A magyar tenger vizének folyamatos ellenőrzése, monitorozása a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség egyik alapvető feladata. A vizsgálat szempontjából a Balatont négy medencére osztották, ezek a Keszthelyi-, Szigligeti-, Szemesi- és a Siófoki-medence. A medencék vízminősége egymástól eltérő, meghatározásukhoz OECD rendszerét használják, amely négy kategóriát ismer: oligotróf, mezotróf, eutróf és hipertróf állapotot.
vizes hetek a figyelőneten
Vizes hetek sorozatunkban bemutatjuk vizeink állapotát, a rájuk leselkedő veszélyeket, tervezzük jövőjüket. Megmutatjuk, milyen gasztronómiai, természeti csodáknak adnak otthont, hogyan illeszkednek hazánk gazdasági és üzleti életébe, válogatunk a vízhez köthető szabadidős és kulturális tevékenységekből, de sorra vesszük a köréjük font legendákat, hiedelmeket is. Elsőként a Dunáról, majd a Balatonról írunk, utána a Tisza és a hazai gyógyvizek kerülnek sorra.
A vizek minőségét ugyanis a víz szervesanyag-termelésének mértékével, az úgynevezett trofitással (is) szokták jellemezni. A trofitás fokát többek között a víz a-klorifil tartalma, algaszáma, valamint széntermelése alapján adják meg. Ezek alapján a skála az atrofikus (szerves anyag teljes hiánya) állapottól az oligotróf, mezotróf, eutróf állapoton keresztül a hipertrófig terjed, vagyis ez utóbbinak a legnagyobb a szervesanyag-termelése. A trofitás növekedése, azaz az eutrofizálódás során nő a vizet borító algák, hínárok mennyisége, csökken a víz oxigéntartalma, ami a vízi élővilág számára kedvezőtlen, de emberi használatra is egyre inkább alkalmatlanná válik a víz.
Kéktől a piros felé haladva egyre rosszabb a vízminőség (forrás: Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség)
A fürdőzés szempontjából a hipertóf víz erősen szennyezett, az eutróf vizek már igénybe vehetők, amennyiben bakterológiailag nem szennyezettek. A mezotróf és oligotróf típusú víztestek a vízhasználat, köztük a fürdőzés szempontjából is ideálisnak mondhatók. A Balaton életében a legutolsó jelentős vízminőségromlás 1994-ben állt elő, amikor a tó egész területe hipertróffá vált. Ezt a növényi tápanyagok jelentős feldúsulása, a planktonikus algák nagymértékű elszaporodása okozta, a folyamat következtében előforduló biológiai jelenségek súlyos ökológiai problémát jelentettek.
Támad a kékalga
Az ábrasor kiválóan mutatja, hogy a Balaton az 1970-es évek közepétől a ’90-es évek közepéig ökológiai szempontból jelentősen veszélyeztetett állapotban volt. Ezt követően csak egyetlen egyszer, akkor is csupán 4-5 napra vált hipertróffá a szigligeti-medence. 1974 és 1975 telén azonban erős algavirágzás alakult ki, aminek eredményeként körülbelül 70 tonna hal pusztult el. A vízminőség a legkedvezőbb a tó keleti, a legrosszabb a nyugati felén volt, de a Balaton középső részére is eutróf állapot volt jellemző.
Az első, nagy kékalga-invázió 1982-ben történt, ami a vízminőség jelentős romlását okozta. A „kékalga” valójában egy, a légkörből nitrogént megkötni képes, trópusi vizekben honos, toxintermelő cianobaktérium. Magyarországi elterjedését a szaporodásához szükséges kedvező feltételek – tartósan magas, 23 Celsius-fok körüli vízhőmérséklet, fény, elégséges növényi táplálék – együttes jelenléte hozta létre. Ebben az időszakban a „hipertróf vízminőség” keletre terjedt.
A mélypont
Legutóbb 1994-ben, egy kéthónapos csendes, száraz, meleg periódust követően jelent meg ugyanez a kékalga a Balaton egész területén, amikor a tó teljes vízmennyisége a legrosszabb minőségi kategóriába került. A ’94-es mélypont után azonban a Balaton vízminősége ugrásszerűen és tartósan javult. A vízszint radikális csökkenése ellenére a tó vízminősége 2001-ig alig változott, 2002-höz képest a trofitás szintje 2003 végéig a tó keleti felén valamelyest javult. A szakma leglényegesebb eredménye a közelmúltan, hogy 1995-2006 nyár közepe közötti időszakban a Balaton biológiailag stabil maradt. Az ábrán látható, 2002-es hipertróf állapot ugyanis egyetlen mintavétel eredménye, amely véletlenszerűen, éves maximumként éppen meghaladta az eutróf/hipertóf küszöbértéket.
forrás: MTI
A tó vízminőségének javulásához, azaz trofitáscsökkenéshez több, a szennyezés csökkentését célzó intézkedés járult hozzá. Ilyen kommunális szennyvizek tisztítása, a tisztított szennyvizek vízgyűjtőről való elvezetése, a csatornázottság javulása, a pontszerű szennyezőforrások felszámolása. Mindezek mellett azonban nem hagyható figyelmen kívül az újabban tapasztalható globális klímaváltozás befolyása – például a fokozott UV-sugárzás növényi termelést gátló hatása – sem.
A fenti adatokat a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség bocsátotta a FigyelőNet rendelkezésére. A felügyelőség napra kész információs rendszert üzemeltet a Balaton aktuális állapotáról, a strandok vízminőségéről.
Folyóinkról és tavainkról még többet a FigyelőNet Vizes Hetek aloldalán olvashat.
