Elkerülhetetlennek és igazságosnak tartja a csehek többsége a szudétanémetek második világháború utáni kitelepítését Csehszlovákiából. A csehek emiatt nem szándékoznak bocsánatot kérni, és az akkor elkobzott német vagyont sem akarják visszaadni. Ugyanakkor a társadalom többsége elítéli azokat az erőszakos cselekményeket, amelyek a kitelepítést kísérték, derült ki egy országos felmérésből, amelynek eredményét szerdán hozták nyilvánosságra.
Az NMS Market Research ügynökség és a Nemzet Emlékezete (Pamet národa) társaság felméréséből kiderült, hogy a szudétanémetek kitelepítésének témája továbbra is élő a cseh társadalomban. A megkérdezettek kétharmada úgy véli, hogy a 70 éve kitelepített németek továbbra is azon vannak, hogy visszaszerezzék elveszett vagyonukat, és ezzel az igyekezetükkel a jövőben sem hagynak fel.
A felmérésben részt vevők 70 százaléka azt az álláspontot képviseli, hogy a németek háború utáni kitelepítése elkerülhetetlen volt, 61 százalékuk pedig igazságosnak minősítette az akciót. Valamiféle vagyoni kárpótlást az emberek 82 százaléka nem tart szükségesnek, és 60 százalék szerint a kitelepítésekért a cseheknek nem kell bocsánatot kérniük. Ennek ellenére a kitelepítések idején a németek ellen elkövetett erőszakot a csehek 78 százaléka igazságtalannak minősítette.
A Nemzet Emlékezete szerint ma mintegy 40 ezer német él Csehországban. “Nyilvánvaló, hogy a kitelepítés témája továbbra is megosztja a cseh társadalmat. Ugyanakkor felnövőben van az a generáció, amelynek számára a kitelepítés elfogadhatatlan” – mutatott rá Mikulás Kroupa, a Nemzet Emlékezete társaság alapítója.
A II. világháború befejezése után a korabeli csehszlovák vezetés a németeket és a magyarokat kollektív módon háborús bűnösnek nyilvánította, elvette állampolgárságukat, megfosztotta őket vagyonuktól, és ki akarta telepíteni az országból. Az 1945 augusztusában Potsdamban lezajlott nagyhatalmi konferencia azonban a csak a mintegy hárommillió német kitelepítését hagyta jóvá, a magyarokét nem. Ezt követően a korabeli csehszlovák vezetés a mintegy félmilliós szlovákiai magyarságot belső, csehországi kitelepítésekkel, reszlovakizációval, illetve csehszlovák-magyar lakosságcserével kívánta felbomlasztani.
Az 1989-es rendszerváltás óta a cseh politika csak a szudétanémetek kérdésével foglalkozik, a magyarokéval nem. Általános cseh vélemény szerint a magyarok háború utáni üldöztetésének kérdése ma, Csehszlovákia felbomlása után Pozsony hatáskörébe tartozik.
