Az elmúlt években nemcsak a környezetvédelemre és a termékek bio-jellegére való hivatkozás szaporodott el a kereskedelemben és a cégek népszerűsítő tevékenységében. Az ilyen szempontok eladásösztönző szerepének vélt vagy valós növekedésével együtt mind több esetben marasztal el vállalkozásokat a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) azért, mert indokolatlanul és megalapozatlanul használják a környezetvédő vagy -kímélő jelzőt, illetve a biotermék kifejezést.
A GVH 1993-ban tárgyalt először ilyen tárgyú ügyeket. Az első fecskének számító Coca-Cola-ügyben a Versenytanács nem minősítette megtévesztőnek a cég termékein található, az újrahasznosíthatóságra és a szelektív hulladékgyűjtésre utaló jelzéseket. Később az egyik Mitsubishi-reklámban szereplő “környezetbarát autó” kitételt sem találta megalapozatlannak a versenyfelügyelet, azonban 1994-ben már elmarasztaló ítéletet is hozott a GVH. A dobozos italok csomagolóanyagának – a Tetra Pack mellett legnagyobb – forgalmazóját, a PKL -Hungariát 200 ezer forintra bírságolta a környezetbarát jelző jogtalan használata miatt. Ha az összeg nem is volt jelentős, a döntés precedensértékű volt a jogalkalmazási gyakorlatban, és újabb elmarasztalások követték.
A környezetbarát jelző, illetve a bio- előtag indokolatlan használata miatti eddigi legnagyobb bírságot, ötmillió forintot a Samsung Rt.-re szabta ki a versenytanács. A cég ellen Kalas György (lásd külön írásunkat) és társa indíttatott eljárást. Szerintük a cég megtévesztette a fogyasztókat, amikor két készüléktípusát bio-ként reklámozta. A Samsung vélekedése szerint indokolt volt a jelző, mivel a tévék képcsöveibe olyan kerámiát építettek be, amely “a szerves anyagokra kedvező hatást gyakorló infravörös sugarakat bocsát ki”. A versenytanács azonban a kérelmezőknek adott igazat: szerinte a bio- előtag használata alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére. A Samsung ugyanis csupán állította, hogy ezek a televíziók az élő anyagra káros hatások nélküli serkentő, az életképességet növelő hatást képesek kifejteni. A versenybírókat azonban a Samsung benyújtott vizsgálati eredményei és szabadalmi leírása sem tudták meggyőzni, így aztán a versenytanács határozatában megállapította: a biológiai hatásra való kifejezett utalás hamis, a teljes készülék bioként való reklámozása pedig bizonytalanságban tartja a fogyasztót a környezeti hatásról, ezért alkalmas a megtévesztésére.
Még kényesebb, ha a bio- előtagot élelmiszerrel kapcsolatban használják. Ebben az esetben ugyanis nem elegendő az, hogy a gyártó bizonyítani tudja termékének bio-jellegét: az élelmiszertörvény szerint csak engedély birtokában lehet ilyen speciális jelzésű élelmiszert forgalomba hozni. Az 1995-ben elfogadott jogszabály kereteit – azaz az engedély kiadásának rendjét – azonban azóta sem rögzítették az egyébként beígért földművelésügyi minisztériumi rendeletben. Így a bio-jelzőt jelenleg a magyar jogszabályoknak megfelelő módon nem használhatja egyetlen gyártó sem az élelmiszerekkel kapcsolatban. Részben ennek következménye az a versenyhivatali elmarasztalás is, amelyben a szolnoki WÉS Rt.-t 3 millió forintra bírságolták a fogyasztók megtévesztése miatt. Az ügyben ugyan a nagyobb súlyú jogszabálysértésnek az bizonyult, hogy a WÉS a versenybírók megállapítása szerint jogosulatlanul használta az energiaital és az IQ kifejezést az IQ Energiaitalára, azonban a versenytanács azt is megállapította, hogy a szórólapokon szereplő bio- jelző is megtéveszthette a fogyasztókat. A gyártónak ugyanis nem volt joga ezt a kifejezést használni “energiaitalára”. Persze a WÉS egyelőre nyugodtan hivatkozhat arra is, hogy akkor sem tudott volna engedélyt szerezni, ha akar.
Rendelet híján is van viszont egy másik lehetőség a bio- megkülönböztető jelző használatának megszerzésére. Az 1983-ban alakult Biokultúra Egyesület főtitkára, Mikay Frigyesné arról tájékoztatott, hogy a szervezet az EU-tól megkapta a nyers és feldogozott biotermékek ellenőrzésének és minősítésének a jogát, így Magyarországról egyedül az egyesület által kiadott biovédjeggyel ellátott termékeket exportálhatják jogosan az Unió országaiba. A főtitkár elmondta, reményeik szerint rövidesen megjelenthet végre az a miniszteri rendelet is, amely feljogosítja őket a bioélelmiszerek minősítésére és termelésük ellenőrzésére. Ezután mindenki számára egyértelművé válhat, hogy csak az egyesület által kiállított minősítéssel lehet forgalomba hozni Magyarországon bármilyen bioélelmiszert. Ellenkező esetben felléphetnek a jelző jogtalan használata ellen.
Addig is marad a bizonytalanság: a környezetvédelemre vagy a termék bio-voltára való indokolatlan hivatkozás ugyanis a GVH sorozatos elmarasztalásának nyomán sem csökkent. Mutatja ezt az is, hogy újabb ilyen ügyek kerültek a versenytanács elé. Az április végi WÉS-döntést megelőzően ilyen okok miatt bírságolták meg a Plus Élelmiszer Diszkont Kft.-t is. Ebben az eljárásban egy magánszemély kérelmére a cég Kaiser’s- és Plus-láncokban árusított bevásárlószatyrainak feliratát vizsgálták meg a versenyhivatali szakértők. A kérelmező ugyanis a fogyasztók megtévesztésére alkalmasnak találta az azokon szereplő “környezetvédő termék”, illetve “többször felhasználható, ezért kíméli a környezetet” feliratokat.
A versenytanács álláspontja szerint ezek a feliratok arra buzdíthatják a környezetvédelemre érzékeny fogyasztót, hogy más – például természetes anyagokból készült – bevásárlótáska rovására a kérelmezettnél könnyen, olcsón beszerezhető terméket használja, amely a Plusnak természetesen bevételt is hoz. A versenybírók úgy értékelték: a felirat a környezetvédelem valós tartalmával kapcsolatban hamis, és más, hasonló céllal beszerezhető áruval szemben sem jelent pontos megkülönböztetést, vagyis sugallata ellenére nem kínál valós alternatívát. A felirat túlbecsüli a kínált áru környezetkímélő tulajdonságát. Az elmarasztaló határozat indoklása ugyanakkor nem vitatja azt, hogy kellő kímélet mellett a táska többször használható áruszállításra, de megállapítja: két vagy három használat után biztosan tönkremegy, és lebomlásra képtelen szennyező anyagként kerül a természetbe, vagy elégetése esetén mérgező vegyi anyagok felszabadulásával szennyezi a levegőt.
Bár Magyarországon létezik hivatalos, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium tulajdonában lévő Környezetbarát Termék Kht. által kiadott védjegy az ilyen áru megkülönböztetésére, ez azonban ma senkit sem gátol meg abban, hogy ettől függetlenül ilyen vagy ehhez hasonló jelzővel reklámozza termékét. Az ezzel kapcsolatban szaporodó elmarasztalások és a tapasztalt visszaélések már a honatyákat is aktivizálták: a reklámtörvény most folyó vitájában a kereszténydemokrata Hasznos Miklós és a fideszes Pokorni Zoltán is olyan módosító indítványt terjesztett be, amelyek a környezetbarát minősítés használatát szabályoznák. Hasznos képviselő környezetkárosító magatartásnak minősíttetné, ha valaki kellően megalapozott tudományos mérések nélkül használ környezetbarát, -kímélő vagy bio-jelzőt. Pokorni Zoltán is csak akkor engedné e kifejezések használatát, ha az megalapozott tényeken alapul. A képviselők javaslatai ugyan kaptak némi bizottsági támogatást, de korántsem bizonyos, hogy ez elég lesz a törvénybe iktatásukhoz. Az ilyen jellegű jogsértések elszaporodása azonban előbb-utóbb ebben az esetben is felvetheti majd a versenyjogi lehetőségen kívüli önálló, a reklámtörvényben is megjelenő tilalom életbe léptetését.
