A belváros nyüzsgő forgataggá változott a hétvégén, az elmaradhatatlan kézműves foglalkozások, szórakoztató programok mellé „felsorakozott” némi keserűség is, nyilván, mert a magyarnak semmi sem elég jó.
Lassan megszokottá válik, hogy Fehérváron egymásra szervezi a megye, a város, és a különféle egyesületek, intézmények a programokat. Emlékeztetőül idézzük fel a múlt hétvégét, amikor is időben átfedték egymást a Mag és Maghéj, a Kortárs Művészeti Fesztivál, és a Jövő Plusz eseményei. Ezen a hétvégén sem volt ez másként, igaz térben elkülönültek a Paprikás Ízek Fesztiváljának kicsiknek szánt programjai és a város gyereknapja.
Az alpolgármester asszony hangsúlyozta, hogy „Idén minden esemény a Hetedhét Játékmúzeum tiszteletére zajlik”, és a rendezvény plakátján megjelent szöveg is hirdette: „a Gyereknap alkalmával is egész nap nyitott kapukkal vár a Hetedhét Játékmúzeum!”. A valóság mindezt nem igazolta: a szülők a múzeum recepciójából kissé bánatosan fordultak vissza, miután a múzeum dolgozói felvilágosították őket a magyar nyelv félreérthetőségéről: a „nyitott kapuk” nem azonosak az ingyenes belépéssel, hangozzék az előbbi bármennyire is annak. Természetesen a megértőbbek a kommunikációs zavarra való tekintettel szó nélkül kifizették a 700 forintos felnőtt és az 500 forintos gyermek belépti díjat, és az összeggel szegényebben, nyelvhelyességi ismeretekkel azonban gazdagabban tekinthették meg a miniatűr babaszobákat, régi gyermekjátékokat és Réber László grafikáit.
A Hiemer-ház mesemaratonján kényelmes párnákon elheveredve tekinthették meg a kicsik szüleik egykori kedvenceit: Vukot, Süsüt, Frakkot, Mekk mestert, Vízipókot. Míg szomjoltók vásárlására volt lehetőség, mosdó használatára már nem, holott ezek egymás szükséges vonzatai, különösen gyerekek esetében. Az Oskola utcában népi ügyességi játékokon tehették próbára ügyességüket a kicsik és nagyobbacskák, illetve a Pünkösdi virágálom gyermekbarát kompozícióiban gyönyörködhettek.
Míg a Városház téren a gyerekek hangszereket simogattak, festőművész módjára alkothattak óriásvászonra, és a Szöszmötölő kézműves foglalkozásain színeztek, gyöngyöt fűztek, papírvirágot hajtogattak, a kissé kihalt Szent István téren, a Paprikás Ízek Fesztiváljának második napján, amelyet a gyerekeknek szenteltek, az aszfaltot maszatolta a kreatív aprónép Bálint Antónia vezetésével. A Fabrika műhely egyszemélyes bábműsora nagy sikert aratott a gyerekek körében, míg Kardos-Horváth János kétszemélyes Hahó zenekarával előadott Földlakó című zenés gyerekműsor némi döbbenetet váltott ki a Kaukázus együttes munkásságával korábban még meg nem ismerkedett szülők körében. Különösen a Hol a rendőrség című daluk obszcén szavai keltettek megrökönyödést. Kolompos, Halász Judit, Alma együttes talán jobb választás lett volna, bár őket bizonyosan előbb „lekötötték” más városok gyereknap-szervezői.
A szkander bajnokságon kiderült, kinek az apukája a legerősebb, az erőfeszítés jutalma ízletes, grillezett egytálétel volt. A vasárnap estét a Kiende zenekarból ismert, volt Makám-os Bede Sarolta és Császári Gergely fellépése tette emlékezetessé népzenei alapokra építkező dzsesszes dalestjével.
