Nagyvilág

Parlamenti választás: Dr. Halál, Dr. Nem, vagy bírság

Ausztrália a szombati parlamenti választások lázában ég. A fagyos antarktiszi kutatóbázisoktól a sivatagos senki földjéig mindenki a voksolásra készül. A szervezés hatalmas kihívások elé állítja a kontinensnyi ország hatóságait.

A szavazás pénzbírság terhe mellett kötelező. Aki nem szavaz, annak 170 ausztrál dolláros (114 eurós) büntetést kell fizetnie.  A 14,7 millió ausztrál választó 7500 szavazóhelyiségben adhatja le a voksát. A kötelezettség alól az antarktiszi kutatóbázisokon sincs kibúvó, még akkor sem, ha a legközelebbi urna 5500 kilométerre található. Az Ausztrália távoli szegleteiben élőknek azonban nem lesz könnyű dolguk, bár a mozgó urnákkal összesen 3,4 millió négyzetkilométert járnak be földön, vízen és levegőben, hogy a szigetország belsejében található farmok munkásaitól kezdve a sivatagos területeken dolgozó bányászokon át a világtól elzárt kis szigetek őslakosságáig mindenki leadhassa szavazatát.

Az ausztrál hadsereg külföldön állomásozó katonái is szavaznak – az ő voksaik diplomáciai úton jutnak haza. Az egyik legforgalmasabb szavazóhelyiség Ausztrália londoni nagykövetsége lehet, ahol a turisták és a külföldön élő ausztrálok járulhatnak az urnákhoz. A 2010-es választások idején számuk 16 600 volt, míg ugyanekkor a hongkongi konzulátuson 7700 szavazatot adtak le. A logisztikai nehézségek ellenére az ausztrálok többsége tartja magát kötelezettségéhez: 2010-ben a részvételi arány több mint 90 százalékos volt.

A szombaton esedékes parlamenti választásokon Ausztrália lakossága egy könyvmoly és egy sportbolond között választhat. A baloldal listavezetője a kínaiul folyékonyan beszélő exdiplomata Kevin Rudd, a konzervatív táboré az egykori papi szeminarista Tony Abbott. Felmérések szerint Abbott győzelmi esélyei valamelyest jobbak, mint vetélytársáéi.

Dr. Halál kontra Dr. Nem

Mindkét politikus híres arról, hogy szereti “kiosztani” ellenlábasait – különösen választási hadjáratok idején. Rudd túlságosan érzékeny – mondja vetélytársáról Abbott, ám egyik közvetlen vitájukban maga is elveszítette az önuralmát. “Ez a fickó nem képes befogni a száját?” – fortyant fel, amikor Brisbane-ban Rudd túl sokáig beszélt, nem adva ki kezéből a mikrofont. A munkáspárti politikust sem kell félteni. Szerinte Abbott “pökhendi”, ráadásul emlékezetkihagyásban szenved…

Rudd és Abbott
Fotó: AFP / Andrew Meares

Mindketten öreg rókák az ausztrál politika színpadán. A konzervatívok legutóbbi kormányzása (1996-2007) idején Abbott munka- és egészségügyi miniszter volt. Az ezt követő munkáspárti időszakban Rudd két ízben volt miniszterelnök. Az első három éve után pártbéli vetélytársa, Julia Gillard puccsot szervezett ellene és megbuktatta. Rudd idén júniusban hasonló fegyverrel vágott vissza, ismét beülve a kormányfői székbe.

A konzervatív és a munkáspárti vezér legidegesítőbb tulajdonságait a The Sydney Morning Herald tűzte tollhegyre. Eszerint Rudd affektáló mozdulattal szokta hátravetni szemébe lógó hajtincsét. Abbott pedig úgy kacag, mint egy hiéna. “Még munkatársai is abban reménykednek, hogy jelenlétében nem történik semmi mulatságos” – gúnyolódott az újság.

Rudd szegény családból származik. Apja földműves volt, csak elemi iskolát végzett. Anyjának minden fillért be kellett osztania, miután az apa meghalt. Abbott viszont Sydney egyik előkelő elővárosában nőtt fel. Rudd a házassága révén lett jómódú: a felesége egy jól menő munkaközvetítő cég tulajdonosa. Abbott neje tanítónőként dolgozott, mielőtt napközi otthont alapított kisiskolásoknak.

Abbott gúnyneve Dr. Nem – ellenzéki vezérként ugyanis agresszív módon mindenre nemet mondott, ám saját koncepcióval adós maradt. A háta mögött Őrült Szerzetesnek (Mad Monk) is nevezik – célzásként arra az időre, amikor még pap akart lenni. Rudd akkor kapta a Dr. Halál gúnynevet, amikor helyi politikusként Queensland szövetségi államban befagyasztotta a költségvetési kiadásokat. Ma inkább 24/7 néven emlegetik, arra utalva, hogy a hét minden napján, reggeltől késő estig dolgozik.

A köpcös Rudd kissé strébernek tűnik – például akkor, amikor előadja, hogy a kínai nyelv iránti csodálata akkor kezdődött, amikor tízéves korában kezébe akadt egy könyv az ókori civilizációkról. Abbott, az inas “iron man” atléta inkább a rámenős sportoló képében tetszeleg. Stábja azt terjeszti róla, hogy maratoni úszóként és önkéntes tűzoltóként már kétszer mentett meg emberéleteket.

Fotó: AFP / Patrick Hamilton

Mind Rudd, mind Abbott a hatalomért él. Abbott 2009-ben ragadta meg a kínálkozó lehetőséget. Két évvel a választások elveszítése után a Liberális Párt megosztott volt. Egy pártelnök már felőrlődött a belharcokban, a másodiknak pedig igencsak ingott a széke. Abbott ekkor kihívta párharcra – és a szavazást egy szavazatnyi különbséggel ő nyerte. Rudd először jó képet vágott a dologhoz, amikor helyettese, Gillard 2010-ben megbuktatta. Három évvel később aztán visszavágott, ugyanazzal a fegyverrel.

A királycsináló sajtómágnás

Rupert Murdoch az ausztrál politikai élet “királycsinálójaként” ismert, mivel gazdasági érdekeinek megfelelően támogatja a különböző politikai szereplőket.  Az ausztrál kormányfői poszton bekövetkezett júniusi személycsere felélesztette a reményt a baloldalon, hogy a szeptember 7-i parlamenti választásokon legyőzhetik a Tony Abbott vezette jobboldali, konzervatív Liberális Pártot.

A kormányzó középbal Ausztrál Munkáspárthoz tartozó Julia Gillard miniszterelnök június 26-án mondott le, miután alulmaradt a párt parlamenti frakciójának bizalmi szavazásán, ezután lett Kevin Rudd az ország kormányfője. Három évvel ezelőtt éppen Gillard szorította ki a 2007 és 2010 között hatalmon lévő Ruddot a pártelnöki és a kormányfői tisztségből.

Rupert Murdoch – akinek Ausztráliában kiadott lapjai heti 17 milliós példányszámukkal lefedik az ausztrál sajtó 59 százalékát – nem titkolja, hogy elkötelezett támogatója Abbottnak. A sajtómágnás egyik ausztrál bulvárlapja a minap náci egyenruhában ábrázolta Kevin Rudd kormányfőt, és “Rúgjuk ki ezt a bandát” című vezércikkében szólította fel a lakosságot, hogy váltsa le a kormányt.

A Murdoch tulajdonában lévő, a világ második legnagyobb médiavállalataként számon tartott News Corporation más kiadványai is megkezdték a propaganda-hadjáratot. A sajtócézár Twitter-bejegyzéseiben többször kiállt Abbott mellett, és élesen támadta a Munkáspártot. A The Sunday Telegraph címlapján Abbott fényképe alá azt írta, hogy “Ausztráliának Tonyra van szüksége”.

Tony Abbott
Fotó: AFP / Patrick Hamilton

David McKnight egyetemi oktató, a “Rupert Murdoch: a politikai hatalom nyomában” című könyv szerzője szerint a médiamogul politikai meggyőződése fontos tényező az ausztrál parlamenti választások eredményét illetően. “Miniszterelnökök és ellenzéki vezetők is keresik a kegyeit, adott esetben viszont már a semlegességével is beérik” – állítja McKnight.

Bírálói azzal vádolják Murdochot, hogy kizárólag önös érdekekből szól bele a politikába. Kevin Rudd felidézte, hogy Murdoch korábban ellenezte pártja javaslatát, amelynek nyomán szélessávúra bővítették a távközlési hálózatot, és elérhetővé tették a nagysebességű internetkapcsolatot az ország egész területén.

Egy neve elhallgatását kérő baloldali tisztségviselő elmondta, hogy Murdoch azért ellenezte a döntést, mert a szélessávú internet egyértelmű konkurenciát jelentett a News Corporation országos kábelcsatornája, a Foxtel számára. A csatorna magas jövedelmet generál az amúgy a médiapiac szempontjából hátrányos helyzetű térségekben is.

Tom Watson, a Munkáspárt brit származású képviselője, a News Corp körül gyűrűző lehallgatási botrány politikai főszereplője az “ausztrál emberek megsértésének” nevezte a vállalatbirodalom által a pártja ellen indított médiakampányt, amelynek során nácikként és bohócokként ábrázoltak különböző baloldali személyiségeket. “Szándékosan csinálják ezt… és működik” – mondta Watson.

Az ausztrál médiapiac másik főszereplője, a Fairfax vállalatbirodalom politikai tekintetben kiegyensúlyozottabb, bár az általuk megjelentetett lapok általában az ellenzék mellett állnak ki – közölte az AFP hírügynökséggel Margaret Simon, a melbourne-i egyetem professzora. Azt is hozzátette, hogy a “News Corp interpretációjában tálalt hírek nagy károkat okoznak a baloldalnak.

Nemcsak Sydneyben, Melbourne-ben és Perthben laknak választópolgárok, hanem az egész országban, és sok ritkán lakott településen kizárólag Murdoch kiadványaihoz lehet hozzáférni. “Vállalatbirodalma segítségével befolyásolni tudja a szavazás eredményét, és így hatalomra segítheti a maga választottját” – mutatott rá Simon.

Murdoch médiabirodalmát Ausztráliában alapozta meg, majd 1969-ben Nagy-Britanniába utazott, ahol megszerezte a News of the World, majd a The Sun című lapokat, amelyeket a legnagyobb példányszámú bulvárlapokká tett. Az Egyesült Államokban Murdoch tulajdonában van a Fox News hírtévé, a 20th Century Fox filmes konszern, a Dow Jones hírügynökség és a The Wall Street Journal című gazdasági napilap. A milliárdost azonban nemcsak sajtómágnásként, de “királycsinálóként”, Margaret Thatcher és Tony Blair brit kormányfők, valamint ifjabb George Bush amerikai elnök támogatójaként is ismerik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik