Élet-Stílus

Kövér vagyok, tehát csóró, de száz éve még oda lettél volna értem

kövér (Array)
kövér (Array)

Megfordult a világ. Száz éve egy elhízott oligarcha még szexszimbólum lett volna, ma viszont már csórónak néz ki. Egészségesen enni drága és időrabló, az olcsó ételek pedig rosszak. Természetesen Magyarország itt is le van maradva.

Az, hogy a kövér emberek nem vonzóak, egy viszonylag új elmélet az emberiség történetében. És ezt most tényleg nem csak azért mondom, mert így nézek ki, miközben ezeket a sorokat gépelem.

 

Illetve soha nem fog kiderülni, még nem készült rólam egészalakos fénykép.

A kövérség hagyományosan kifejezetten vonzó dolog volt. Felhozhatnám a willendorfi vénuszt is, de nem fogom, mert a reneszánsz- és középkori Európában és Ázsiában még évszázadokig az volt a vonzó, ha valaki kövér.

Ha ugyanis valaki kövér volt, akkor nem kellett fizikai munkát végeznie, és akármennyi táplálékhoz hozzájuthatott. Gazdag volt. Nem kellett a tűző napon keményen csinálnia a …, hát fogalmam sincs, mit kellett csinálniuk, nem értek a fizikai munkához.

Habzsi

Az biztos, hogy az emberiség eddigi történelme során folyamatosan táplálékhiánnyal küzdött. A szegények keményen dolgoztak, keveset ettek, és ki voltak pattintva, mint a buborékos csomagolópapír. A gazdagok kövérek és dögösek voltak. Aztán ez valahogy helyet cserélt.

A kövér már nem vonzó, a vékony pedig igen. De ezt mondjuk nem kell magyarázni, nagyjából tudjuk, mi számít most vonzónak. Az elfogadott álláspont az, hogy a két véglet gazdasági okok miatt cserélt helyet.

A történelem nagy részével ellentétben most nem szenvedünk élelmiszerhiányban. Illetve a fejlett világ nem szenved. Sőt, iszonyatos ételfölöslegeket termelünk, amiket aztán kidobunk, pedig még simán ehetőek lennének.

Erről egyébként nem csak a híres nevettető John Oliver, de a Hír24 saját Nagy Andris videóriportere is készített egy dokumentumfilmet. 

Sokkal könnyebben férünk hozzá a táplálékhoz, mint eddig. Egyetlen baj van csak, hogy az a táplálék, amihez hozzáférünk, szar. Nem is az, hogy ehetetlen, vagy nagyon egészségtelen, mert az olcsó ételek közül is lehet jót találni. De nem eszünk változatosan, minden ételcsoportból. És főleg nem eszünk elég zöldséget.

Eat food. Not too much. Mostly plants.

Ez a világ egyik legjobb ételekről író szerzőjének tételmondata. Azt jelenti, hogy együnk valódi ételt, ne túl sokat, és leginkább növényeket. Szerinte ennyire egyszerűen össze lehet foglalni azt, hogy mi kell egy emberi lény egészséges táplálásához. Na, ezt nem csináljuk.

Dőzsi

A hozzáférhető és olcsó ételek nagy része egészségtelen, félig feldolgozott és nagyon homogén. Krumpli kenyérrel, kis ramenlevessel megkenve. Változatosan és egészségesen táplálkozni pedig drága és időigényes. Ráadásul akarat és kitartás is kell hozzá.

Pont ezért tarthat mára ott a világ, hogy nem a kövér oligarcha a szexi (bocs, Lajos), hanem a közepesen vékony, izmos, egészséges, gazdag, kitartó ember. Egyébként, ha a tudományt is belevesszük a dologba, a helyzet azért nem ennyire egyértelmű.

 

Nem feltétlenül lesz ugyanis vékony is a jómódú ember. A gazdagság kapcsolata a testsúllyal ennél egy fokkal bonyolultabb. A diplomás, jobban kereső nők például kevésbé híznak el, mint egyetemet nem végzett társaik. De ugyanez a férfiakra már nem igaz. Sőt, a kisebbségeknél, mint a feketék, vagy a latinok, a gazdagság kifejezetten növeli az elhízás lehetőségét.

Fogy. Ő is, én is.

A konzervatívabb, hagyományaikat jobban ápoló népeknél a kövérség még mindig státuszszimbólum. Kevés a nagyon gazdag, de vékony magyar.

Sőt, a nagyon vékony magyar úgy általában is kevés. 69 százalékunk elhízott, már az amerikaiak is vékonyabbak nálunk. Ők fogynak, mi hízunk. Egy kicsit itt is le vagyunk maradva a világtól, nálunk még nem annyira kifinomult az elit sem, hogy az egészséges vékonyságot tartsa a jólét szimbólumának.

Legközelebb jusson ez az egész eszünkbe, ha a nagyi azt mondja, milyen jól nézünk ki, ki vagyunk kerekedve.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik