Eddig soha nem látott tintahalfajt fedeztek fel az Atlanti-óceánban az amerikai National Oceanic and Atmospheric Administration (NOAA) kutatói. #<#A hétméteres puhatestű rendkívüli anatómiával rendelkezik, tapogatói ugyanis nem lágyak, hanem - legalábbis a tudósok által rögzített felvételen úgy tűnik - valamilyen belső váz merevíti őket, és így könyökszerű hajlatok figyelhetők meg rajtuk. A rejtélyes lábasfejűt elsőként egy 1998-ban készült videofelvételen azonosították – a filmet egy automata tengeralattjáró vette fel Brazília partjainál, 4700 méter mélyen. Egyéb videók elemzése pedig kiderítette, hogy a hosszú karú tintahal nemcsak Brazília mentén, hanem máshol is, így a Mexikói-öbölben és az Indiai-óceánban is előfordul.
Bár a faj ismeretlen, a NOAA kutatóinak sikerült besorolniuk egy nemrég felállított rendszertani kategóriába. Az új csoportot az óceáni áramlatokban sodródó lények vizsgálata alapján hozták létre – azokról feltételezték ugyanis, hogy egy nagyobb testű tintahal még kifejletlen lárvái. Most tehát előkerült a felnőtt egyed: az a meglehetősen törékeny testű lábasfejű, amelynek csupán tapogatói nőttek hoszszúra. Valószínű, hogy e “végtagokkal” a tintahal nem nagytestű állatokat zsákmányol, hanem pókhálóként kinyújtva a karokat a kisebb élőlényeket ejti csapdába. Külön érdekesség, hogy az állat mind a tíz tapogatója tökéletesen egyformának tűnik, a ma ismert tintahalaknál ugyanis általában csak nyolc kar hasonló, a fennmaradó kettő a megtermékenyítést szolgálja, és felépítésében erősen eltér a többitől.
A faj felfedezése jelzi: az óceánok mélye még számos ismeretlen fajnak ad otthont. A tudomány jelenleg csupán a sekély, part menti vizek élővilágát ismeri behatóbban, illetve a nyílt óceánok néhány százméteres felső szintjét – a hatalmas víztest több mint 90 százaléka így a mai napig fehér foltnak számít.