“Ha meg akarjuk tartani dolgozóinkat Magyarország csatlakozása után is, a jelenleginél jóval magasabb béreket kell fizetnünk” – jelentette ki egy hónappal ezelőtt Glattfelder Béla, a Gazdasági Minisztérium (GM) politikai államtitkára. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai alapján ennek érdekében mindent meg is tesz a kormány. A költségvetési szférában dolgozó közel 800 ezer alkalmazott ugyanis kivételesen boldogan foghatta kezébe fizetési bizonylatát: a versenyszférához hasonlóan az első öt hónapban átlagosan 16,8 százalékkal magasabb bérhez jutottak, mint egy évvel korábban.
A tavalyi 1,5 százalékos reálbérnövekedés után ez igen imponáló, hiszen a 10 százalék feletti infláció ellenére az év első felében 4,4 százalékkal emelkedtek a reálkeresetek. Ebben természetesen a minimálbér drasztikus, 57 százalékos emelése is szerepet játszik. Dicséretes a bérprobléma gyors rendezésének kísérlete, ám a folyamatnak túl nagy ára lehet…
Paradigmaváltás Antal László közgazdász, a Külkereskedelmi Bank főtanácsadója már tavasszal, a Paradigmaváltás konferencián felhívta a hallgatóság figyelmét a laza költségvetési politika veszélyeire. Akkor is arról beszélt, hogy a negatív hatások késve érzékelhetőek, évek múlva lesz kellemetlen, hogy most felpuhult a költségvetés.
“Kisebbnek látom a veszélyt, mint tavasszal” – válaszolta Antal László kedden arra a kérdésre, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha magas infláció mellett is öt százalékos az első félévben a reáljövedelmek emelkedése. Hozzátette: a költségvetés jó helyzetben van, és igazi probléma a fizetési mérleggel lesz. Mindenki arra számított, hogy a hiány a GDP-hez képest nagyobb lesz, mint tavaly volt, de a hatások késve jelentkeznek. Ha 5 százalék lesz a hiány, az először október tájékán látszik majd tisztán, és a hatások átnyúlnak a következő évre. A fizetési mérleg hiányát azonban valakiknek később valamiből finanszírozniuk kell, hiszen semmi sincs ingyen.
Valószínűleg az idén még egyszer korrigálnia kell a kormánynak az inflációs előrejelzést, mert nem teheti meg a választások előtt, hogy a nyugdíjasokkal hiteleztesse meg az ellátást – márpedig az infláció minden bizonnyal nagyobb lesz a kormány hivatalos várakozásánál – tette hozzá a népszerű tudós.
Felzárkózási verseny
95 600 forint – ennyi a hivatalos bruttó átlagkereset ma Magyarországon. Meglepő módon azonban a versenyszféra bérei nem térnek el jelentősen a közszféra dolgozóitól: míg az előbbiek 96 900 forintot keresnek havonta, a tanárok, minisztériumi dolgozók és ápolónők átlagosan 93 300 forintot.
Ha érdekli, melyik ágazatban mennyit keresnek az alkalmazottak, és hogy mindez mennyit ér, ha összehasonlítjuk más országokkal, klikkeljen ide >>!
A nettó bérek némileg alacsonyabb, 15,3 százalékos növekedéssel zárták az első öt hónapot, így egy átlagos magyar – mármint legálisan dolgozó átlagos magyar – pénztárcájába 60 816 forint került hó végén. Ágazati bontásban semmi meglepetés nem történt: változatlanul a pénzügyi szférában dolgozók keresik a legtöbbet (209 100), a szociális ellátásban gürcölők pedig a legkevesebbet (59 200). Nem is csoda, ha minden negyedik nővéri hely betöltetlenül marad a kórházakban.
“A versenyszféra béremeléseivel eddig sem volt semmi baj – magyarázza Nagy Márton, az ING Vagyonkezelő elemzője -, idén a közszféra béreit azonban nagyon megdobta a kormány.” Való igaz: a magyar GDP 4-5 százalékos növekedése elég régóta tart már, ebből azonban eddig nem sokat érzékeltek a munkavállalók, főleg nem azok, akik nem a versenyszférában dolgoztak. 2000-ben az állami szektorban csökkent a nettó fizetések reálértéke, míg a vállalatoknál – alig 1,5 százalékkal ugyan – valamelyest nőtt.
Mi lesz a vége?
“A reálbérnövekedés az egész esztendőre számolva ennél nagyobb is lehet még” – mondja Akar László, a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója. Az első öt hónapban regisztrált 10,4 százalékos infláció ugyanis lejjebb fog menni, és semmi sem ad okot arra következtetni, hogy a nominális bérek csökkennének a hátralévő hónapokban. (Cikkünk az inflációról >>) Sőt, az oktatási szféra szeptemberi, 20 százalékos béremelése újabb felhajtó hatásként fog jelentkezni.
Az idei esztendőt Akar szerint kiemelkedően magas, 5-6 százalékos reálbéremelkedéssel is zárhatja a gazdaság. Egyes elemzők azonban – mint az OTP Értékpapír Rt. is – a hét százalékot sem tartják elképzelhetetlennek.
Makrogazdasági veszélyekA forint erőteljes felértékelődése és a magas bérnövekedés egyszerre igencsak megdrágította a magyar munkaerőt – euróban nézve. Ráadásul az év második felében a közszféra magasabb bérei és az államháztartás megugró kiadásai jelentős keresleti tényezőként fonak jelentkezni. Ne feledjük, az év első felében a költségvetés a tervezett hiánynak csupán a 17,5 százalékánál tart! Ez pedig könnyen nem egészséges GDP szerkezethez vezethet.
Ki hisz már a kormánynak?
Teljes csőd – értékeli Akar a kormányzat bér- és antiinflációs politikáját. Tavaly, a tervezgetések idején a kabinet még 6-7 százalékos áremelkedéssel és 10 százalék alatti bérnövekedéssel számolt. A ma napvilágot látott adatokból azonban egyértelműen következik: a versenyszféra fütyül a kormányzati prognózisokra és a saját elképzelési szerint alakítja dolgozói fizetését.
A költségvetési szféra magas bérnövekedése indokolt, hiszen a hatalmas elmaradás lassan már egyes állami intézmények működőképességet veszélyezteti. Ám ha a vállalatok is ugyanilyen mértékben emelnek, a hangzatos kormányzati ígéretek már sokkal kevesebbet érnek. A bérkülönbségek ugyanis megmaradnak.
A nagy bértömegkiáramlás ráadásul visszahat az inflációra, könnyen ár-bér spirál alakulhat ki. Ekkora fizetésemelkedésekkel (16,8 százalék, eddig) ugyanis nehéz az inflációt 10 százalék alá szorítani.
Nagy Márton szerint a közszféra rapszodikus reálbéralakulása (egyszer csökkenés, a következő évben pedig 5 százalékos emelkedés) a gazdaságnak sem tesz jót. “Ha nem fokozatosan, kisimítva alakítják a béreket, az nagy zavart okozhat, hiszen az elhalasztott fogyasztást növelheti meg, méghozzá drasztikusan.”
Azt azonban hozzá kell tennünk, hogy az európai viszonylatban meglehetősen alacsony béreket a közszférában csak drasztikusan, nagy lépésekkel lehet elfogadható szintre emelni. Ennek azonban könnyen nagy ára lehet.
