Erre a szemléletre igazán jó példa a magyarországi közgyűjtemény legutóbbi bővülése. Részben magánszemélyek adományainak köszönhetően ugyanis páratlan kinccsel gazdagodik még karácsony előtt a Szépművészeti Múzeum. Az új szerzemény az actiumi csatát megörökítő dombormű egy részlete, amelynek jelentőségét fokozza, hogy a monumentális márvány alkotás egyik, a legutóbbi időkig egyetlen ismert töredékét közel egy évszázada őrzi a múzeum.
Páratlan párosAz actiumi csata másik részjelente Hekler Antal közreműködésének köszönhetően került Magyarországra. Ezt a töredéket 1908-ban, a múzeum antik gyűjteményének alapításakor sikerült megvásárolni egy 135 darabos kollekcióval egyetemben, amelynek tulajdonosa a neves müncheni gyűjtő, kutató és egyúttal kereskedő, Paul Arndt volt. A 80 ezer (akkori) márkás vételár előteremtése gróf Apponyi kultuszminiszter érdeme volt.
Árverseny
Az újabb részletet 1996-ban egy svájci galériatulajdonos ajánlotta vételre a múzeumnak, amelyért az üzletember akkor 708 ezer dollárt remélt. A muzeológusok, felismerve a lehetőséget, minden követ megmozgattak, de a horribilis összeg előteremtésére nem sok remény volt. Az alku a svájci nagyvonalúsága nélkül nem lett volna sikeres, hiszen a konkurens amerikai múzeumok hajlandóak lettek volna kifizetni a kért összeget. Hogy végül is sikerült 375 ezer dollárra leszorítani a vételárat, az annak köszönhető, hogy az eladó nemcsak az üzletember szemével értékelte a vételi ajánlatokat, hanem felmérte, hogy a dombormű kultúrtörténeti értéke itt Budapesten, a másik töredék mellett a legnagyobb.
Nemcsak önerőből
A végső megállapodás szerint három részletben jut az eladó a vételárhoz. 31-31 millió forintot áll a múzeum, illetve a kulturális tárca, mintegy 10 millió forintot pedig magánszemélyek adtak össze. A még hiányzó 28 millió forint az összesen mintegy 120 millió forintnak megfelelő vételár tükrében talán nem látszik soknak, megszerzésére jövő év végéig van haladék. A szerződés szerint egyébként már az első részlet kifizetése után a múzeum tulajdona lett a páratlan műremek.
Huszárcsínyek
Utoljára hetven esztendeje, 1928-ban volt példa arra, hogy a Szépművészeti Múzeum hasonló értékű vásárlással gyarapítsa gyűjteményét. Akkor a múzeumi szájhagyomány szerint egy huszárcsínnyel sikerült megszerezni a vásárláshoz a hatóság áldását és persze a szükséges összeget. A tét egy klasszikus-kori, időszámítás előtt 330 körül készített attikai dombormű volt.
Hekler Antal, az antik gyűjtemény gondozója elkövette azt a vakmerőséget, hogy a tüdőgyulladástól legyengült legendás főigazgató, Petrovics Elek betegágyánál, beszélgetés közben, mintegy mellékesen aláíratott az igazgatóval egy papírt. Ez volt a sírdombormű megvételének jóváhagyása. Ez a “lázas kézjegy” a múzeum két (mások úgy tudják, három) évi teljes vásárlási keretét merítette ki.
