Május 8-án, 89 évesen elhunyt Vermes Géza. Az oxfordi egyetem volt tanára hosszan tartó, súlyos betegség után halt meg.
|
|
Vermes Géza Makón született, zsidó családban, 1924-ben. Apja újságíró volt Makón, ahol kapcsolatot tartott Juhász Gyulával és József Attilával. Vermes Géza szívesen emlegette, hogy József Attilával távoli rokonok, ahogy – zsidósága révén – Jézussal is. „Jézus és József Attila távoli rokona vagyok én” – jegyezte meg többször is viccesen a már neves tudós, aki többször tartott előadást Szegeden.
Vermes Géza hétéves volt, amikor a családja kikeresztelkedett, a fiút pedig katolikus iskolába küldték. 1944-ben a családját deportálták, Vermes Géza azonban megmenekült, plébánosa, Apor Vilmos segítségével, katolikus intézményekben vészelte át a háborút. 1945 után katolikus papnak tanult, majd Belgiumban tanult.
Az ötvenes évek második felében Nagy-Britanniába költözött, előbb a Durham (ma Newcastle) Egyetemen tanított, majd Oxfordba költözött, ott dolgozott 1991-es nyugdíjba vonulásáig. Közben megismerte első feleségét, Pamelát, akiért kilépett a papságból.
Vermes iskolát alapított a Holt-tengeri tekercsekről alkotott véleményével. Az első ősi írásokat 1947-ben egy beduin kecskepásztor fedezte fel a Kumrán hegység egyik barlangjában, idővel pedig továbbiakat találtak helyiek, illetve tudósok. Összesen kilencszázat. A héber és arámi írások eredetéről azonban hosszasan vitatkoztak a tudósok. Vermes azt képviselte, hogy az iratok egy zsidó szekta tagjainak munkája, amelyek a Krisztus előtti második század közepén készültek. Nézete idővel – mint a The Guardian megjegyzi – egyfajta tudományos ortodoxiává vált, és maga a kutató sem érezte soha, hogy véleményén változtatnia kell.
1973-ban jelent meg a Zsidó Jézus című könyve, aminek komoly hatása volt a tudományos életre. Bebizonyította, hogy Jézus valóban élt, ám ő nem Isten fiának tartotta, hanem egy rabbinak, aki nagyon jól beleillett a kor zsidó világába.
