Polyák Imre olimpiai bajnok birkózó életútja az akarat diadalát hirdeti – írta a tragikus hírről beszámoló Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) honlapja. A pehelysúlyúak között szereplő kötöttfogású birkózó 20 évesen indult először olimpián, s 1952-ben Helsinkiben ugyanúgy ezüstérmet akasztottak a nyakába, mint 1956-ban Melbourne-ben, majd 1960-ban Rómában is – ugyanakkor negyedik olimpiáján sikerült felérnie a csúcsra.
A közbenső világbajnokságokon szorgalmasan gyűjtögette az érmeket, három arany, két ezüst és tizennégy magyar bajnokság birtokában várta a tokiói játékokat, amelyen teljesült az álma. Három második hely után végre ötkarikás bajnok lett, miután a döntőben a szovjet Rurua ellen a számára az aranyhoz szükséges döntetlent ért el.
Polyák 1951 és 1964 között 51 alkalommal volt a válogatott tagja. 1958-ban és 1962-ben az év sportolója, 1964-ben az év birkózója lett, 2000-ben az évszázad birkózójának választották. 2004-ben, a díj alapításakor megkapta a Nemzet Sportolója címet, de halálával megüresedett a helye a magyar sportlegendák 12 fős társaságban.
Az 1965-ben történt visszavonulását követően korábbi klubjában, az Újpestnél volt edző, majd szakosztályvezető, valamint szaktanácsadó, és a magyar kötöttfogású válogatottnál is dolgozott. Közben sokáig a Dob utcában üzemeltetett borozót.
A hétfőn elhunyt Polyák Imrét a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) is a saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Legenda a legendáról
Varga János, az 1968-as mexikóvárosi olimpia légsúlyú bajnoka, továbbá egyaránt kétszeres világ- és Európa-bajnok birkózó megrendülten értesült a tragédiáról: „Nemrég hallottam a hírt, nagyon szomorú vagyok. Egy hónapja volt nagyon beteg, de én ismerve vasakaratát, az utolsó percig reménykedtem benne, hogy bírja még. Az a helyzet, hogy olyan volt nekem, mint a testvérem. Korábban a mesterem, az edzőtársam és barátom volt, a családhoz tartozott. Összejártunk névnapokkor és születésnapokkor. Ott volt a lányom, Gabriella olimpiáján. Neki is ő volt a példaképe”.
