A behajtási költségátalány elengedése a kötelezett oldalán semmilyen illetékkötelezettséggel nem jár, az adóhatóság irányába sem kell bejelentést tennie a javára történő elengedésről – számolt be róla az Adózóna.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 6:48. § (1) bekezdésében szabályozott késedelmi kamat és a Ptk. 6:155. § (2) bekezdésében rögzített behajtási költségátalány alapvető hasonlóságot mutat abban, hogy mindkét jogintézmény a kötelezett késedelméhez kötődő fizetési kötelezettség, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik az eredeti ügylethez.
Tiltó előírás hiányában a szerződés jogosultja az őt megillető behajtási költségátalány összegéről a szerződés teljesítési határidejét követően kifejezett nyilatkozatával lemondhat.
Az összegzés szerint a követelés-elengedés ebben az esetben nem minősül a Ptk. 6:235. § szerinti ajándékozásnak, hanem egy visszterhes ügylethez kötődő engedményként fogható fel.
A jogosultat nem az ajándékozás szándéka vezeti a késedelmi kamat (vagy a behajtási költségátalány) elengedésekor, hanem üzletstratégiai, üzletpolitikai szempontok. Így a kérdéses követelés elengedések eredményeként realizálódó vagyonszerzés nem tárgya az ajándékozási illetéknek.
Felhívják a figyelmet arra is, hogyha a jogosult az őt megillető behajtási költségátalány összegéről (általában üzletpolitikai célból) lemond, ez egyáltalán nem jelenik meg könyvviteli elszámolásában. Ilyen értelemben vagyonvesztés sem következik be az ő oldalán, azaz ez is megerősíti, hogy ezek az ügyletek nem képezik az ajándékozási illeték tárgyát.
