Cégegyesülések ellenőrzése az EU-ban – Fúziós konfúzió

Egy héten belül két olyan bizottsági döntést is érvénytelenített az Európai Unió (EU) második legtekintélyesebb bírói testülete a múlt hónapban, amelyek a piaci erőfölény veszélyére hivatkozva emeltek vétót az európai cégek egyesülése ellen. A csomagolóiparban érdekelt Sidel és Tetra Laval, valamint az ugyancsak francia Legrand és Schneider csak az utolsók a sorban, amelyek a luxemburgi székhelyű elsőfokú bíróság megítélése szerint tévesen és indokolatlanul kaptak kosarat az EU szigoráról elhíresült versenyjogi hatóságától. A bíróság négy hónappal korábban az Airtours és a FirstChoice frigyének ügyében hozott elutasító bizottsági döntést is hatályon kívül helyezte.

Mario Monti. Bírálatok kereszttüzében

A döntések felülbírálása újabb kételyeket támaszt az Európai Bizottság sokat bírált fúziós politikájával szemben. Mario Monti versenyjogi főbiztos önkritikusan elismerte, hogy a történtek komoly tanulságokkal szolgálnak. A Brüsszelben már második „mandátumát” töltő olasz eurokrata napokon belül javaslatot készül tenni a még 1989-ben elfogadott vállalati fúziós szabályozás valaha volt legradikálisabb reformjára. A reform ugyan már jó ideje a levegőben lógott, de a bírósági ítéletek nyomán most még nagyobb változásokra lehet számítani. A Brüsszel jelenlegi engedélyezési gyakorlatával elégedetlen vállalatok és ügyvédek abban bíznak, hogy a versenyhatóság a jövőben kevésbé szőrszálhasogató módon vizsgálja majd a kérelmeket. Az elveihez ragaszkodó Monti azonban világossá tette, hogy a bizottság ezután is határozottan közbe fog lépni, ha a cégösszeolvadások versenyszempontból aggályosnak bizonyulnak.

LEHŰTÖTT REMÉNYEK. A főbiztos azt is meg szeretné őrizni az eddigi politikából, ami szerinte egyértelműen bevált. A több ország cégeit érintő fúziók központi engedélyezésének gyakorlata például megkíméli a vállalatokat attól, hogy a nemzeti hatóságoknál kelljen kilincselniük a jóváhagyásért. Monti nemrég egy szakmai konferencián azokat is igyekezett lehűteni, akik arra számítanak, hogy az EU a jövőben az Egyesült Államokban is alkalmazott kritériumok alapján fogja elbírálni a cégek egyesülését. Az unióban a piaci erőfölény létrejötte vagy megerősödése a fő szempont, miközben az amerikai versenyjogi hatóság elsősorban azt vizsgálja, hogy a „házasság” jelentős mértékben csökkenti-e a versenyt. Az uniós versenyjog gazdája viszont az európai rendszer előnyének tartja, hogy a legkülönfélébb helyzetekre alkalmazható. Ezzel együtt nem zárkózik el attól, hogy a kritériumokat tovább finomítsák.

Brüsszel arra is nagyobb készséget mutat, hogy a hatékonyság szempontját a jövőben jobban figyelembe vegyék a fúziós ügyek vizsgálata során. Ez azt jelenti, hogy a cégeknek meggyőző bizonyítékokat kell felsorakoztatniuk amellett, hogy az összeolvadásukból a fogyasztóknak származó közvetlen előnyök képesek ellensúlyozni az esetleges negatív következményeket. A reformelképzelések részeként a vállalatoknak adott határidőket rugalmasabban kezelnék. Az érintett cégek kérésére Brüsszel három héttel meghosszabbíthatná a vizsgálati időszak hoszszát, külön kérésre pedig további 4 hét haladékot adhatna a feleknek, hogy megfelelően fel tudjanak készülni a „védekezésre”. Az egyik visszatérő panasz a jelenlegi gyakorlatra, hogy a vállalatoknak vajmi kevés lehetőségük van betekinteni a dossziéba, s időben reagálni a bizottság felvetéseire. Brüsszel ugyanakkor a fogyasztói érdekképviseleteket is aktívabban be kívánja vonni a fúziós ügyek kivizsgálásába.

TÚLZOTT HATALOM. A jelenlegi szabályozás legtámadhatóbb pontja sokak szerint az, hogy az Európai Bizottság a cégegyesülések elbírálása során egyszerre helyezi magát „a vádló, a bíró és az esküdtek” szerepébe, ami más, hasonló funkciót betöltő hatóságokhoz képest sokkal nagyobb hatalmat ad a kezébe. Mario Monti most támogatásáról biztosította azt az elképzelést, hogy egy külön versenyjogi bíróságot hozzanak létre, amely a bizottsági döntések ellen benyújtott fellebbezéseket vizsgálná.