Míg az unió kapuján kopogtatók a bebocsátásra várnak, addig a legfejlettebbek az integrációs folyamat szalonját készítik elő. A mélyítés és a bővítés párhuzamosságát jól szemlélteti, hogy jövő tavasszal nem csak a csatlakozási tárgyalások kezdődnek meg, de akkor döntenek az EMU első körébe bekerülő államok valutái közti keresztárfolyamokról is. Az eredeti tervek szerint az exkluzív klub tagjainak névsoráról szóló döntés is jövő májusra maradt volna, de a tizenötök állam- és kormányfői már Luxemburgban megtették ezt a lépést. A közösség működését híven példázza, hogy (bár még fél évvel ezelőtt is pesszimista jóslatok egész sora árasztotta el a tömegkommunikációt) az EMU a korábbi céloknak megfelelően, 1999 legelején indul el, nem kevesebb mint 11 állam részvételével. A sokat bírált maastrichti kritériumokat pedig a jelenlegi helyzet szerint csak Görögország nem tudja időre teljesíteni: a másik három távolmaradó – Nagy-Britannia, Dánia és Svédország – saját elhatározásból nem lép be a pénzügyi klubba.
A luxemburgi csúcstalálkozó az EMU-ról is kompromisszumos döntést hozott. A 11 érintett tagállam német-francia kezdeményezésre úgynevezett euró-tanácsot hoz létre, amely azonban csupán informális fórum lesz. A gazdaságpolitikai döntéseket továbbra is a 15 pénzügyminiszter hozza majd – érdemi változás tehát nem lesz az eddigi mechanizmusban. Megfigyelők szerint a jövő év második felében felálló Európai Központi Bank monetáris politikában betöltendő irányító szerepét aligha engedik át az euró-tanácsnak, a költségvetési politikák ugyanakkor egyelőre megmaradnak nemzeti hatáskörben.
A jelenlegi adatok szerint Magyarország főleg a inflációs célok és az ezzel összefüggő hosszú távú hitelkamatok alakulását illetően maradt le a maastrichti kritériumoktól; az államadósság és az államháztartás hiányát tekintve nincs kiugró különbség (lásd a grafikont a 15. oldalon). Az előrejelzések alapján hazánk az EMU 1999-es és az euró-bankjegyek 2002-es forgalomba hozatalánál később teljesítheti a feltételeket – ez azonban nem feltétele az uniós csatlakozásnak. A bővítési tárgyalásokon – mondta kérdésünkre Báger Gusztáv, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője – a makromutatók, mint konvergencia kritériumok, valószínűleg nem kerülnek szóba. Nincs semmilyen uniós dokumentum ugyanis, amely formális hivatkozási alapul szolgálhat ezek teljesítésére. Mindemellett az EU szemmel tartja a magyar makrofolyamatokat, és az országvéleményből, valamint a csatlakozási partnerségi program irataiból az derül ki: a pénzügyi konvergencia mellett fontosnak tartja a felzárkózást az egy főre jutó GDP-ben is.
