Az éves beszámolók által mutatott egyik valós kép és másik valós kép között országonként mindmáig jelentős eltérések fedezhetők fel. Eközben a határokon átnyúló tőkebefektetések megszaporodása és a globalizáció felgyorsulása egységes számviteli nyelv létrehozását sürgeti szerte a világon.
Eltérések és lemaradásokNézzünk néhány lényeges eltérést a hazai szabályozás és az IAS között:
• A kiegészítő melléklet tartalmát tekintve: a magyar számviteli törvény nem követeli meg a szegmens információk közzétételét vagy az abbamaradt tevékenységgel kapcsolatos kimutatásokat. Hasonlóan nincs követelmény az egy részvényre eső jövedelmezőség bemutatására (Earnings per Share), ami a befektetők számára jelentős információkat tartalmazna.
• A céltartalékképzésben jelentős eltérések voltak korábban, amelyek a januári módosítás következtében tompultak, hiszen szélesebb körben vált kötelezővé a céltartalékképzés. Továbbra is vannak azonban olyan területek, amelyekkel a magyar számviteli szabályozás nem foglalkozik, mint például a dolgozói jóléti programokkal kapcsolatos kötelezettségekre képzendő céltartalékkal.
• Szintén nem foglalkozik nevesítetten a magyar számviteli törvény a hosszú távú beruházási szerződések kezelésével, azaz nincs lehetőség arra, hogy az IAS-nek megfelelően, az ezen szerződésekben rejlő bújtatott finanszírozási konstrukcióktól mentesen, a tényleges teljesítésnek megfelelően mutassák be a kivitelezők a beszámolóikban a teljesítményeiket. A valós teljesítmény helyett a magyarban csak a kiszámlázott árbevételt lehet elismerni, ehhez kell igazítani a ráfordításokat és a le nem számlázott teljesítményeket – befejezetlen termelésként a készletek között kell szerepeltetni.
• A tárgyi eszközök és immateriális javak bekerülési értékének a finanszírozás aktiválásig felmerült egyéb költségei mellett 2001-től kötelezően részét képezik a devizában felvett hitelek árfolyamveszteségei is, holott az IAS elvek szerint ez csak alternatív eljárásként van megengedve. Nem megengedett ugyanakkor az IAS-ben a beruházási hitelek nem realizált árfolyamveszteségeinek elhatárolása.
• Az alapítás, átszervezés aktivált költségeit az IAS szerint nem lehet eszközként kimutatni, hanem a felmerülés időszakában kell költségként elszámolni.
• A pénzügyi lízing elszámolása azonos a magyar számviteli törvény és az IAS szerint, ugyanakkor jelentős különbség van a pénzügyi lízingek definíciójában, aminek a következménye, hogy a magyar elvek szerint operatív lízingnek minősülő ügyletek zöme az IAS szerint pénzügyi lízing.
• A magyar számvitel a látens adózás kérdésével az egyedi beszámolók szintjén egyáltalán nem, a konszolidált beszámolókban pedig még a 2001-es kiegészítés után sem foglalkozik teljeskörűen (a bevont vállalkozások adóalap módosító tételeire nem számíttat konszolidációból fakadó társasági adó különbözetet).
Mintegy válaszul ezekre a tendenciákra a világ vezető tanácsadó cégei, az Arthur Andersen, a BDO, a Deloitte Touche Tohmatsu, az Ernst & Young International, a Grant Thornton, a KPMG és a PriceWaterhouseCoopers közösen készítettek felmérést, amelyben egyes országok nemzeti számviteli szabványait hasonlították össze a Nemzetközi Számviteli Elvekkel (International Accourding Standards – IAS). Ez az első olyan alkalom, amikor nagy audit cégek közösen dolgoznak és adnak ki globális jelentést. A világ 53 országában több száz partner és menedzser vett részt a munkában.
Magyarország helyzete
A tanulmány a Nemzetközi Számviteli Elvek 60 legfontosabbnak ítélt területét vizsgálja, köztük a kiegészítő mellékletekre vonatkozó néhány követelményt is. A felmérésben szereplő 53 államot gazdasági súlyuk és teljesítményük alapján választották ki. Magyarországon Boros Judit, a KPMG senior menedzsere koordinálta a közös munkát.
Hazánk különös helyzetbe került azzal, hogy a felmérés még a 2000. december végi szabályozást vette alapul. Mert bár a 2001 januárjától újrakodifikált számviteli törvény köztudomásúlag azt tartotta elsődleges szempontnak, hogy megfeleljen az EU direktíváknak, ez a jogharmonizáció több, a tanulmányban kimutatott IAS-től való eltérést is megszüntetett.
A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik az is, hogy néhány területen éppen az új törvény térít el az IAS-től. Ilyen például az üzleti vagy cégérték számítása az egyedi beszámolókban abban az esetben, ha a cégfelvásárlás részesedésszerzéssel történt, vagy a devizában fennálló pénzeszközök, követelések és kötelezettségek év végi értékelésekor képződő nettó árfolyamnyereség passzív időbeli elhatárolások közötti elszámoltatása.
2005-től már az IAS elvek diktálnak
Az EU már 1996 óta foglalkozik a Nemzetközi Számviteli Standardokkal – mintegy megközelítendő célt állítva maga elé. Ezt a törekvést példázza az is, hogy az EU-ban 2005-től a tőzsdén jegyzett vállalkozások konszolidált beszámolóit már az IAS alapján kell elkészíteni. Ebben a tekintetben élen jár Németország és Ausztria, ahol már jelenleg is lehetséges, hogy a tőzsdén jegyzett vállalkozások IAS elvek alapján készült konszolidált beszámolókat készítsenek.
Megszűnő eltérésekVannak azért a nemzetközi számviteli elvekhez közelítő bekezdései is az új számviteli törvénynek:
• Jelentős előrelépés, hogy a piaci értékkel való összehasonlítás kötelezettségét a tárgyi eszközökre is előírja a törvény, egyúttal lehetővé téve az ilyen jogcímen elszámolt és a körülmények változása miatt feleslegessé vált terven felüli értékcsökkenések és értékvesztések visszaírását.
• A devizában fennálló tételek bekerülési értékének meghatározása egy választott árfolyamon történik, az év végi értékelést pedig a fordulónapi árfolyamokon kell elvégezni.
• A társult vállalkozások definíciójában a szükséges szavazati arány a korábbi 25 százalékról 20-ra csökkent.
• A konszolidált beszámolókban a tárgyévi mérlegszerinti eredményből a kisebbségre eső részt 2001-től a korábbi gyakorlattól eltérően a konszolidált eredménykimutatásban elkülönítetten kell kimutatni és figyelembe kell venni a kisebbségi részesedés értékének meghatározásakor.
Értse, ahogy akarja?
A magyar számviteli szabályozás pozicionálásához érdekes lehet az Európai Számviteli Szakemberek Szövetsége (FEE) által 1997-ben készített felmérés végkövetkeztetése. A vizsgálat, amely az egyes tagországok nemzeti számviteli szabályozásait, valamint az EU Direktívákat hasonlította össze az IAS-szel, azzal az összegzéssel zárult, hogy nem az IAS és az EU Direktívák között vannak lényeges különbségek, hanem az egyes tagországok nemzeti számviteli szabályozása és az IAS között.
Ez az helyzet úgy alakulhatott ki, hogy az uniós elvek számos esetben konszenzus hiányában születtek meg. Ezt elrejtendő szándékosan nem fogalmaznak meg konkrét definíciókat, például az eszköz fogalmát. Ezzel széles körű értelmezések váltak és válnak lehetővé. Így történhetett meg az, hogy jelentősen eltérő számviteli gyakorlat alakult ki az EU-tagállamokban annak ellenére, hogy valamennyi tagállami szabályozás összhangban áll az EU direktíváival.
A számviteli törvény újrakodifikációjakor pedig ezekhez a gumiparagrafusokat tartalmazó EU direktívákhoz csatlakoztunk. Ezért hiú ábrándokat kergetünk, ha azt gondoljuk, hogy a jogharmonizációval összhangba kerültünk minden EU tagország számviteli szabályozásával.
A cikk elkészítésében Boros Judit, a KPMG senior menedzsere volt segítségünkre.
