Nyár = szabadság

Az éves szabadság két részből tevődik össze: az alapszabadságból, amely az életkor szerint nő, és a pótszabadságból, amely csak bizonyos esetekben jár. Az alapszabadság legkisebb mértéke 20 nap, maximális mértéke pedig 30 nap, ez 45 év fölött jár a munkavállalónak. (A hosszabb tartamú szabadság mindig abban az évben illeti meg az alkalmazottat, amelyben betölti a törvényben meghatározott életkort. Tehát ha decemberben ünnepli 25. születésnapját, már előtte való nyáron kiveheti a 21 nap szabadságot.)

Hány nap jár?

Ez persze nem jelenti azt, hogy a munkaszerződésben ne lehetne ennél hosszabb éves szabadságot kikötni, általában azonban a munka törvénykönyve által garantált minimális mértéket tekintik irányadónak a cégek. Ha a munkaviszony év közben jön létre, a szabadság időarányos része jár ( a fél napot elérő töredékrész már egész napnak számít.)

A pótszabadság bizonyos személyi, illetve munkaköri körülményekre tekintettel jár. Öt nap pótszabadság jár a fiatalkorú munkavállalónak. Utoljára abban az évben, amelyben betölti a tizennyolcat. Ha a 18. születésnapja után veszik fel a céghez, akkor is. Szintén öt nap pótszabadság jár a vak munkavállalónak, illetve azoknak, akik a föld alatt dolgoznak állandó jelleggel, továbbá azoknak, akik naponta legalább három órát töltenek el olyan munkahelyen, amely ionizáló sugárzásnak van kitéve.

Pótszabadságot vehet ki a gyermekét egyedül nevelő szülő, illetve az a szülő, amelyik a gyermeknevelésben nagyobb részt vállal. Azt, hogy az apa vagy az anya kapjon pótszabadságot, a szülők jogosultak eldönteni, nem a munkáltató. A szülők döntését a munkáltató nem vitathatja, nem bírálhatja felül ésszerűségét. Nem kifogásolhatja a döntést még akkor sem, ha tudja, hogy a pótszabadságot kivevő szülő párja otthon van fizetés nélküli szabadságon, esetleg munkanélküli, és a gyerek nevelését el tudja látni.

Kérhet viszont a munkáltató olyan igazolást, amelyből kitűnik, hogy a másik szülő is kap-e ugyanezen a jogcímen pótszabadságot. A gyermeknevelési pótszabadság a gyerekek számától függ: egy gyerek után két nap, két gyerek után négy, ennél több gyerek után pedig összesen hét munkanap illeti meg a szülőt.

Hogyan kell kiadni?

Bár a hétköznapi életben a gyakorlatnak megfelelően a szabadság kivételéről beszélünk, a törvény szerint a munkáltató adja ki a szabadságot. Az alkalmazott csak alapszabadsága egynegyedéről rendelkezhet. Ha tehát 20 napi alapszabadság illeti meg, a cég csak 5 napot köteles abban az időpontban kiadni, amikor a munkavállaló kéri. Erre vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt közölnie kell a munkáltatóval.

A törvény azt írja elő, hogy a munkáltatónak legalább egy hónappal előbb tudatnia kell alkalmazottjával, mikor mehet szabadságra. Ezen később már csak kivételes esetben változtathat, és a beosztottnak ezzel kapcsolatban felmerült kárát és költségeit (például az előre kifizetett nyaralás árát, ha már nem lehet lemondani) meg kell térítenie. További megkötés, hogy a szabadság kiadása előtt a munkáltatónak meg kell hallgatnia a beosztottat (egyetérteni viszont már nem köteles vele), és csak akkor adhatja ki a szabadságot kettőnél több részletben, ha ezt az alkalmazott kifejezetten kéri.

Ha félbeszakad

Előfordulhat, hogy főnök éppen akkor döbben rá, beosztottja mennyire pótolhatatlan, amikor az gondtalanul napozik a strandon. Megteheti, hogy visszarendeli a munkahelyre, amennyiben ezt “kivételesen fontos érdek” indokolja. Ilyenkor a visszautazással és a munkával töltött idő természetesen nem számít be a szabadságba, a cég pedig köteles megtéríteni azt a kárt, illetve költséget, amely a szabadság megszakítása révén felmerült.

Az is megtörténhet, hogy valaki éppen a szabadság alatt betegszik meg. A bírói gyakorlat szerint a keresőképtelenséget okozó betegség tartama nem számít a szabadságba, függetlenül attól, hogy a munkavállaló táppénzes állományba kerül-e vagy sem. (Orvosi igazolásra természetesen szükség van.) Az alkalmazott ilyenkor utólag kiveheti azt a szabadságot, amit egyszer ugyan már kiadtak neki, de a betegsége miatt nem tudott igénybe venni.

Mikor lehet pénzre váltani?

Mivel az éves szabadságnak az a célja, hogy a beosztottak pihenés során testileg-lelkileg regenerálódjanak, a szabadságot nem lehet pénzben megváltani. Még akkor sem, ha a munkavállaló ezt kéri.

Ez alól a szabály alól csak két esetben van kivétel: akkor, amikor a természetbeni kiadás már nem vagy csak nagyon soká lehetséges. Egyrészt akkor váltható meg pénzben a szabadság, ha a munkaviszony megszűnik, másrészt pedig akkor, ha a beosztottat sorkatonai (polgári) szolgálatra hívják be.

Ha a munkaviszony megszűnésekor derül ki, hogy az alkalmazott több szabadságot vett ki, mint amennyi időarányosan megillette volna, a különbözetre kifizetett munkabért vissza kell fizetnie. Kivételt jelent ez alól, ha a munkaviszony nyugdíjazás, halál vagy a cég jogutód nélküli megszűnése miatt következett be. Annak sem kell visszafizetnie a különbözetet, akit közben besoroztak.

Átvitel a következő évre

A munkáltató az esedékesség évének végéig köteles kiadni a szabadságot, illetve a következő év június 30-áig, ha kivételesen fontos gazdasági érdeke indokolja. (Kollektív szerződés ezt december végéig is meghosszabbíthatja.)

Sokan hiszik azt, hogy a naptári év (illetve a fenti hosszabbítások) leteltével az alkalmazott elveszíti jogát az előző évi szabadságra. A munka törvénykönyve szerint ezzel szemben csak a munkáltató rendelkezési joga enyészik el a határidő lejártával.

Ha tehát letelik az év anélkül, hogy az alkalmazott szabadságra menne, a munkáltató a következő évben ugyan nem adhatja ki neki az elmaradt szabadságot, a munkavállaló viszont még három éven belül kiveheti (ennyi az elévülési idő a munkajogban)! A cég pedig köteles neki kiadni, bármikor is jelenti be szabadságigényét.