Mint mondta, a javaslat azért született, mert sem az új munka törvénykönyve, sem pedig az új közszolgálati törvény “egy árva szót sem szól” a korábbi években felhalmozott szabadságokról, csak a tárgyévi szabadságok kiadásának ügyét rendezi.
Szép, szép, de nem lehet
A gond csak az a javaslattal, hogy mint Kártyás Gábor munkajogász blogjában kifejti, a Munka Törvénykönyve szerint a szabadságot tilos pénzben megváltani. Ez alól csak egyetlen kivétel van: ha a munkaviszony év közben szűnik meg, és a munkavállaló az őt időarányosan megillető szabadságot nem vette igénybe, azt pénzben kell kifizetni.
2012-ben ehhez még egy lehetőség társult. A munkáltató és a gyermekgondozási szabadságról visszatérő munkavállaló megegyezhettek, hogy a gyermekgondozási szabadság idejéből hat hónapra járó szabadságot a munkáltató pénzben megváltja. Ma már azonban milyen alkura nincs törvényes lehetőség – tette hozzá.
Miért nem eladó a szabadságunk?
A fizetett szabadságunk nemzetközi egyezményekben is elismert alapvető jogunk. Akárcsak a pénzbeli megváltás tilalma. De nemcsak elvi, hanem gyakorlati akadálya is van a forintosításnak: EU irányelv tiltja az évi legalább négy hétnyi fizetett szabadság pénzbeli megváltását.
A munkajogász szerint tehát legfeljebb a pótszabadság pénzbeni megváltására lenne lehetőség. Azonban ez is kizárólag a munkavállaló belegyezésével történhetne meg.
A munkamániásokat is kötelező szabadságra küldeni
Fizetett szabadságra menni egyébként nem csak jogunk, hanem kötelességünk is. A munkáltatónak kötelező kiadnia a szabadságot, és nekünk kötelező kivennünk. Nem csak papíron kiírni, ahogyan sokan teszik.
S mit tehet a munkáltató a sztahanovistákkal, azokkal a dolgozókkal, akik nem akarnak elmenni szabadságra, mert nélkülözhetetlenek érzik magukat? S talán nem is véletlenül?
A munkajogász szerint a szabadság kiadása olyan mint egy utasítás, amit a munkavállaló köteles végrehajtani. És e kötelezettség alól nem mentesíthet az, hogy a munkavállaló nem akar szabadságon lenni.
