A 16,5 méteres elfogó rakéta egy élesítetlen robbanófejet semmisített meg a Csendes-óceán fölött. Az elfogót a kaliforniai Vandenberg Légitámaszpont egy földalatti silójából, 17 perccel a támadást szimuláló robbanófej kilövése után indították. Az elfogó rakéta úgynevezett „kill vehicle” nevű eszköze segítségével 13 perc repülés után 160 kilométeres magasságban, óránkénti 28 800 kilométeres sebességgel csapódott be az alig több mint 1 méteres robbanófejbe.
A „kill vehicle” egy nyomkövető és érzékelő rendszert takar, melynek feladata a célpont befogása és a rakéta manőverezése. A mostani 85 millió dolláros kísérleti kilövés pontosan ennek a rendszernek az életképességét, valamint a teljes rakétavédelmi rendszer egy másik alkotóeleme, egy riasztóradar működését tesztelte. A korai figyelmeztetésként szolgáló radart egy másik kaliforniai bázison, a Beale Légitámaszponton üzemelték be, ez látta el az elfogót a célpont pontos pályainformációival. A hadsereg teljes sikerként értékelte a kísérletet, melyet minden eddiginél nagyobb lépésként könyveltek el.
Az eseményt Észak-Korea fenyegetésként értékelte, és ellenlépésként bejelentette nemzetvédelmi rendszerének megerősítését. A koreaiak az Egyesült Államokat vádolják a két ország közötti feszült viszony fokozásával. Az elemzők úgy vélik, mindkét fél túlértékeli a bejelentést. A koreaiak a fenyegetettséget, míg az amerikaiak a sikert. A washingtoni GlobalSecurity.org szerint a kísérlet csupán egy kis előrelépés volt, a rendszer azonban még messze nem alkalmas arra, hogy megvédje az amerikaiakat a nagy hatótávolságú rakéták támadásaitól. Szerintük legfeljebb arra jó, hogy a lakosságot némileg megnyugtassák, hogy van ellenszer a koreai rakéták ellen, bár még közel sem százszázalékos. A legutóbbi kilenc tesztből ötször sikerült eltalálni a célpontot.
Az USA rakétavédelmi rendszere az elmúlt 23 év alatt több mint 100 milliárd dollárt emésztett fel.