1. Downs választói modellje
1.1 racionális távolmaradás
Alapmodell
szavazás nettó haszna: E (U) = P[U(X)] – C
P[U(X)]
Kritika: Miért szavazunk?
1. A szavazás maga jelent hasznot – kötelességérzet: E (U) = P[U(X)] – C + D
vizsgálatok:
D: az állampolgári kötelességtudat (D érték) magyarázó ereje nagyobb, mint akár P akár U.
P: A várakozás, hogy a szavazás szoros lesz-e (P) – nem befolyásolja a szavazási hajlandóságot.
U(X): Az ügy fontosságát a „Mit gondol, hogyan fog Ön szavazni?” – határozatlan: a részvétel valószínűsége 40 százalékkal alacsonyabb.
C: A szavazás költségeit növelő intézkedések (pl. a fejadó léte, regisztráció vs. kötelező részvétel) – statisztikailag jelentős. „Szavazási kötelességtudat”: 30 százalékkal nagyobb valószínűség.
Különböző jövedelmi csoportok? – A magas jövedelmű csoportok: a részvétel nagyobb, vs. lehetőségköltség elmélet (vö. időveszteség költsége.) Példa: az 1976-os választásokon az 5.000 dollárnál kisebb jövedelműek 46 százaléka, míg a 25.000 dollárt meghaladó jövedelműek 60 százaléka vett részt. Magyarázat? – (i) a magas jövedelmű egyének eredményesebben hasznosíthatják idejüket a politikai folyamatokban? De: ez pl. a lobbizás, nem szavazás. (ii) ha az egyének kockázatkerülők, akkor az alacsonyabb jövedelműek kevésbé szívesen kockáztatják a költségeket.
2. Maximin
bizonytalanság problémáját másképp kezelni – várható érték vs. maximin (vö. Harsányi vs. Rawls – P nincs)
| A lehetséges állapotok | ||
| S1 | S2 | |
| Szavazás | C | 0 |
| Tartózkodás | 0 | U(X) – C |
S2: szavazatának súlya van
szavaz ha U(X) – C > C
Példa. az 1952–1964. évi választások előtti és utáni közvélemény-kutatások – veszteségminimalizáló hipotézist öt adatsor támasztja alá, vs. a Downsét (P is) csak egy.
3. Erkölcsös szavazó
Oi = Ui + Uj
Ha = 0 – Downs-féle racionalitás. Ha = 1 az egyén altruista. Ha > 0, az egyén úgy érzi, hogy lényegesen több is múlik a szavazatán, nem csak amennyivel az saját hasznosságát (Ui) befolyásolja. – milyen célfüggvény alapján veszünk részt a szavazáson? (mások haszna is számít? vö. közjavak iránti preferencia azonos a magánjavak irántival?)
De P itt is hat.
Downs-modellje csak a közgazdászok agyszüleménye? Választási részvétel nem racionális mérlegelés kérdése?
1.2 Racionális tájékozatlanság
valószínűleg ez inkább igazolható
információsűrítés: ideológiák, lobbik, erkölcsi kérdések szerepe
2. Szavazási rendszerek
2.1 Arrow-paradoxon
Ha szavazók száma és alternatívák > 2
1. Kollektív racionalitás A kollektív döntés „racionális” ( vö. egyén preferenciarendezés) teljes, tranzitív (A > B és B > C, akkor A > C)
2. A Pareto-elv Ha mindenki A-t preferálja B-vel szemben, akkor a kollektív döntés is.
3. Az irreleváns alternatíváktól való függetlenség – A és B sorrendjét nem befolyásolhatja más alternatíva jelenléte. (vö. jégtánc sorrend – vö. Borda-féle számítás)
4. A diktatúra hiánya – nem létezhet olyan egyén, akinek a preferenciája automatikusan a közösség döntése. (NEM DIKTÁTOR!)
5. Korlátlan kör – Univerzális értelmezési tartomány egyetlen egyént sem lehet kizárni, ha preferenciarendezése tranzitív.
Példa: Egyszerű többségi szavazás, több jelölttel – Condorcet-paradoxon
TÁBLA: alapmodell – ciklikus, sorrend szerepe
Diktátor? TF: X vs Y majd X vs. Z – sorrend: Z, X, Y = C preferencia-sorrendje, De: ha változtat (pl. 3-2-1)? A végeredmény már nem az övé
Példa: polgárháború USA – két demokrata jelölt (Lincoln – 40% két demokrata 29+18%); kétfordulós többségi – vö. román, francia választás
Minden feltétel fontos?
Tranzitivitás? Irreleváns alternatíva?
Korlátlan kör? A valóságban megjelenik-e mindegyik?
2.2. Többségi szavazás: a többség zsarnoksága
Tocqueville
Medián szavazó tétele
TÁBLA – Y> Z (A és B); Z > X (B és C); Y > Z (B és C) – tranzitív: Y > Z; Z > X és Y > X. – B: medián szavazó (ÁBRA 4.2)– bármerre állítunk ellenfelet medián nyer
egycsúcsú vs. többcsúcsú preferencia (C: ÁBRA 4.4) – ciklikus szavazás;
De egycsúcsú többdimenziós is: vö. ÁBRA 4.6 – II > I (B és C); I > III (A és C); III > II (A és B)
Pareto-hatékonyság
TÁBLA – többségi döntés: Y > Z > X (rangsor szerint is), de érték szerint: Z > Y > X (vö. többségi döntés nem Pareto-hatékony – De: Borda-módszer sem)
ÁBRA 4.7 – többség I csoport – eredmény lehet U2F2 hasznossági-megvalósíthatósági görbe U22 szakaszán is (ez még OK); De: 4U221-ön belül bármi pl. 5. pont, vagy U1.
Megoldás konszenzus/vétójog? (vö. Wicksell) biztos 2-3;
De: szavazás költségei – ÁBRA 4.8 E: külső költség (vö. kényszerfogyasztás); D: döntéshozatal költsége – összesített minimum nem azonos metszéspont
Szavazatcsere
TÁBLA: többségi döntés X-et (nettó érték: 6-5) és Y-t (nettó érték: 7-6) is elvetné, de B és C koalíciója: hasznok: A = –6; B = 3; C = 5; nettó haszon: +2
De: ha A-nál –5; –5? – nincs potenciális Pareto-javulás: nettó haszon: –2
ciklikusságot nem oldja fel
3. Közvetett demokrácia: Pártok szerepe
3.1 Hotelling-modell
kiindulópont: legtöbb szavazó középen (normális eloszlás)
távolsági modell – ÁBRA 4.9: befelé mozdulás elviszi a kettő közötti középig – domináns stratégia: középre mediánig (korlát: saját szélre vigyázni kell)
Kritikája
irányultsági modell: 1. Bináris kód: melyik oldal; 2. Biztos-e? (szél felé, bizonyos határig) 3. Túloldalon: távolság
szavazók középen, de középpártok gyengék (vö. Downs: ne lehessen összemosni őket)
3.2 Programcsomagok szerepe
vö. logrolling
TÁBLA: 2 kérdés – többségi alternatívák: Y és Z; de P1 párt (Y + Z) vesztene, ok: preferencia intenzitás (Pareto-hatékonyság? C 90-et Y-ra és Z-re – már nem az)
Példa: Clinton választási győzelme
4. Leviathan-hipotézis
Eredeti Tocqueville: szegények a többség – szavazati jog (védelem: „arisztokrácia = jogászi szellem”, másodlagos hatalom: helyi, egyesületek)
4.1 Medián szavazó
ÁBRA 4.10 – mediánszavazó (egyéni keresleti görbék): qa: 5 szavazat; qb: 4 szavazat; qc: 3 szavazat
szimmetrikus eloszlás: qc – Pareto-optimum (vertikális összegzéssel D = MC)
Da és Db balra? – túlzott kibocsátás (vs. De és Df jobbra?)
4.2 Többség zsarnoksága
programokat szétválasztják – közösségileg szolgáltatott magánjavak: 1. lépés A, B, C csak saját jószágaikat szavazza meg, viszont a költség ugyanannyi ember között oszlik meg – egyéni határköltség (adóár) csökken. Ha kereslet árrugalmas – magasabb közkiadás
következtetés: 1. magánjavakat ne közpénzből
4.3 Fiskális illúzió
MC/N-t alulbecslik
Példa: nem érzékeli adóárat (sokuk között oszlik meg); átláthatatlan adórendszeren keresztül; deficit-finanszírozás; automatizmusok (pl. adósávok)
kritika: hasznot nem becsülheti alul?
4.4 Tocqueville: többség vs. közvélemény
A tömegnek nincs szüksége arra, hogy törvények segítségével bírja engedelmességre a vele nem egyformán gondolkodókat. Elegendő, ha csak helyteleníti viselkedésüket. Elszigetelésük és tehetetlenségük érzése hamarosan megtöri és kétségbe ejti őket. – közvélemény vs. többségi vélemény
