Míg a vietnami háború idején a riporterek együtt utaztak a katonai egységekkel, addig Vietnam után ez a gyakorlat jórészt véget ért. Sőt, a mai tudósítók a haditechnológiai fejlődés következtében komolyabb veszélyekkel néznek szembe a háborús terepen, mint elődeik, dolgukat pedig tovább nehezíti, hogy nincsenek behatárolt frontok és ellenségek. A hírverseny azonban változatlanul erős, így azon két lehetőség közül, miszerint a szálloda halljában ülve próbálnak interjúkat felvenni, vagy pedig egyedül, önön felelősségükre kimennek a terepre egy-egy saját „sztoriért”, alighanem az utóbbi felé billen a mérleg nyelve. Jóllehet azzal nem árt számolniuk a tudósítóknak, hogy maguk is célpontokká válhatnak.
S ez nem csupán az iraki, avagy az afganisztáni háború óta jellemző, hanem mindig is azok voltak, akár az 1980-as években El Salvadorban, vagy éppen az 1990-es években a Balkánon. Sőt, a boszniai háború idején több mint 80 helyi és nemzetközi riporter halt meg, ami kiugró adatnak tekinthető. Ez is szerepet játszott abban, hogy a biztonság kulcsfontosságú tényezővé vált a nemzetközi média résztvevői szemében, s ezzel párhuzamosan nőtt meg az érdeklődés a háborús viszonyokra, a „túlélésre” felkészítő tréningeket szervező magáncégek szolgáltatásai iránt.
Reuters és CNN az élen
A 2002-es év fordulópontnak tekinthető: a New York-i székhelyű, Újságírók Védelméért nevű szervezet (Committee to Protect Journalists, CPJ) – amely 1985 óta tartja nyilván a sajtómunkatársak haláleseteit – Daniel Pearl, a The Wall Street Journal Pakisztánban elrabolt újságírójának a kivégzése után arra ösztönözte a hírügynökségeket, a tévécsatornákat és a sajtóorgánumokat, hogy készítsék fel alaposabban a „harcmezőre” készülő munkatársaikat.
Állandó célpontok
Az újságírószakma történetének legvéresebb éve volt 2006 – állítja a brüsszeli székhelyű Nemzetközi Újságíró-szövetség. 2006-ban 155 újságíró és médiamunkatárs vesztette életét. Az áldozatoknak csaknem a felét Irakban ölték meg, míg a második legkockázatosabb hely a világon az újságírók számára Szomália. „Irakban az újságírókat rendszeresen levadásszák” – állítja Joel Simon, a New York-i székhelyű, Újságírók Védelmében független szervezet részéről.
Ennek meg is lett a gyümölcse: a médiavilág számos résztvevője – többek között az Associated Press és a Reuters hírügynökség, a BBC, a Reuters, a Canadian Broadcasting Corporation (CBC) és amerikai tévécsatornák (az ABC, a CBS, a CNN, az NBC) – túlélőtréningek elvégzését tették kötelezővé a háborús zónákba utazó munkatársaik számára, hogy elsajátítsák a legalapvetőbb ismereteket. A londoni székhelyű Reuters már 1997 óta túlélő tanfolyamokra küldi alkalmazottait, s az elmúlt években több mint hétszázan vettek részt ilyen jellegű kurzusokon, míg 2001 óta további 200 tudósító vegyi és biológiai fegyverekkel ismerkedett meg.
„A CNN tudósítóit csak azután engedik kiutazni a harmadik világba, illetve háborús övezetekbe, miután részt vettek egy biztonsági kiképzésen. Először egy elsősegély-tanfolyamot kell elvégezni, amely során felkészítik őket a harctéri sérülések ellátására, majd az alapvető hadi ismereteket sajátítják el” – osztotta meg tapasztalatait lapunkkal Al Ghaoui Hesna, az MTV riportere, aki a CNN-nél három hetet töltött el. A CNN-nel úgynevezett biztonsági tanácsadók is szerződésben állnak, akiket bármikor fel lehet hívni és akikkel minden utazás előtt egyeztetni lehet. A tévécsatorna tudósítói ugyanakkor a legveszélyesebb helyeken folyamatos fegyveres kíséretet kapnak. A CNN körülbelül napi ezer dollárt költ arra, hogy riporterei biztonságát szavatolja.
Katonai oktatók
A speciális tanfolyamok szervezésével foglalkozó két legismertebb magáncég (Centurion Risk Assessment Services és az AKE Integrated Risk Solution) a brit hadsereg egykori tagjaiból alakult meg az 1990-es években, s mára Anglián és Amerikán kívül a Közel-Keleten és Ázsiában is vannak központjaik. Kérésre pedig „házhoz mennek” a személyenként 1-3 ezer dollárba (160-480 ezer forintba) kerülő tanfolyamaikkal. 2000-ben a londoni székhelyű Freedom Forum szervezet kimondottan a háborús tudósítóknak szóló tanfolyamot fejlesztett ki, melynek kurzusai – amelyeket a szervezet melegen ajánl a háborús zónákba utazó újságíróknak – Anglia mellett Amerikában és Európában is elérhetőek.
Gyakran kerülnek a tudósítók meleg helyzetbe (fotó: MTI/EPA)
Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Hollandiában és Kanadában és még számos nyugat-európai országban a katonaság biztosítja a tudósítók felkészítését. 2002 óta a Pentagon is elindított egy 3-5 napos felkészítő tábort az Irakba vagy Afganisztánba induló, katonai egységekkel utazó riporterek számára. Emellett a nonprofit újságíró-szervezetek által indított, olcsóbb vagy éppenséggel ingyenes tanfolyamok is már gomba módra elszaporodtak Angliában, az USA-ban, illetve a világ legveszélyesebb országaiban. 2002 óta a Nemzetközi Újságíró Szövetség (International Federation of Journalists, IFJ – amelynek a MÚOSZ is tagja) biztonsági tanfolyamokat szervezett újságírók számára többek között olyan országokban, mint például Elefántcsontpart, Nepál, Afganisztán, Pakisztán és Gáza.
A tanfolyamok elsősorban arra szolgálnak, hogy megismertessék az adott országban tapasztalható lehetséges veszélyekkel az újságírókat, nemcsak szóban és gyakorlatokkal, hanem életszerű szimulációs feladatokat is imitálnak (ilyen például az elrablás, fogság, ellenőrző pontokon való áthaladás, aknarobbantás, térképolvasás), hogy „idegtépő”, kaotikus helyzetekben is képesek legyenek hidegvérrel cselekedni. Akár két perc alatt megtanítják felvenni a résztvevőknek a gázmaszkot, pillanatok alatt felismerhetik a taposóaknát vagy éppen ki tudnak tisztítani egy sebet. Sőt fegyverhasználati alapismeretekbe is beavatják a média képviselőit, hiszen előfordulhat, hogy kénytelenek lesznek fegyverhez nyúlni.
Már hazánkban is
Igaz, hogy Magyarország nem „termel ki” annyi haditudósítót, mint például az Egyesült Államok vagy Anglia, azonban gyakran utaznak magyar riporterek is a konfliktuszónákba. Ilyen esetekben pedig nem árt, ha tisztában vannak a helyi viszonyokkal, mint a megfelelő viselet, szokások, kultúra, avagy éppen kivel lehet szóba állni, mit szabad fotózni. S persze hasznos lehet némi katonai ismeret (például az ellenőrző pontok feladata és működése), fegyverismeret (milyen fegyvereket használnak az adott helyszínen), illetve túlélési praktikák, hiszen a PRESS felirat nem minden esetben jelent oltalmat.
„Magyarországon szerintem egyelőre nincs gyakorlata annak, hogy az újságírókat kiképeznék, felkészítenének külön háborús helyzetekre – állítja Al Ghaoui Hesna. – Ez a Magyar Televízióra is jellemző, bár az MTV már kapcsolatba lépett a Honvédelmi Minisztériummal. Minden háborús helyzet szolgál tanulságokkal, amelyeket hazaérkezésünk után átbeszélünk” – teszi hozzá. Az MTV – okulva a libanoni háborúból, amikor is számos esetben hirtelen kellett a tudósítóknak elindulni, és nem volt idő védőfelszerelés kölcsönzésére – tavaly három golyóálló mellényt és sisakot szerzett be.
A BBC elrabolt riportere, Alan Johnston több mint 3 hónapos fogság után szabadult ki a Gázai övezetben (fotó: MTI/EPA)
„Nehéz felkészülni az utazás előtt, hiszen minden háborús helyzetben más jelent veszélyt. A Gázai övezetben a lövöldözések, Pakisztánban az öngyilkos merényletek, Libanonban a bombázás miatt volt nehéz dolgozni” – mondta el a FigyelőNetnek Al Ghaoui Hesna. Véleménye szerint nagyon hasznos lenne az alapvető “harctéri ismeretekkel” tisztában lenni, mert soha nem lehet tudni, hogy az ember mikor szorul rá, ráadásul az alapvető elsősegélynyújtás is életmentő lehet.
„Bár nem kaptam kiképzést veszélyes helyzetekre, de támaszkodom az eddigi tudásomra, tapasztalataimra – mutatott rá Mester József, dokumentumfilm-rendező és operatőr, aki már több veszélyes zónában is járt. Véleménye szerint inkább pénzkérdés, hogy melyik munkaadó költ erre. „Teljesen érthető, hogy például a CNN kiképzi a dolgozóit, hiszen egyrészt ott van a munkajogi, biztosítási háttér, másrészt pedig nem akarja elveszíteni őket” – fogalmaz.
Hazánkban pár éve ugyan léteznek a civilek számára szervezett speciális készségeket oktató kalandtúrák, azonban kimondottan a média munkatársainak szervezett túlélési tanfolyamokban egyelőre hiány volt. Ezt az űrt igyekszik betölteni a közel két hónapja működő Elite Training cég, amelynek az oktatói olyan tapasztalt katonák, akik külszolgálaton, békefenntartói tevékenységben, illetve a katonák oktatásában, felkészítésében is részt vettek, azaz alaposan ismerik a helyi – így az afganisztáni, iraki, ciprusi, egyiptomi, balkáni – adottságokat, ráadásul komoly tapasztalattal rendelkeznek. „Többek között a veszélyesebb terepekre készülő újságíróknak, fotósoknak, tévéseknek kínálunk túlélő tanfolyamokat” – hangsúlyozta Czékus Tamás, az Elite Training tréningvezetője, mondván, aki ilyen területen dolgozik, annak minden pillanatban fel kell készülnie váratlan esetekre.
