbe.
Rossz tulajdonos?
Az állam rossz tulajdonos – tartja a közgazdásztársadalom igen jelentős része, hiszen nem a saját pénzével gazdálkodik, és nem érdeke, hogy azt profitábilisan forgassa. Miért ne lehetne tehát a börtönépítést és üzemeltetést is kivenni a kezéből? – kérdez rá az OTP Ingatlan. A nemzetközi példák azonban azt mutatják (Nagy-Britannia, Benelux államok, USA – ahol ez a gyakorlat igen elterjedt), hogy a magánépítésű börtönök nem jobbak, nem is olcsóbbak, mint ha az állam építené és tartaná fenn őket. Az állami és a magánműködtetés költsége közötti rést ugyanis maga a cég teszi zsebre, profit formájában.
A 90-es évek elején például egy állami őrhely megszűntetése az USA-ban évente 150 ezer dolláros megtakarítással járt, így ugyanis 5 alkalmazottal kevesebb kellett. A magáncég mint üzemeltető tehát racionalizálhatja a működést, így az olcsóbbá válik, ám az adófizetők nagyjából ugyanannyit fizetnek majd be a kincstárba. A különbözet vállalati nyereséggé alakul át, amiből azért az állam is kap valamit, nyereségadó formájában.
Éppen ezért ez komoly problémát jelent azon országokban, ahol a magánosítás dívik, hiszen egyes vállalkozásoknak komoly anyagi érdeke fűződik ahhoz, hogy az ítélkezés szigorodjon: több rab ugyanis nagyobb profitot hoz. Ezért pedig keményen lobbiznak a cégek.
Ígéretes terep – jó kapcsolatAzt, hogy a börtönépítés jó üzletnek ígérkezik, az is bizonyítja, hogy már számos cég jelentkezett a magyar államnál korábban. A svájci Correctas Gmbh mellett hazánkban járt a világ legnagyobb börtönépítője, az amerikai Carter Globe Associates is, akárcsak a konténerekből építkező kanadai CM Security Group. Jó politikai kapcsolat és állami igény hiányában azonban kudarcba fulladtak a kísérletek. Az OTP ajánlatát követően rögtön érkezett két újabb külföldi megkeresés: szívesen segítenének a projekt kivitelezésében. Egyesek szerint csakúgy, mint a CD Hungary sikeres megszerzésénél, itt is Simicska Lajos, az APEH korábbi elnöke, most az OTP Lakástakarékpénztár igazgatói pozíciójának várományosa lehet a kulcsfigura, jó kormányzati kapcsolatai miatt.
Kapcsolt szolgáltatások
Az OTP ajánlata egy 256 rab befogadására alkalmas, standardizált börtönt jelent, a hozzá kapcsolódó szolgáltatóegységekkel. Négy épületben lennének a többségében egyszemélyes, televízióval is felszerelt, normális emberi elhelyezést biztosító cellák, és egy-egy épület őrzésére a speciális kialakítás miatt elegendő lenne egy őr. Ezzel tehát már jelentős költségmegtakarítást lehet elérni.
Az ehhez kapcsolódó helyiségekkel (mosoda, étkező, udvar, őrök elhelyezése) egy ilyen börtönkomplexum 3,5 milliárd forintos nettó áron kihozható. Ezt lízingelné az állam, ám hogy mennyi a tervezett havi ár, azt az OTP üzleti titokra hivatkozva nem hozta nyilvánosságra. A körülbelül 10 éves megtérülési időt figyelembe véve azonban nagyjából kikalkulálható, hogy évente 4-500 millió forint. A nagy üzlet azonban nem ebben lenne.
A börtön mellé ugyanis infrastruktúra is kell: sportolási, művelődési, tanulási és munkalehetőség a rabok számára. Csak ezekkel lehet ugyanis elérni, hogy az elitéltek büntetésük leteltével vissza tudjanak helyezkedni a társadalomba. Ezeket a szolgáltatásokat pedig ugyanúgy az OTP nyújtaná: vállalkozóknak adná ki például az étkeztetést és a mosodát. Az amúgy biztos üzlet mellett (fix, napi 300-350 fős ügyfélkör) a vállalkozók szabad kapacitásaikat a környék lakosságának is rendelkezésére bocsáthatnák.
Munkát a rabnak!
Míg ma többnyire értelmetlen munkát (a tipikus zacskóragasztás) végeznek az elitéltek potom pénzért, addig Szabó szerint az ítélkezési gyakorlat előbb-utóbb abba az irányba fog eltolódni, hogy a rabok elvégzett munkájukkal megtéríthessék az okozott kárt. Ehhez pedig a piacon eladható, érdemi munka szükséges.
Az OTP tehát ugyancsak lízingszerződés keretében mobil üzemcsarnokokat építene vállalkozóknak, akik javarészt a fizikai munkaerőt kihasználva olcsó és jó munkaerőhöz jutnának. A rabok ugyanis – kényszerből – mindennap bejárnak a munkahelyre, és még nagyon el sem késhetnek.
Szabóék azonban nem állnának meg itt. Hosszú távban gondolkodnak: “amennyiben egy rab szakmát szerez, és 10 évig a börtönben, érdemi fizetésért dolgozik, elképzelhető, hogy szabadulása után is ugyanott akar letelepedni”. Ha pedig van már munkája, akkor lakás is kell neki, családjának iskola – ez pedig mind új és új építőkapacitásokat igényel. Az OTP biztosan ott lesz.
