Hétfő reggel Alan Rusbridger, a brit The Guardian főszerkesztője az összes beosztottját megdicsérte egy körüzenetben, amiért a lap kijött Edward Snowden sztorijával, és ezzel ismét sikerült bekerülnie egy időre a nemzetközi hírfolyam középpontjába.
Az elmúlt időszak egyik legnagyobb horderejű kiszivárogtatásának forrása Edward Snowden, a 29 éves amerikai informatikus, aki évekig dolgozott az amerikai Központi Hírszerző Ügynökségnek (CIA) és a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek (NSA).
A brit lap a férfitól kapott dokumentumok alapján derített fényt arra az intézményesített adatgyűjtésre, amelyet az amerikai biztonsági szervek folytatnak, és amelynek keretében amerikai telefontársaságok, internetszolgáltatók forgalmát és hitelkártya-tranzakciókat kísérnek figyelemmel.
A vezető brit baloldali lap azt is kikövetkeztette, hogy a brit kormány kommunikációs figyelőszolgálata (GCHQ) ugyancsak évek óta folytat hasonló, titkos adatgyűjtést.
Snowden rengeteg muníciót adott
A The Guardian jóvoltából Edward Snowden neve egy csapásra a világ figyelmének középpontjába került, arca mindenki előtt ismertté vált, amikor a Hongkongban vele készült videointerjút a lap feltette a honlapjára, s más médiumok erről másolatok tömegét készítették és használták – bizonyos értelemben népszerűsítve ezzel a Snowden által választott napilapot.
Glenn Greenwald, a lap vezető amerikai tudósítója napokon át rögzítette az interjúkat, amivel talán hetekre is elegendő muníciót gyűjtött. Greenwald elmondása szerint Snowden először hónapokkal korábban lépett vele kapcsolatba. Az amerikai végül május 20-án – otthagyva szeretteit, családját, barátnőjét és jól fizető állását – Hongkongba utazott, hogy ott kitálaljon.
„Jó lelkiismerettel nem engedhettem meg az Egyesült Államok kormányának, hogy lerombolják a magánélethez való jogot, az internetszabadságot, a világon élő emberek alapvető szabadságjogait egy hatalmas megfigyelő gépezettel, amelyet titokban építenek” – mondta.
Bankbuktatás, Wikileaks
A The Guardian volt az, amely 2009-ben lebuktatta a komplex tranzakcióival adófizetést megkerülő Barclays bankot. A lap élen járt akkor is, amikor megkezdte az utóbbi idők legnagyobb kiszivárogtatását, az amerikai diplomáciai táviratok közreadását. Segítségére volt a Wikileaks alapítójának, Julian Assange-nek, aki lassan egy éve Ecuador londoni nagykövetségen húzza meg magát, mert odakint letartóztatnák.
A The Guardiannek nemrég a birtokába jutott a Brit Virgin-szigeteken offshore bankszámlákkal rendelkezők ezreinek névsora, rajta államelnökök, egy brit milliárdos és a Fülöp-szigeteki exdiktátor, Ferdinand Marcos lánya nevével. A dokumentumokból arra lehetett következtetni, hogy körülbelül 32 ezer milliárd dollár van adóparadicsomokban.
Azok a magánszemélyek, akik ezekben az ügyekben úgy döntöttek, hogy a The Guardian tudósítóit keresik meg, azért tették, mert egy ideje már együttműködtek velük, kialakult köztük a kölcsönös bizalom, s meggyőződtek arról, hogy a lap korrekt módon fogja tálalni a „sztorit”, nem fogják feltupírozni, és tisztában vannak a lényeggel.
Hogy célba érjen az üzenet
A legfrissebb esetre utalva Justin McCurry, a The Guardian tokiói tudósítója megjegyezte, Snowden számára az is szempont lehetett, hogy a lap immár sokkal nagyobb mértékben van jelen az Egyesült Államokban, mint korábban, New Yorkban szerkesztőséget működtet. Mint mondta, sok amerikai az iraki háború idején kezdte el lapjukat olvasni, mert kíváncsiak voltak egy olyan megközelítésre, amely eltér az amerikai médiáétól.
„Snowden azt is tudhatta, hogy a világon kiterjedt online felülettel rendelkezünk, és a cikkeink ingyenesen elérhetők…, vagyis az üzenete biztosan célba fog jutni” – fűzte hozzá McCurry.
A lap londoni szerkesztői az elmúlt években azt kezdték el mondogatni, hogy „a The Guardian a világ vezető liberális hangjává vált”. Mindez azt jelenti, hogy ha például kormányzati szintű visszaélésekről, az emberi jogok megsértéséről és hasonlókról van szó, akkor – vélte McCurry – a The Guardianhez kell fordulni, mert ott okosan, pontosan fogják a témát kezelni.