“Pár éve az Ariel nevű labrador kutyám elpusztult. A fajta iránti nosztalgiából kezdtem el nézelődni az interneten. Így találtam rá a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola Alapítványra”– kezdi mesélni történetét Zsóka, aki 1 hónapja vált ideiglenesen nevelőszülőjévé Danának, a fekete labrador retrievernek. Az okos szemű, egy éves négylábút a Baráthegyi Alapítványtól kapta, hogy mielőtt elég érett lenne a kutya a vakvezető tréningre, szerető családi közegben élhessen. Évente sok személy vállal önkéntesként részt a több millió forint értékű képzésben, hogy a végén az alapítvány térítésmentesen át tudja adni a felkészített állatot látássérült gazdájának.
Danát is örökbe fogadta egy család, de mikor kiderült, hogy nem tudják tovább gondozni, Zsókáék váltak az új nevelőjévé.
“Eleinte kicsit megijedtem, hogy mennyi szabálynak kell megfelelni. Ám mostanra rájöttem, hogy csak a józan ész szerint kell gondozni, és nem követel a normál háziállattartáshoz hasonlítva túlzottan speciális feladatokat”–magyarázza Zsóka. A miskolci alapítvány munkatársai is pár óra alatt minden szükséges tudnivalóval ismertették. Olyan hétköznapi előírásokat kell betartania, mint hogy ne etesse asztalról, vagy földről az állatot, hanem tányérba adja az ételt. Ez abban segít, hogy a kutya az utcán sétálva ne vegye fel a szemetet. Ugyanezen okokból nem szabad gombát kínálni neki, hogy ne ismerje fel az ízét, és ezért ne egye meg a mezőn.
A nevelők nem vesznek részt a kutya speciális betanításában, nekik elsődleges feladatuk egy „szerető, nyugodt családi közeget” teremteni neki, illetve szocializálni. Minél több hétköznapi helyzetbe kell hozni, hogy minél felkészültebb legyen későbbi munkájára. Emiatt Zsókáék már macskát és kisgyereket is vittek Dana közelébe. Nem minden kutya rendelkezik ugyanis a vakvezetéshez szükséges nyugodt idegrendszerrel, így az az előnyös, ha ez minél hamarabb kiderül. A labrador viszont eddig jól állta a próbákat, a füle botját se mozdította a cicákra, a fiatal lánykával pedig kedélyesen eljátszott.
A gazdák igyekeznek az utcai környezetre is szoktatni, hogy a közlekedést is gyakorolja. Habár van engedélyük rá, Danát buszra vagy nagyobb áruházakba még nem merték elvinni. Kicsit tartanak attól, hogyan reagálnak rá az emberek, ha megjelennek egy kutyával bevásárolni annak ellenére, hogy ennek természetesnek kellene lennie.
Magyarországon azonban kevés vakvezető kutyával találkozhatnak az emberek. A Metro cikke szerint ma 140 vakvezető kutya segíti a látássérülteket. Ez 1 százalékát jelenti azoknak, akiknek életkörülményeit megkönnyíthetnék a 1,5-2 éves korukra alkalmazható négylábúak. Csak az alapítványnál 20-25-en várólistások, de ennél országosan sokkal több ember szorulna rá az okos segítőkre. Így az önkéntesek vállalásai is nagyon értékesek. Zsóka is megjegyezte, hogy többlet kiadást jelent állatot tartani, azonban számára megéri. Mióta náluk lakik Dana, úgy érzi nyugodtabbá vált, hiszen a kutyával való játszás, sétálás teljesen kikapcsolja egy-egy nehéz nap után.
