Az Antarktisz feletti ózonlyuk mérete változó: általában a déli-sarki tavasz idején éri el maximális kiterjedését, amikor a sztratoszférabeli szélsőséges hideg és a napfény visszatérésének hatására felszabadulnak az ózont lebontó klórgyökök.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) tavaly észlelte az ózonréteg regenerálódásának első jeleit, ami nagy részt az ózonréteget pusztító gázok – például klórfluorokarbonok, CFC – kibocsátásának korlátozását előíró montreali jegyzőkönyv (1987) érdeme. A szervezet szerint ugyanakkor egy évtizedbe is telhet, mire a lyuk zsugorodni kezd.
Az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) adataival dolgozó WMO szerint ez volt a valaha mért legnagyobb október 2-i kiterjedés, és a lyuk azóta is napi szintű rekordokat produkál. A maximális kiterjedés időpontját övező 30 napban a lyuk átlagosan 26,9 millió négyzetkilométeres volt, így méretét tekintve harmadik helyen áll a 2000-ben és 2006-ban mért ózonlyuk után.
Mindez azt mutatja, hogy az ózonlyuk problémája továbbra is jelen van és muszáj ébernek maradnunk. Ugyanakkor nincs ok a túlzott aggodalomra, húzta alá közleményében Geir Braathen, a WMO kutatója.
Mint hozzátette: “nagyjából 2025-ig számíthatunk még hatalmas lyukra az Antarktisz felett, egyrészt a sztratoszférabeli időjárási feltételek miatt, másrészt, mert az ózont lebontó kemikáliák a forgalomból való kivonásuk után még évtizedekig az atmoszférában maradnak.”
Az ózonréteg védi a Földet az ultraibolya-sugárzástól. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) szerint az általa gondozott montreali jegyzőkönyv 2030-ig évente kétmillió bőrrákos eset megakadályozásában segít.
(ABC News)
