Kárpótlásijegy-tulajdonosok kálváriája – Csereszabatos?

Inkább kitapétázom a lakást a jegyekkel, mintsem hogy eladjam azokat a tőzsdén – fakadt ki egy kárpótlásijegy-tulajdonos, felháborodva az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. 2 hete írásban is megfogalmazott javaslatán. E szerint a piacra kellene bízni a dolgot, azaz a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT) kellene pénzzé tenni a rendszerváltást követően életre hívott értékpapírokat.

Az idők folyamán mind értéktelenebbé váló jegyek gazdái az utóbbi hetekben több helyen próbálkoztak, hogy a pénzükhöz juthassanak. Indításként januárban az Alkotmánybírósághoz fordult alig pár hónapja megalakított szervezetük, a Kárpótlási Jegytulajdonosok Érdekvédelmi Egyesülete (KJÉE), a számukra elfogadhatatlan állami hozzáállás miatt. Ezt követően a Pénzügyminisztériummal (PM), majd pedig az Igazságügyi Minisztériummal (IM) kezdtek tárgyalásokat a kárpótlási folyamat lezárásáról.

HASZNÁLHATATLAN. Személyesen a kormányfőhöz írt levelet az egyesület elnöke, Zsoldos János, amelyben így fogalmaz: „A kárpótlási jegy az állam tétlensége miatt mára hasonlóvá vált a békekölcsönhöz. Felhasználhatatlansága miatt rövid távú spekulációk eszköze lett, méltatlanná vált a tőzsdei forgalmazásra.” A tőzsdei adatok szerint a jegyek piaci értéke az elmúlt években meg sem közelítette azok kamattal növelt címletértékét (lásd a grafikont). Emlékezetes: a kárpótlási törvény értelmében a jegyek csak 1991 és 1994 között kamatoztak, a jegybanki alapkamat 75 százalékában megállapított kamatot azonban nem fizették ki, az a névértéket növelte, amely 1994 vége óta így az addig elért 1742 forinton áll. Becslések szerint az inflációval korrigált értéknek mára jóval 5 ezer forint felett kellene lennie.

A magukat így igencsak pórul jártnak tekintő befektetők egyesülete elsősorban arra hivatkozik, hogy a privatizáció lezárult, a kárpótlási jegyeket évek óta nem lehet megfelelő módon felhasználni. Ráadásul – mint állítják – a jegyek bemutatóra szólnak, azaz szabadon átruházhatók, így az eddigi kormányok gyakorlatával ellentétben nem is lehetne különbséget tenni a jegyek birtokosai – az alanyi jogon kárpótoltak, illetve a tőzsdén jegyet vásárló értékpapír-tulajdonosok – között. Az egyesület szerint sérti továbbá a jogbiztonság alkotmányos elvét, hogy a törvény nem ad határidőt a kárpótlási folyamat lezárására. A hivatalban lévő kormány ugyan 1999 júliusában arról döntött, hogy az igazságügyi és a pénzügyi tárca vezetője 2001. június 30-ig készítsen előterjesztést a kárpótlási jegyek forgalomból történő kivonására, ám ez a mai napig nem történt meg, és úgy tűnik, tényleg az egyesület lobbizására volt szükség ahhoz, hogy némi előrelépés történjen. Az IM képviselője ugyan a múlt heti tárgyaláson elismerte az állam morális felelősségét az ügyben, konkrétummal azonban még mindig nem szolgált, csupán egy ígérettel arra vonatkozóan, hogy a PM-mel történő egyeztetést követően ésszerű időn belül választ adnak a kárpótlási jegyek bevonási lehetőségeire.

DISZKRIMINÁCIÓ. Ám Tállai Andrásnak, a PM államtitkárának nem sokkal az IM-ben történt egyeztetést követő nyilatkozata korántsem nyerte el az egyesület tetszését. Tállai három csoportra osztaná a jegytulajdonosokat. Valamiféle ellentételezésre az alanyi jogon kárpótoltak számíthatnak a leghamarabb, míg a „kopasz” jegytulajdonosok (nem alanyi kárpótoltak) lehetőségeit és azok esélyeit, akik egyelőre át sem vették kárpótlási jegyeiket, még vizsgálják. Ezt a megkülönböztetést azonban a KJÉE nem fogadja el, mondván: abszurdum, hogy egy bemutatóra szóló értékpapír mellé fel kell mutatni egy határozatot, amely igazolja, hogy tulajdonosát alanyi jogon kárpótolták. Az állami vagyonkezelő ezzel együtt az elmúlt közel tíz évben folyamatosan előnyben részesítette a kárpótlási jegyek és részvények cseréje során az alanyi kárpótoltakat. Legutóbb például 2000 novemberében Antenna Hungária-részvényekre válthatták papírjaikat a tulajdonosok. A diszkrimináció miatt a hátrányt szenvedők folyamatosan háborogtak, de eredmény nélkül. A KJÉE mostani javaslata szerint a jegyeket likvid eszközökkel – részvénnyel, készpénzzel -, a kormánnyal közösen meghatározott, egységes elvek alapján kellene megváltani.

Az állam helyzetét nehezíti az ügyben az, hogy nincsenek pontos adatok a piacon lévő jegyek értékéről. Megbízható kimutatás csak azt tanúsítja, hogy a privatizáció folyamán eddig 127 milliárd forint címletértékű jegy került vissza az államhoz. Arról viszont már csak becslések léteznek, hogy valószínűleg a mintegy 16 milliárd forint címletértékű eddig még be nem vont értékpapírból 9 milliárdnyit még át sem vettek a jogosultak, így összesen 7 milliárd forintnyi jegy lehet forgalomban. A KJÉE alkupozícióját erősíti, hogy a hozzá beadott jelentkezések 1 milliárd forintos értéket képviselnek, így komolyan kell venni őket. Éppen ezért fordultak sérelmükkel az összes nagyobb párthoz is, de eddig csak az SZDSZ mutatott némi érdeklődést az ügy iránt.

A panaszosok esélyeit piaci megfigyelők szerint növeli, hogy a választások előtt érdemes volna megegyeznie a kormánynak, hiszen ez is voksokat hozhat számára. Az egyesületnél azonban azt tervezik, ha időhúzás jeleit tapasztalják, akkor bírósághoz fordulnak, és peres úton próbálnak érvényt szerezni követelésüknek.