Faragó Csaba, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. kormányváltás után leköszönt elnök-vezérigazgatója és utódja, Kamarás Miklós vezérigazgató bizonyára kevés kérdésben jutna közös nevezőre. Ezzel együtt, ha más-más megfontolások alapján is, de abban látszólag egyetértenek, hogy a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt.-nek új vezetőre van szüksége. Katona Kálmán elnök-vezérigazgatót azonban az MVM még Faragó által összehívott, de már Kamarás által levezényelt múlt heti, felfüggesztett közgyűlése július 2-ig – a tulajdonosi fórum folytatásáig – a helyén hagyta.
NEM SÉTAGALOPP. Az Európai Unió (EU) illetékeseinek tett ígéretek és a múlt év végén elfogadott villamosenergia-törvény alapján a hazai árampiacot 2003. január elsején meg kell nyitni, míg a földgázpiac liberalizációjára előreláthatólag egy évvel később kerül majd sor. Ami a már körvonalazott elképzelések valóra váltásáig hátravan, nem éppen sétagalopp. Érzékelteti ezt, hogy a döntéshozóknak még az olyan látszólag egyszerű kérdésekben sem sikerül gyorsan megoldást találniuk, mint az MVM vezérigazgatójának felmentése, utódjának kiválasztása.
A probléma természetesen nem a társaság jelenlegi irányítójának leváltása, sokkal inkább a megfelelő utód kiválasztása. És még csak nem is azért, mert az MVM élére lasszóval kellene fogni a vezetőt, hiszen jelentkezőkben, illetve jelöltekben nincs hiány. A lehetséges várományosok között tartották nyilván például Kocsis István volt ÁPV Rt.-vezért, de felbukkant Pál László korábbi Mol-elnök és László Tamás egykori MVM-es gazdasági vezérigazgató-helyettes neve is az aspiránsok között. Személyi választék tehát van. A döntéshez azonban egyértelműnek kellene lennie a kormány energetikai piacnyitással kapcsolatos irányvonalának is. Márpedig a hírek szerint ebben a kérdésben egyelőre éppen úgy nem teljes a konszenzus a kabineten belül, mint ahogy nem volt az Katona utódjával kapcsolatban sem az MVM múlt heti közgyűlése előtt. Csupán abban látszik egyetértés, hogy az MVM elnöke Lengyel Gyula lesz.
KIVÁRÁS. Miközben a küszöbön álló vezetőcserék miatt az MVM-ben lényegében “megállt az élet”, s a bizonytalan helyzetben mindenki várakozik, az energetikai ügyekért felelős gazdasági tárca is a sorait rendezi, illetékesei érdeklődve figyelik a kormány energetikával kapcsolatos lépéseit. Ezek között azt is, ki kap megbízást az MVM vezérigazgatói feladatainak ellátására. A területet ismerő szakemberek szerint azonban az ilyen személycserék csupán a jéghegy csúcsát jelentik. Ennél fontosabbak a mélyben zajló folyamatok, például az, miként viszonyul az új kormány a már meglévő villamosenergia-törvényhez, illetve a földgáztörvény tervezetéhez.
Az előbbivel kapcsolatban a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) illetékeseinek sem igen lehetnek illúziói. Az egységes hírközlési törvényhez hasonlóan a villamosenergia-törvény is erősen keretjellegűvé sikeredett, amely végrehajtási utasítások és kiegészítő rendeletek tömege nélkül életképtelen. Ezek a rendeletek leghamarabb szeptemberre készülhetnek el.
László Csaba pénzügyminiszter néhány hete az MVM-et a rövid, illetve középtávon tőzsdére vihető állami vállalatok sorában említette. A nagyobbik kormánypárt egyes erős emberei ezzel szemben arról beszéltek, hogy a céget hosszú távon erős hazai vállalatként kívánják működtetni. Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter ugyanakkor egy szűk körű egyeztetésen így fogalmazott: irányváltást tart szükségesnek a az MVM-nél, s elképzelhetőnek tartja a csoport tőzsdére vitelét, kisebbségi részesedésének eladását.
Nem lesz gáz?Pál László, a Mol Rt. korábbi vezetője a villamosenergia-szektorban távolról sem tartja olyan súlyosnak a helyzetet, mint a földgáziparban. Szerinte az ágazat eljutott teljesítőképessége határáig. Ezért részben az a politika tehető felelőssé, amely akár a fejlesztések kárára is kész volt erőltetni a cég terjeszkedését. Emellett a helyzet romlásában része van annak is, hogy miközben az Orbán-kormány a veszteséges gázüzletág államosítására készült, a Mol nem volt érdekelt a terület fejlesztésében.
Az utóbbi években a hazai gázfogyasztás folyamatos növekedése, a tárolókapacitások csökkenésével, a hazai földgáztermelés és a csővezetékes gázszállítás kapacitásának stagnálásával párosult. “Így fordulhatott elő – mondja Pál László -, hogy az idén januárban az erőművek mellett már mintegy 70 nagyfogyasztót kellett a gázüzemről kőolajtüzelésre átállítani.” A tél elhúzódása pedig már 2002-ben is a lakossági földgázfogyasztás korlátozására kényszerítette volna a Molt, a kormányzatot.
A területet jól ismerő szakember szerint kár lenne tagadni, hogy a hazai gázfelhasználás korlátozásának veszélye még most sem szűnt meg. Egy hosszú tél előidézhet olyan helyzetet, amelyben egyes fogyasztók nem jutnak hozzá a fűtéshez szükséges földgázhoz, illetve amikor a szolgáltatók csak a minőség rontásával tudják fenntartani a folyamatos ellátást. Ahhoz, hogy mindez megváltozzon, elsősorban költséges beruházásokra lenne szükség. Ez azonban a gázüzletággal és a Mollal szemben kialakított kormányzati politika megváltoztatását feltételezi.
Pál emellett fontosnak tartja azt is, hogy az Orbán-kormány által kidolgozott, a választások előtti hangulatot tükröző gáztörvény tervezetét újjal váltsák fel. Ennek kimunkálásához már most is késő hozzákezdeni, ha a kormányzat, a korábbi vállalásoknak megfelelően, 2004 elején valóban meg akarja nyitni a hazai földgázpiacot. E nélkül azonban aligha lehet majd elvárni, hogy akárcsak egyetlen fogyasztó is feladja a “biztos” közüzemi gázszolgáltatásokat a semmivel nem olcsóbb, ám biztosan alacsonyabb fokú ellátási biztonságot ígérő piaci szektorba való átlépésért.
KÉRDÉSEK. Mindenesetre, amíg a kormányzati irányvonal kitisztul, a GKM-ben igyekeznek számba venni az egyre közeledő árampiaci liberalizáció előtt mindenképpen megválaszolandó kérdéseket. Így például azt, hogy a jövőben mi legyen az MVM szerepe a villamosenergia-piacon. A társaságnak legyen-e szociális szerepe, vagy a rászoruló fogyasztók számára kialakítandó szociális tarifa meghatározása és finanszírozása kizárólag a kormányzat hatáskörébe tartozzon. Ehhez kapcsolódóan fontos kérdés az is, engedjenek-e a Paksi Atomerőmű Rt. már hagyományosnak mondható önállósodási törekvéseinek, vagy tartsák a társaságot az MVM irányítása alatt.
A mindezek mellett több tucat további felvetődő kérdésre választ kereső, illetve váró szakértők néhány esetben biztosan tudják a megoldást. Többen nagy összegekben is lefogadnák, hogy az elektromos energia ára 2003. január elseje után – sem a lakosság, sem pedig a nagyfogyasztók körében – nem fog csökkenni. Részben azért, mert a hazai villamosenergia-árak már ma sem térnek el számottevően a világpiaciaktól, így olcsó importáramot jobbára csak a környezetszennyező román, illetve ukrán erőművektől lehetne vásárolni. Pedig a Matolcsy György által vezetett gazdasági tárca tavaly még a 6,5-9,0 gigawattóra éves áramfogyasztást meghaladó nagyfogyasztóknál akár 10-15 százalékos árcsökkenést prognosztizált, míg a közepeseknél az áramárak csekély mérséklődését, a kisfogyasztók esetében pedig az árak stagnálását vetítették előre.
ROSSZ TÖRVÉNY. “Magyar Villamos Művek Rt., Pál László elnök-vezérigazgató” – szólt az egyik nagy hazai informatikai vállalkozástól a múlt hét közepén az MVM elnöki titkárságára érkezett boríték címzése. Az MVM Vám utcai székházában egyelőre “ismeretlen” címzett a postája érkezéséről szóló, másodkézből származó híreket némi csodálkozással fogadja. Pál László nem csinál titkot belőle, hogy az MVM-mel kapcsolatban kötetlen beszélgetést folytatott a kormányzat illetékeseivel, de leszögezi: konkrét felkérést még nem kapott, s egyetlen megállapodást sem kötött.
A korábban a Horn-kormány ipari és kereskedelmi minisztereként, majd a Mol Rt. elnökeként dolgozó szakember az MVM helyzetéről nem is beszél szívesen. A magyar energetikai szektort, illetve az EU elvárásainak megfelelő liberalizációt érintő kérdéseket is csak mint az ágazatban tevékenykedő Pallex tanácsadó cég vezetője hajlandó csokorba szedni. Mint mondja: véleménye szerint az energetika jelenleg sokkal nagyobb lépés előtt áll, mint a kilencvenes években lezajlott magánosítást megelőzően. A fő gondot az okozza, hogy miközben a privatizációt követően az ágazat működőképes maradt, a liberalizációra való felkészítése csak kevéssé nevezhető sikeresnek. Ennek egyik oka, hogy az EU direktívái ezen a területen számos kompromisszumot tartalmaznak, amelyek a belső ellentmondások miatt a csatlakozásra váró országok számára nehezen követhetők.
Emellett a villamosenergia-törvényben a fogyasztókat, illetve a piaci szereplőket valóban érintő problémákat az Orbán-kabinet a szőnyeg alá seperte. Megválaszolásukat a végrehajtási utasítások készítőire hagyta. Pál László szerint legkevesebb harminc, a törvény valódi életbe léptetését segítő rendeletnek kellene már most készen lennie. Ehhez képest a szakminisztérium jelenleg csak elfogadott modellek nélkül felvázolt koncepciókkal dicsekedhet.
Pál László vitathatatlannak tartja, hogy a villamosenergia-törvény nem sorolható a sikerült jogszabályok közé, hozzátéve: a piacnyitásig hátralévő hat hónap alatt nem lehet kidolgozni egy új törvényt és a hozzá tartozó végrehajtási utasításokat. Még akkor sem, ha a jelenlegi törvényben a kelleténél jobban érvényesülnek a jogászi vélemények mint a piacnyitáshoz elengedhetetlen közgazdasági és szakmai követelmények. Szerinte a kormány számára az egyik legnagyobb feladat éppen abban áll majd, hogy a végrehajtási utasítások kidolgozása során tegye működőképessé a kerettörvényt, de közben ne ütközzön annak előírásaival. A bizonytalanságokat még a kerettörvény kimunkálásában részt vevő MVM és a Magyar Villamosenergia-ipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. is elismerte, amikor saját feladatai, szervezetfejlesztési célkitűzései meghatározására pályázatot írt ki. Pál László szerint az MVM mint piaci szereplő legnagyobb hiányossága, hogy a kereskedelmi feladatok ellátására nincs berendezkedve. A Mavir ugyanakkor a jövőben kénytelen lesz hatósági feladatokat ellátni. Az elsősorban az elektromos energia elosztásának műszaki kérdéseit ismerő társaság viszont éppen az ehhez szükséges jogi ismeretek között nincs otthon.
