A német Max Aicher cég számára létkérdés a fejlesztés, s ezt a jelek szerint a leépülőben lévő kohászvárosban, Ózdon kívánja megvalósítani. Az Aicher már korábban is pályázott, sikertelenül. Akkor a borsodi acélipari reorganizáció keretében megítélt 1,5 milliárd forintos állami támogatás felhasználásával építette volna meg az elektrokemencét, ám azóta az összeget egy újabb döntés értelmében a diósgyőri kohászat kapta meg, fejlesztéseinek befejezésére. A múlt pénteken aláírt privatizációs szerződésben az Aicher immár saját tőkéből és a bajor hitel segítségével vállalta, hogy a Rúd-Dróthengermű (RDH) szomszédságába telepíti az évi 400 ezer tonnás acélgyártóművet, mintegy 46 millió márka értékű beruházással. A német tulajdonosok 160 millió forintért jutottak az Ózdi Acélmű Kft. 90 százalékos tulajdonhányadához, s ezzel a közép- és kelet-európai régióban a legteljesebb méretskálával dolgozó, rúdacélokat előállító céggé váltak.
Ózdon még emlékeznek az egykori tulajdonos Metalgesellschaft kivonulására, amely tizenhárom hónapos működése után 2 milliárd forintnyi veszteséget hagyott maga után. Nem sokkal később finanszírozási gondok miatt leállt a termelés, amelyet 1991-ben kormánytámogatással indítottak újra. Egy év múlva így is megkezdődtek az elbocsátások, s ezek lebonyolítására létrehozták az Ózdi Foglalkoztatási Társaságot. A feleslegessé vált munkaerő egy részét a társaság létszámába helyezték át, és kifizettek számukra 236 millió forint végkielégítést. A munkaerőtől megszabaduló kohászatban ekkor kezdődött el a miniacélmű megépítésének tervezése. Az elképzelés szinte minden kohászati fórumot megjárt – az 1994 februárjában megszületett első, a borsodi acélipar reorganizációjára vonatkozó kormányhatározat már az ózdi acélmű fejlesztésére vonatkozó döntéseket is tartalmazta. Ebben egyértelműen megfogalmazták, hogy központi forrásokból 1,5 milliárd forintot szánnak a miniacélmű megépítésére. A későbbi privatizációs pályázatokban már az szerepelt, hogy az állami szerepvállalás csak befektetőkkel közösen valósulhat meg. Ózdon a legelső tervek szerint már az idén csapoltak volna a miniacélműből. Ezzel szemben a tavalyi privatizációs pályázat eredménytelenül zárult, s továbbra is megoldatlan maradt a rúd-dróthengermű alapanyag-ellátása. (Diósgyőr tavaly 120 ezer tonnát szállított a gyárnak, a többit importból vásárolták.)
Ózdon tehát – állami szerepvállalás nélkül – új miniacélmű épül, a diósgyőri kohászat átlagosan havi 250 millió forintos veszteségpótlása pedig a remények szerint a nyár végére befejeződik. Rövidesen megjelenik a Diósgyőri Acélművek privatizációs pályázata is, melyben legalább 4 milliárd forintos tőkeemelést várnak az új tulajdonostól. Addig is, kapukon belül, létrejön az új önálló társaság a hulladékfogadásra és -feldolgozásra. Így tehát Diósgyőr némi lépéselőnyben lesz az ózdi kohászattal szemben. Acélhulladékból viszont ezután sem lesz több az országban – s ezt a begyűjtőcégek oda viszik majd, ahol többet kapnak érte, és ahol azonnal fizetnek. Mindenesetre, amíg a diósgyőri ívkemence sem üzemel zavartalanul, kohászkörökben kétkedéssel fogadják, hogy ötven kilométeres körzetben megépül majd a másik acélgyártó-kapacitás is.
