Életünk során akár 80 ezer órát is eltölthetünk ülve a munkahelyünkön. Korántsem mindegy tehát, hogy közben milyen szék van alattunk.
Nem is gondolná az ember, mennyi veszély leselkedik rá a munikahelyén. S itt most ne a súlyos üzemi balesetekre gondolijunk, hanem azokra az álnok betegségforrásokra, amelyeket észre sem veszünk munkavégzés közben. Minden ülve eltöltött nap az asztalunk és számítógépünk előtt közelebb vihet bennünket a különböző egészségkárosodásokhoz. Ilyen betegség például az RSI (Repetative Strain Injury), a hosszú távú kötött munkavégzés következtében fellépő izomfájdalom, amely visszafordíthatatlan károsodássá is válhat, ha a munkavégzés körülményei nem változnak.
Mindez általában csak akkor jut eszünkbe, amikor már túl késő. Antalovits Miklós, a Budapesti Műszaki Egyetem Ergonómia és Pszichológia Tanszékének vezetője szerint az ergonómiának ekkor már csak a “halottkém” szerepe jut, pedig ennek a tudománynak a fő funkciója a megelőzés. A Krisztina körúti új Matáv székház irodáinak kialakítása terén sikerült szorosan együttműködni a projekt vezetőivel, így – az előzetes teszteléstől a használatbavétel értékeléséig – végig megjelenhetett az ergonómia és az iroda használóinak véleménye. A tanszék munkatársai által folytatott kutató-fejlesztő munka az új székház irodáinak optimális kialakítását vizsgálta. Az előzetes szelekció után megmaradt fél tucat szállító bútoraiból “mintairodákat” rendeztek be, melyeket a leendő felhasználókat képviselő 12 fős fókuszcsoport értékelt. Az új, egyteres irodával való “összebarátkozás” érdekében tréningeket tartottak a dolgozóknak, később pedig újra megkérdezték őket, miként vált be az új székház, milyen megoldással lehetne a munkafeltételeket tovább javítani. Az ergonómikus gondolkodás persze önmagában nem elég: az is előfordulhat, hogy a munkavállaló a bútorokra panaszkodik, ám valójában a munkájával, a szervezéssel, vagy éppen főnökével elégedetlen.
Nemcsak a szék, az asztal válhat “ellenségünké”, hanem a komputer is. A számítógépes munkavégzés térhódítása az ergonómiát is átalakította. Az Európai Unió tagállamaiban már 1990 óta létezik olyan irányelv, amely a képernyő előtt végzett munka biztonsági körülményeit szabályozza. A tagországok számára kötelező ezek betartása, s immár nálunk is érvényt próbálnak szerezni ennek a klauzulának (Figyelő, 2000/2. szám).
A munka során jelentkező hatásokat közvetlenül a munkavállaló észleli, feltétlenül szükséges lenne tehát az informálása és képzése. Igazi eredményt az hozhat, ha maga a felhasználó tanulja meg, mi a jó és mi a károsító, és nem egy külső szakértő mondja meg azt neki. Antalovits Miklós szerint a megfelelő módszer az úgynevezett számítógépes participáció. Ezen – Hollandiában, Svédországban és más európai országokban már bevált – módszer segítségével a felhasználó a számítógéppel folytatott párbeszéd során 4 fázisban ellenőrizheti munkahelyét (lásd külön anyagunkat). A kérdésekre adott válaszokból megállapítható, mi hiányzik az egészséges munkafeltételekhez. –
