A Rai Uno itáliai nemzeti adó élő adásban közvetítette az olasz labdarúgó-válogatott hazaérkezését a németországi világbajnokságról. A bajnokok nemzeti hősöknek kijáró tiszteletben részesültek. A repülő földet érését követően az itáliai légierő kilenc vadászgépe az aranyérmes csapat tiszteletére alakzatban szelte az eget, zöld-fehér-piros füstöt eregetve. Ezt követően egy szívet is formáltak. A járműből Fabio Cannavaro, a nemzeti együttes csapatkapitánya lépett ki először, s magasba emelte a vb-trófeát.
A válogatott tagjait Romano Prodi kormányfő fogadta majd egy nyitott autóbuszon végighajtottak az olasz főváros nemzeti trikolort lengető szurkolókkal teli utcáin. A végállomás a Circus Maximus előtti tér volt, ahol egyes becslések szerint több mint egymillió rajongó ünnepelt.
A szervezés nem sikerült tökéletesen, a válogatott labdarúgók ugyanis nem egységesen vonultak ki, és semmiféle rendszer nem volt felfedezhető a műsorban. Francesco Totti egy narancs-fekete kockás kalapban és egy nemzeti zászlót a hátára vetve jelent meg, a félmeztelenre vetkőzött del Piero magához ragadta a mikorofont és énekelt, Zambrotta és Materazzi pedig Cannavarotól igyekeztek elvenni a kupát. Marcello Lippi diszkréten meghúzódott a színpad hátterében, a himnuszra azonban ő is előlépett, és a többiekkel őrjöngve, üvöltve énekelte. A konferanszié igyekezett az összes bajnokot megszólaltatni, kevés sikerrel, így a sematikus, „mikor érintetted meg először a kupát?” kérdésre csak páran válaszoltak. Gattuso – aki a hazaérkezésre megnyiratkozott – egy mikrofont szerezve kiállt a tömeg elé azt üvöltve, hogy a történészek tévednek, a berlini fal még nem omlott le, mert Cannavaro még mindig talpon van.
A tömeg egyébként óriástranszparensekkel is készült, többen Cannavaro azonnali szentté avatását követelte, a II. János Pál halála után ismertté vált “Santo subito” szavakat skandálva. Egy fiatal nő Zambrottát szólította fel magasba emelt táblájával, hogy hagyja el feleségét és vegye el őt. Mások egy francia zászlóval letakart koporsóba elhelyezett csontváz fölé írták rá Zidane nevét.
Az ünneplés végén egymillió ember önkívületben énekelte az Azzuro című slágert a nemzeti tizeneggyel, majd a 24 órás programsorozat végeztével hazaengedték a labdarúgókat családjukhoz.
