Tisztelt FigyelőNet!
Szeretnék gratulálni az Internetes Áruházak c. írásukhoz. Jó volt egy olyan cikket olvasni, amely nem az e-tanácsadó cégek és a botcsinálta ebiznisz vállalatok túlfűtött hurráoptimizmusát tükrözi. Átfogó és reális. A hazai helyzettel kapcsolatosan szeretném megosztani Önökkel tapasztalataimat.
Cégünk1998-ban kezdte el szondázni célpiacot e-biz szempontból. Két tényezőt kellett
figyelembe venni a stratégia kialakításakor:
1. Nemzetközi jelentések, piackutatások.
2. A hazai valóság.
A nemzetközi kutatások trilliós ebiz pénzekről regéltek. Ennek igencsak ellentmond a saját magunk által kivitelezett hazai piackutatás: sok helyen még a karakteres/grafikus, és a szigetszerű/integrált rendszer problémája okoz beruházási gondokat. Nos, a két statisztikából eredőt számolni legfeljebb egy marketinges tud, egy matematikus nem. A kérdés számunkra az volt – mint az ügyvitelben megöregedett koponyáknak -, hogy a bonyolult informatikai automatizálási problémák ellenére egy vállalat beugrik-e az e-bussiness-be. A józan ész azt súgta, hogy nem, de a tengernyi marketingpénzzel beindult IT óriások (IBM, Oracle, Microsoft, Cisco stb.) lehengerlő politikája mégis azt sugallta, kezdjünk el foglalkozni a témával minél hamarabb.
Elkezdtük a termékfejlesztéseket. Többek között 99 nyarára elkészült webáruház modulunk, amely az I-Shop nevet kapta. Gőzerővel beindítottuk a marketinget, önálló termékként kínáltuk az I-Shopot, de a piaci reakciók a hazai piackutatásunkat igazolta: tudományos szinten megkaptuk az elismerést, csak venni nem akart senki semmit. Ekkor döntöttünk úgy, hogy a megoldást teljes egészében integráljuk ERP (Enterprise Resource Planning – Vállalkozási Erőforrások Tervezése) megoldásunkkal. Ez év szeptemberétől ilyen formában kezdtük el nyomni az I-Shop 2-őt, immár pozitív piaci fogadtatást elérve. A webáruház az Infosys készlet kereskedelmi moduljainak adataira és üzleti logikájára épül. Ezáltal minimális plusz adminisztrációval és maximális automatizmusokkal működtethető az áruház.
Mi a tanulság?
1. Csak jót tett, hogy a hazai IT felvevő piac – szokásához híven – pár éves állandó lemaradásban van a nemzetközihez képest. Eloszlottak ezalatt a marketing ködök, a valós teljesítmények pedig megmutatják a dolog valódi hasznát.
2. A hazai piac óvatos: lassan, megfontoltan lép. 1-5 százalékos ígért megtakarítás reményében nem hajlandók még rövidtávú beruházásra sem. 20 százalék fölött kezdődhetnek el a tárgyalások.
3. Nem a B2C, hanem inkább a B2B érdekli az ügyfeleket (webáruház esetében is!). Mi is ebben látjuk az e-biz valós hasznát. A hazai vállalatok belátják, hogy a cash-flow-t éppen úgy elmozdíthatja pozitív irányba a költségmegtakarítás, mint a bővülő értékesítés. Ez fejlett költséggazdálkodást feltételez. (Egy jó pont a magyaroknak. :-)
4. E-biz nem építhető a levegőben. Szilárd ERP-s (“téglából és malterből épített”) alapokon kell nyugodnia. (Leszámítva természetesen a 2-5 fős pizzafutár szolgáltatásokat).
Véleményünk szerint azok a hazai vállalkozások lesznek az “internet áruházasdi” nagy győztesei Magyarországon (is), akik már eleve rendelkeznek egy szilárd ERP-s alappal. Ez természetesen csak egy szempont a sikerhez, egyéb tényezők is szerepelnek a listán mint az áruk beszerzése, a realizálható profit, vagy a logisztika, de szinte minden szempont megköveteli a korszerű üzleti alapokat.
Fontosnak tartom leszögezni, hogy nem a kisáruházakra és a kisvállalkozásokról beszélek, ezen a területen nem igazán mozgunk, ezért nem formálhatok átfogó véleményt. Úgy véljük, hogy ez a kategória továbbra is a nagy ötletek és az egynapos csodák világa lesz, rengeteg szereplővel, bár ezek a szereplők a kibertér arcnélküliségében sok-sok metamorfózison mennek majd át. Az, hogy a webtechnológia esélyegyenlőséget hozna a kisvállalkozói szférában, véleményünk szerint csak fenntartásokkal igaz. A nagyok piaci részesedése egy adott gazdasági ágban nem fog csökkenni (sőt!), ebben az internet sem segíthet a kicsiknek. A kicsik számára a legnagyobb esély inkább azokon a területeken van, ahol a nagyoknak már nem éri meg mozogni, például ott, ahol rendkívül gyors reakciókészség szükséges (pl. tőzsde), vagy kicsi a célpiac (pl. mozgássérültek). További kínálkozó lehetőség még a szexipar, mivel a nagyoknak már az erkölcsi bizonyítványra is adni kell, illetve megemlíthető még a nagyok árnyékában működő szolgáltatóipar is.
Tehát a kicsik új üzleti kategóriákat nyithatnak gyorsan és költséghatékonyan, mintsem a nagy mogulok elől vinnék el a piaci részesedést.
Véleményem szerint minden olyan termék és szolgáltatás hatékonyan értékesíthető weben, amiért az emberek különböző (hatékonyság, erkölcs, térbeli korlátok) okokból nem szívesen térnek be egy hagyományos boltba. Triviális példa a szex- és pornóipar a teljes kelléktárával, de ilyen lehet a férfi alsónemű kérdés is, vagy egy malajziai üdüléshez szálloda nézegetés és foglalás.
Konklúzió: a hagyományos termékek és szolgáltatások hagyományos módon történő értékesítésének webesítése nem várt bukáshoz vezet. Ismervén néhány látványosan megbukott amerikai e-biz céget, ez a következtetés akár helytálló is lehet.
Valójában rengeteg kicsiny, de hatékony üzlet építhető webtechnológiákra, a hazai kreativitást ismerve pedig hazánk lehetne akár piacvezető is. A kérdés, hogy a sok ötlet, tőke híján kútba esik, vagy mint amerikai megoldást látjuk viszont.
Üdvözlettel:
Kajati László
e-biz üzletág vezető
Megatrend 2000 Rt.
