Élet-Stílus

Eddie három holdja – az Iron Maiden megmutatta

Az Iron Maiden nem sokat teketóriázott szombaton. Megérkezett, és teljesen szétszedte a Tankcsapda által már kissé elfárasztott rockereket. A buli közben több elhatározásra jutottunk: legközelebb pólót fogunk árulni, ha módunkban áll, megkérdezzük Bruce Dickinsontól, honnan van ennyi energiája, és mindenképp elmegyünk a következő Maiden bulira. Nem csak a pólóbiznisz miatt.

Három hold is felkelt szombaton, a Szigeten az Iron Maiden koncertjének idejére. Az angol rockereknek a Nagyszínpad mögötti téren látható reklámléggömbök is segítettek a tökéletes színpadkép megalkotásában: a zenészek mögött a kivetítőn időnként csillagok jelentek meg, hátrébb pedig a léghajók fokozták a látványt.

A Tankcsapda koncertjén úgy éreztük, hogy sokan vannak, de bebizonyosodott, hogy tévedtünk, miután a végén elmentünk egy fröccsért, és vissza, az Iron Maiden bulijára már elég nehezen tudtunk bejutni. A Nagyszínpad előtti tér teljesen megtelt. Még hátrébb is olyan kő „médenesek” álltak, akik ránk szóltak, amikor beszélgettünk egy kicsit a számok között. Ők nem minket jöttek hallgatni, hanem a brit metállegendát. Ez persze érthető, annak ellenére, hogy mi is a csapatról beszélgettünk, de inkább előre engedtük őket.

Képgaléria (Fotó: Tiszai András)

Képgaléria (Fotó: Tiszai András)

Miközben megállapítottuk, hogy ha jön még a Maiden Magyarországra, akkor mi egészen biztosan felcsapunk pólóárusnak, mert jobb üzletnek tűnik, mint bankot nyitni, igyekeztünk megfigyelni a közönség összetételét is. Vajon kik járnak egy 1975-ben alapított hardrockzenekar koncertjére? A válasz nagyon egyszerű: mindenki. Láttunk igazi bőrdzsekis (nagyjából 34 fok lehetett) rockereket, kigyúrt, zselézett hajú arcokat, miniszoknyás lányokat és a fater nyakában gubbasztó kissrácokat is.

A Maiden a The Final Frontier turné egyetlen kelet-európai állomásaként járt nálunk, és úgy tűnt, hogy szívesen tették. Több ezer koncerttel a hátuk mögött ezek a zenészek még mindig olyanok egy kicsit, mint egy gimnáziumi zenekar, amikor felléphet a tornateremben: meg akarják mutatni, hogy mit tudnak. De persze nekik annyira már nem kell, hiszen a hetvenes évek végén, és azóta jócskán bizonyítottak. Mégis jó nézni Steve Harris és Adrian Smith arcán azt a kaján vigyort, Bruce Dickinson pedig úgy rohangál a kétszintes színpadon, mintha még mindig huszonéves lenne.

Képgaléria (Fotó: Tiszai András)

Képgaléria (Fotó: Tiszai András)

Valamikor a koncert harmadik harmadában, miután az énekes megtette a hetvenhetedik kilométert, igazi kórus alakult a fanokból, hiszen mindenki rákezdett az o-o-zásra a Fear of the Dark első hangjainak hallatán. A színpad időnként egészen valószínűtlenül vörös fényben úszott, néha pedig megjelent a háttérben Eddie is, aki a Maiden jól ismert kabalája. Eddie nem szép, ezzel szemben roppant népszerű. Szerintünk ő a legtöbb pólón vigyorhó szörny a világon, és megtörtént vele az a nem mindennapi dolog is, hogy szerepelt már számítógépes játékban, és akkor még nem is emlegettük az ajándéktárgyakat, könyveket és képregényeket.

Az Iron Maiden valóban kitett magáért, a számok között nem nagyon rizsáztak, az egyiknek vége lett, és már jött is a következő, mi pedig néha azt vettük észre, hogy addig számunkra ismeretlen dalokat dúdolunk, miközben le vagyunk akadva azon, hogy Nicko McBrain előtt annyi dob van, hogy megszámolni is nehéz lenne. Aztán lassan vége is lett a bulinak. Annak ellenére, hogy nem vagyunk Iron Maiden-fanok, ma is simán elmennénk még egyszer. Sőt, lehet, hogy beszereznénk egy pólót is.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik