Felcsillant a remény a tudósokban, hogy van élet a gyűrűsbolygón. A Cassini készítette legutóbbi nagy felbontású képek arról tanúskodnak ugyanis, hogy a hold déli sarkvidékén található gejzírekszerű képződményekből jégdarabok és óriási vízgőzfelhők törnek fel.
Carolyn Porco, a Colorado állambeli űrkutatási intézet tudósa csütörtökön elmondta, hogy a képek bizonyítékot jelentenek a víz jelenlétére. Ha a holdon van élet, akkor az olyan mikrobákból és más primitív organizmusokból áll, amelyek képesek fennmaradni szélsőséges körülmények között. A felfedezés a Science című amerikai tudományos folyóirat pénteken megjelenő számában olvasható.
Kutatók decemberben arról tettek bejelentést a Szaturnusz körül 2004 júliusa óta keringő Cassini felvételei alapján, hogy geológiai aktivitás zajlik az Enceladus déli pólusa környékén. Az űrszonda tavaly júliusban 483 kilométerre közelítette meg az 500 kilométer átmérőjű Enceladuszt.
Természetes folyamatok erdménye?
Egyelőre nem világos, hogy milyen folyamatok képesek akkora energiát termelni, hogy az ultrahideg környezetben a jég megolvadjon. A feltételezések szerint elképzelhető, hogy természetes radioaktív folyamatok, valamint a Szaturnusz gravitációjának együttes hatása a furcsa folyamat.
Míg a hőforrás oka egyelőre nem világos, a jelenség nyilvánvaló. A földi irányító központba küldött fotók a felszínhez közeli forrásokból fakadó áradatokat mutatnak, és a kitörésekben parányi jégdarabok is láthatók. E jégdarabok többsége a felszínre hull vissza, egy százalékukat viszont a Szaturnusz közeli E-gyűrűje elszippanthatja.
A csillagászok most az Enceladus-t is a Naprendszer geológiailag aktív holdjai közé sorolták. Eddig a Jupiter Io és a Neptunusz Triton nevű égi kísérőjének a felszínén tapasztaltak hasonló jelenséget.
A Cassini, miután hét év utazás után 2004. július 1-jén az óriásbolygó körül pályára állt, megkezdte a Szaturnusznak, légkörének, gyűrűrendszerének és holdjainak vizsgálatát. Tudományos alapprogramját négy évre tervezték. A Cassiniről vált le 2004-ben a Huygens európai fejlesztésű űrszonda, amely január 14-én sikeresen elérte a Szaturnusz legnagyobb holdjának, a Titánnak a felszínét.
Az Enceladus méretét tekintve jóval kisebb a Titánnál. Valószínűleg a felszínén található a Naprendszer legtisztább jégfelülete. A barázdák és kráterek csekély száma arra utal, hogy a kéreg viszonylag fiatal.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
