Nem megfizethetetlen magán-nyugdíjasotthon és nem szegényes állami idősgondozó. Új életet adott a nyugdíjasoknak, akik beszálltak a projekbe és örökre elűzte aggodalmukat, hogy egyszer a gyerekeik nyakán maradnak. Kár, hogy mindez egyelőre csak Spanyolországban történt meg.
Mi a titok? A Deutsche Welle német lap riportja szerint az, hogy a nyugdíjasok összeadták megtakarításaikat és egy szövetkezetet alapítottak. Építettek egy sor apartmant belőle, de nem külön-külön, hanem együtt, mint a Napi Gazdaság is beszámolt róla.
A Trabensolban minden közös: nincs saját kezükben a lakrész, amelyben élnek és nem tulajdonosai az étkező- és más közösségi helyiségeknek sem. “Egyenként nem engedhettük volna meg magunknak, hogy beköltözzünk valamelyik magántulajdonú idősotthonba, az állami intézményekben pedig olyanoktól vettük volna el a helyet, akik jobban rászorulnak az állam gondoskodására” – fejtette ki az özvegy Paloma Rodriquez, a szövetkezet 70 éves elnök asszonya.
Persze mindezt azért nem bagóért kapták: minden tag 150 ezer eurót (45 millió forint) fizetett be az elmúlt tíz év alatt. Ezenfelül elő kell teremteniük havi 800 eurót (240 ezer forint) az ételre-italra és más ellátásra.
Ám a működési költségek nem magasak: a napi étkezést például egy étkeztető cég oldja meg nekik, s saját veteményesük van. Együtt gyakorolnak egy a tai-chihez hasonló lassú mozdulatokból álló sportot.
A szövetkezet ugyan még fiatal, de így is akadnak olyanok, akik kiszállnak a projektből, mert túl gyengék ahhoz, hogy részt vegyenek a közös foglalkozásokon vagy egész napos ápolásra szorulnak. A Trabensol szabályai szerint nekik joguk van elvinni befektetésüket, befizetett megtakarításukat. Helyüket átvehetik mások. A gazdálkodás folyamatosságát a Banco Popolare helyi kirendeltségének hárommillió eurós hitele segíti.
