Ijesztő panaszlevelet jelentetett meg a BKV-Figyelő blog. Szerzője a (késve érkező) 148-as busszal szeretett volna a végállomáson, a KöKi-nél átszállni egy távolsági buszra, ám ez nem jött össze. Ezért:
…legnagyobb meglepetésünkre sehol sem állt meg a buszvezető úr, hanem amilyen lassan csak lehetett végighajtott és bekanyarodott, hogy leparkoljon a bevásárló centrum bejárata előtti várakozó sávban. Ott azonban nem volt szabad hely. Megállt, hogy kivárja, majdcsak felszabadul egy parkolóhely.
Amikor – a szerző szerint kedvesen – arra kérték, hogy engedje már őket leszállni, elmegy a buszuk, a sofőr így reagált:
Ne szóljon bele az én dolgomba! Ott állok meg, ahol akarok! Nekem ezt a helyet jelölték ki leszállításra utasításban! Fogja már be a száját!
A nevét nem árulta el, inkább tovább kiabált (“ha olyan munkája van, hogy busszal kell járnia, vegye tudomásul, hogy ott száll le, ahol én akarom”, “ha nem tetszik, menjen el oda dolgozni, ahová nem busszal kell járnia”), míg végül, öt perc vesztegelés után beállt és kinyitotta az ajtót. Az abszurd helyzetet tetézte, hogy akkor már bent állt a következő járat, amely a szokásos helyen le is tette az utasokat.
A levéllel egyébként, mint az egyik kommentelő megjegyezte, több baj is van: a szerző állítása szerint kilenc óra után szállt fel a buszra, később viszont azt írja, fél kilenckor érkeztek meg. A fotó, amit készített, a fényekből ítélve később készülhetett, ráadásul egy olyan busz is látszik rajta, amely hétvégén jár, míg az eset a panaszos szerint egy hétköznapon történt.
