Az első negyedévben 242,7 milliárd forint hiányt produkált az államháztartás (önkormányzatok nélkül), ez máris csaknem felét teszi ki a teljes évre engedélyezett, 505,5 milliárdos deficitnek. Ennél gyengébb kezdés utoljára 1999-ben, az orosz válság idején borzolta a kedélyeket (lásd a grafikont).
Három évvel ezelőtt csakugyan fölmerült sok elemző fejében, hogy pótköltségvetés – illetve akkor így mondták: “kiigazítás” – lesz a dologból. Nem lett: az év második felében a gazdaság lendületbe jött, és a privatizációs bevételek becsatornázásával helyrebillent a fiskális egyensúly is. A jelenlegi helyzet emlékeztet az 1999-esre: a gazdasági növekedés most is lelassult, a múlt év utolsó negyedében már csak 3,3 százalékot mértek, és az elemzők várakozása szerint 2002-ben, a teljes év átlagában a gyarapodás alig haladja meg a 3 százalékot.
EMLÉKKÉPEK. Orbán Viktor kormányfőt, érthetően, más emlékképek foglalkoztatják, inkább négy évvel korábbra emlékezik. Szerinte a negyedéves adatok nem indokolják a büdzsé módosítását, hiszen 1998 első negyedében, az akkori választások előtt is hasonlóan alakult a deficit. Tény, hogy a választással magyarázható az év elején sürgetővé vált néhány egyszeri, nem ismétlődő kiadás: például a Magyar Fejlesztési Bank esedékes kistafírozása, egyházi támogatások, a Nemzeti Színház apanázsának folyósítása. E tételek – megfejelve a tb 20 milliárdos előfinanszírozásával és a 2001-ről áthozott 30 milliárdnyi tartalék elköltésével – 100 milliárddal terhelték meg az egyenleget. Ezek nélkül a negyedéves deficit az éves előirányzatnak “csak” 28,2 százalékát érte volna el.
Ettől függetlenül a 2002. évi költségvetés módosítása elkerülhetetlen. A tavaly alábecsült infláció irreálissá tette az idei előirányzatokat is, ráadásul a makrogazdasági számok is másként alakulnak, mint annak idején feltételezték. A kormány 5,5 százalék évi átlagos inflációra számít, szemben az 5,0 százalékos korábbi prognózissal, a gazdasági növekedés mértéke pedig jó 2 százalékponttal elmaradhat a költségvetés készítésekor feltételezett 5,5 százaléktól.
“A bevételi és kiadási többletek a tavalyi évhez hasonlóan alakulnak” – fogalmazott Varga Mihály pénzügyminiszter, homályban hagyva, hogy ez pontosan milyen mértékű eltéréseket jelent. Tavaly év végén, a zárszámadási törvényben mintegy 280 milliárd forint “többletbevételt”, azaz inflációs adótöbbletet osztottak szét, ámbár az akkor becikkelyezett adóbevételi pluszoknál 50 milliárddal kevesebb folyt be a központi kasszába (Figyelő, 2001/36. és 2002/5. szám).
Az idén is lesz évközi nyugdíjemelés, amire Varga Mihály szerint 60-100 milliárd forintot fordítanak a “többletbevételekből”. Két részletben, június elsején, majd december elsején kívánják végrehajtani, az év elejéig visszamenőleges érvénnyel – jelentette be a pénzügyminiszter. Számításunk szerint a januári, 9,7 százalékos nyugdíjemelést további 4,5-5,0 százalékponttal toldhatják meg, a járandóságoknak tisztán a reálértékét növelve. A nyugdíjtörvény egyébként novemberi határidőt szab meg a pótlólagos évközi nyugdíjemelésre. A kétlépcsős megoldás nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy a teljes rendezésre csak akkor lesz pénz, ha módosítják a költségvetést. Az MSZP önálló törvényben, esetleg pótköltségvetésben módosítana, mivel – mint Medgyessy Péter miniszterelnök- és László Csaba pénzügyminiszter-jelölt korábban bejelentette – a kétéves büdzsé előirányzatai mára irreálissá váltak. Csehák Judit, az egészségügyi és egyben szociális miniszteri poszt várományosa közalkalmazotti béremeléseket, valamint 13. havi nyugdíjakat harcolna ki a pótköltségvetésben.
TÖBBLETEK ÉS HIÁNYOK. Az államháztartási törvény szerint a pótköltségvetés más, mint általában egy költségvetés módosítása: annak beismerését jelenti, hogy a kormány a saját hatáskörében nem képes tartani az államháztartás célul kitűzött egyenlegét. Utoljára ilyen kényszerhelyzet 1995-ben (illetve a tb esetében még egyszer, 1996-ban) adódott. Persze a törvény előírásai könnyen megkerülhetők.
A gyenge mérleggel induló 2002-es év megkerülhetetlenné teszi a kérdést: vajon tartható-e a célul kitűzött egyenleg? Ráadásul – mint a PM-ben közölték – ebben a hónapban további 50 milliárdos deficit várható, így az április végéig fölhalmozódó hiány elérheti az éves előirányzat 58 százalékát. Vajon a kiadások be nem tervezett növekedésére fedezetet nyújtanak-e az adók alátervezésében rejlő tartalékok?
Ennek vizsgálatához a GKI Gazdaságkutató Rt. pár hete közölt részletes becslését vehetjük alapul. Eszerint a fontosabb adókból 350 milliárd forinttal haladhatja meg a várható bevétel a költségvetési törvényben tervezettet. A múlt héten nyilvánosságra került negyedéves adatok viszont többnyire gyengébb teljesítményeket mutatnak, és ennek alapján éves szinten mintegy 75 milliárd forint kiesés adódik a GKI előrejelzéséhez képest. Azaz, 350 helyett “csak” 275 milliárd forint lenne a többletbevétel.
A másik oldalon viszont tetemes többletkiadások állnak. A pótlólagos nyugdíjkiadások például minden bizonnyal meg fogják haladni még azt a 60-100 milliárd forintot is, amiről Varga Mihály beszélt. A várható évközi nyugdíjemelések számításunk szerint 60-65 milliárd forintba kerülhetnek, és ehhez hozzájön még az az 57 milliárd, amelyet a tavalyi évközi emelésekre kellett elkülöníteni a zárszámadásban, hiszen ez az idei járandóságokat is duzzasztja. Igaz, az összesen 120 milliárdra tehető többlet-nyugdíjkiadás finanszírozásának egy része már szerepel a büdzsében, hiszen a nyugdíjalap támogatására félretett pénzügyminisztériumi keretet 77 milliárd forinttal, a tavalyi összeg több mint kétszeresére bővítették.
Igen vaskos tétel a költségvetési dolgozók személyi juttatásainak növekedése. A köztisztviselői életpálya törvény tavalyi bevezetése az idén 66 milliárddal dagaszthatja a büdzsét a korábban tervezetthez képest (tavaly, a zárszámadási törvényben ugyanis 33 milliárddal duzzasztotta). 2002-re a személyi juttatások 14 százalékos növekedésével számoltak, ma már azonban, az eddig ismert intézkedések információink szerint 17 százalékos növekedést valószínűsítenek. A tb-járulékkal együtt számított személyi költségek duzzadásának minden egyes százalékpontja 15-16 milliárdos növekedést okozhat, így az előre nem tervezett idei növekmény 45-48 milliárd forint lehet, ennek egy része azonban az önkormányzatokat terheli. Az állami büdzsét a személyi juttatások extra növekedése mintegy 100 milliárd forinttal terhelheti meg. Az egészségbiztosításban csaknem 40 milliárddal több kellene a költségvetésben engedélyezett kereteknél a gyógyító-megelőző ellátások és a gyógyszertámogatások finanszírozására.
KÉRDÉSES BEVÉTELEK. A bevételi oldalon a leggyengébb láncszem az állami, kincstári vagyonból remélt 100,8 milliárd forint, hiszen az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. aligha fizeti be a várt 32 milliárdos osztalékot, és az sem látszik valószínűnek, hogy kiírják a tavaly elmaradt harmadik generációs (UMTS) mobiltelefon-tendert, amiből pedig 67,1 milliárdot szerettek volna látni a büdzsében. (Ráadásul ezt az összeget a távközlési szakma ma már egybehangzóan irreálisan magasnak ítéli.) Az is szűkítheti a költekezés lehetőségeit, hogy az év elején 30 milliárd forintot a tárcák a múlt év végén szétosztott 49,1 milliárd forintnyi általános tartalékból költöttek el. Így a deficit egy részét a tavalyi költségvetés növeli, hacsak 2002 végén nem “keletkeznek” hasonló maradványok, amelyeket 2003-ra görgetnek át.
Mindent egybevetve, még a 275 milliárddal több adó sem tűnik soknak: könnyen elolvadhat, mielőtt a választások után a kormány letenné az esküt, és új költekezésekről dönthetne. A célul kitűzött 3,2 százalékos mértékű hiány sorsa kérdéses, bár a további hónapokban még javulhatnak a büdzsé mérlegpozíciói.
