21 éve alkották meg a sztrájktörvényt, ami azóta szinte semmit sem változott. Hazai tapasztalat akkor nem állt a törvényalkotók rendelkezésére, ezért nemzetközi példák alapján írták meg a szövegét. Nincs két ország, ahol ugyanolyan lenne a sztrájktörvény, sőt sok helyen nincs is ilyen – mondta Herczog László, korábbi munkaügyi miniszter egy műhelybeszélgetésen. Például Németországban tökéletesen működik a sztrájkjog, de külön törvényt nem alkottak a munkabeszüntetésekről.
Az elmúlt több mint két évtized alatt kiderültek bizonyos hiányosságok, anomáliák a sztrájk magyarországi szabályozásával kapcsolatban. Halmos Csaba, a Pécsi Tudományegyetem Felnőttképzési és Emberierőforrás-fejlesztési Kar tanára kifejtette: az 1988-as sztrájktörvényünk egy kerettörvény, ennél sokkal differenciáltabb kellene. Ám nemcsak a részletek tisztázására lenne szükség, hanem a jogalkalmazás területén, a gyakorlatban is reformok kellenének. Azonban a tökéletes szabályozás illúzió, optimális törvényt kell alkotni – vélekedett.
Halmos Csaba hozzátette: igen ellentmondásos kép tárul elénk, ha az elmúlt évek sztrájkjainak tapasztalatait vizsgáljuk. Több aspektusból is megközelíthetjük a sztrájk fogalmát. Az egyik vélekedés szerint „szerencsére működik a törvény”, hiszen alapvető emberi jogunk, hogy sztrájkoljunk az igazságtalannak vélt dolgok miatt. Egy másik tábor viszont épp az ellenkezőjét mondja: „sajnos működik”, ugyanis a gazdasági folyamatokat a segítségével törvényesen akadályozhatják, kárt okozhatnak vele, illetve korlátozhatók általa az emberi jogok.
Két rész kifogásolható
A még elégséges szolgáltatás nyújtása, illetve a közszféra egyes dolgozóinak hiányzó sztrájkjoga nem felel meg a mai követelményeknek Nacsa Beáta, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa szerint. Ha nem tudnak a felek (a munkaadó és a sztrájkoló munkavállalók) megállapodni a még elégséges szolgáltatás mértékében, akkor egy független döntőbírónak kellene kimondania a végső szót a felek utolsó ajánlatai alapján – fejtette ki a beszélgetésen. Úgy gondolja, hogy ezzel közelíthetők lenének az álláspontok. Amerikai szakirodalomra hivatkozva elmondta: egy külső személy döntését a felek igen ritkán várják meg, sokkal könnyebben megegyeznek, ha tudják, a végső döntés tőlük független lehet. Emellett ésszerű megoldásokat kínálnak a vitázók, hiszen tudják, hogy úgyis a reálisabb szolgáltatásmennyiséget fogja választani a független személy.
A munkaadók képviseletében Menyhártné Zsiros Mária, aki korábban a Dunaferrnél, majd a MÁV-nál dolgozott személyzeti igazgatóként szólalt fel: szerinte csak a tehetségtelen menedzserek képtelenek megállapodni a sztrájkolókkal az elégséges szolgáltatásról. Úgy vélte: nem a törvényt kellene megváltoztatni, hanem kompetens embereket tenni a vezetői székekbe, illetve képezni a menedzsmentet. Gaskó István, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSzSz) elnöke ezzel egyetértett, és hozzátette: a rendezett munkaügyi kapcsolatok megléte az alapja annak, hogy megegyezésre jussanak a munkavállalók és a munkaadó képviselői.
A másik probléma Nacsa Beáta szerint az, hogy egyes közszolgálati dolgozók – például rendőrök, tűzoltók – sztrájkjogát korlátozza a törvény. Ez szerinte indokolatlan diszkrimináció, és mindenképpen meg kellene változtatni. Emellett a jogellenes sztrájk kérdéskörét is felül kellene vizsgálni – vélekedett a Magyar Közgazdasági Társaság és a Munkaügyi Szemle rendezvényén.
A lakosság alig támogatja a sztrájkokat
Az állampolgári jogok biztosához sok olyan panasz érkezett, hogy sztrájk miatt sérültek a jogaik. Szabó Máté ombudsman felhívta a figyelmet: a magyar népnek kellenek a törvények, anélkül nem tudnánk megvalósítani egy jogszerű munkabeszüntetést. Az például nincs szabályozva, hogy mit tehet a rendőrség. Ez elég ritkán fordul elő, ám épp most a közelmúltban fordult elő egyeset, amikor egy kiskunfélegyházi gyárat blokád alá vettek a bérükért sztrájkoló munkások. (Akkor például a rendőrség nem lépett fel a dolgozók ellen.)
Tóth Ferenc sztrájkkutató, egyetemi tanár elmondta, hogy Magyarországon az elmúlt húsz évben nagyjából annyi sztrájk volt, mint Franciaországban vagy Romániában egy hónap alatt. Gaskó István is úgy érzi, hogy a sztrájk a magyar emberek körében nem elfogadott dolog, szolidaritási sztrájkról – talán épp ezért – nagyon ritkán hallunk. A szakszervezeti vezető szerint a munkavállalók türelmetlenek és nem mernek kiállni a jogaikért. Szabó Máté szerint a társadalom normális működése rovására nem lehet „munkaharcot” vívni. Talán épp emiatt volt az is, hogy a vasutas-, illetve a BKV-sztrájkok során is sokan inkább kellemetlenségként élték meg a közlekedés hiányát, és ez a sztrájkolók ellen hangolta a közvéleményt.
