Gazdaság

REGIONÁLIS VEZETŐ SZEREPRE TÖR A MOL – ÓRIÁS SZÜLETIK

Eseményekben meglehetősen gazdag volt a Mol utóbbi fél éve -akkor került Csák János az elnöki székbe - és az elemzők is szinte egybehangzóan állítják: az eddigi változások bizalomra adnak okot. A részvény árfolyamában azonban ez egyelőre nem tükröződik.

ť A jó főnév. Ez a megoldás. Ezt kereste Phaidrosz. A céltábla közepébe talált a nyílvessző. A Minőség Metafizikája végső soron arról szól, hogy a jó inkább főnév, mint melléknév. Persze a végső Minőség se nem főnév, se nem melléknév, se semmi más meghatározható dologŤ – ezekkel a sorokkal fejeződik be Robert M. Pirsig Lila Vizsgálódás az erkölcsről című regénye, amelynek főhőse, Phaidrosz korábbi motorkerékpáros túrájához hasonlóan hajózás közben a nagybetűs minőséget kutatja. A tavaly magyarul is megjelent regény fordítója Csák János, aki civilben – egyebek mellett – a Magyar Olaj- és Gázipari (Mol) Rt. elnöke. Csák pontosan fél évvel ezelőtt kerül a nemzeti olajtársaság élére, s akkor egyértelművé tette, hogy ugyanazt akarja csinálni a Molnál, mint Phaidrosz a motorkerékpáron és a vitorláson: a minőséget keresni.

Az üzleti életben a minőség sokkal egyszerűbben definiálható, legalábbis Csák nyilatkozatait alapul véve, hiszen megválasztásától kezdve egyetlen fő cél lebeg az elnök szeme előtt: a részvényesi érték növelése. Ehhez pedig megvan a vízió is. Mint azt egy július végi energetikai konferencián megfogalmazta, a Molt olyan regionális energiavállalattá akarja tenni, amely erős pozíciókkal rendelkezik az értékteremtési lánc fő pontjain. A munkához az alapot – ezt Csák többször is megerősítette, bár egyre kevésbé meggyőzően – az elmúlt évek sikeres működése jelenti, de a társaságot olyan vállalattá akarja tenni, ami működési és pénzügyi hatékonyság tekintetében a hasonló kategóriájú európai olajipari cégek háromnegyedét maga mögé utasítja.

Az átalakításhoz tulajdonképpen már megválasztása előtt hozzáfogott, hiszen az igazgatóság összetétele bekerülésével egyidejűleg alaposan megváltozott. Nemcsak a személyek cserélődtek ki, egészen más felfogású “boardot” hozott létre Csák, a Mol korábbi igazgatóságában nem látott albizottságok kezdték meg a működésüket. Bár azóta az új grémium is változott, az albizottságok munkájának eredményeit már részben látni, a javadalmazási ügyekért felelősök olyan új juttatási rendszert dolgoztak ki, amely valóban minőségi munkára ösztönzi a vállalati felső- és középvezetőket (lásd külön írásunkat).

Az igazgatóság személyi összetételének időközi megváltoztatásában szerepet játszott az is, hogy a Mol operatív vezetésében is jelentős reformokat hajtott végre az új elnök. A vezérigazgatói posztra a Shell korábbi magyarországi elnök-vezérigazgatóját nyerte meg a nemzeti olajtársaság, Mándoki Zoltán vezérigazgatóból pedig általános helyettest csináltak. A céget tulajdonképpen egy trojka irányítaná, de még hiányzik a pénzügyi szakember. Csák, aki a Matávnál ezt a pozíciót tölti be, tipikus CFO-t keres, de eddig nem sok sikerrel. Eredetileg még a nyáron kellett volna felszállnia fedélzetre a pénzügyi vezérigazgató-helyettesnek, de ebből már nem lesz semmi. Ami azért kellemetlen, mert a középtávú stratégia kidolgozásában komoly szerepet szántak neki. (Elővigyázatosságból persze üresen hagyták a jövőben megválasztandó CFO székét az igazgatóságban.)

Az mindenestre egyre világosabb, hogy a Mol az alaptevékenységére akar koncentrálni. Ennek a törekvésnek része volt, hogy miután még a régi igazgatóság alatt megvált a Pannon GSM-ben birtokolt részétől, március elején kiszállt a Pantelből is. (Csak véletlen, hogy a Pantel a Matáv – Csák másik munkaadója – egyik legkomolyabb konkurense.) Ugyanakkor azt sem titkolja senki a Molnál, hogy növekedési kényszer alatt áll a társaság. A problémát elsősorban az jelenti, hogy már most is kinőtte Magyarországot, így a regionális terjeszkedés maradt főként, bár nem kizárt, hogy még belföldi lehetőségek is érdekesek lehetnek a társaság számára.

A horvát integrált olaj- és gázipari társaság, az INA jelentkezése éppen ezért kapóra jött a Molnak, noha az ügylet egyelőre sokkal több kérdést vet fel, mint amennyire választ jelent. A szakértők egyébként még megosztottak abban a tekintetben, hogy mennyi a valószínűsége a Mol-INA frigy létrejöttének. Vágó Attila, a Concorde elemzője például jelenleg 70 százalékos esélyt ad ennek, míg Várkonyi Gergely, az ING Baring elemzője szerint 50 százaléknál kisebb a valószínűsége, hogy létrejön a fúzió.

A fúziónak valóban számos politikai illetve jogi buktatója lehet. A jelenleg 100 százalékig a horvát állam tulajdonában lévő INA ugyanis az egyesülés után könnyen kikerülhet a horvát politika látóköréből, míg igen komoly gondot jelent az is, hogy délnyugati szomszédunknál az olaj és gáz ára hatóságilag szabályozott. Egy drasztikus áremelés pedig erőteljesen meglóduló inflációt okozhatna Horvátországban (ahol az idén egyébként a fogyasztói árak emelkedése várhatóan 5 százalék alatt lesz). Az ügylet létrejöttéhez a magyarországi privatizációs törvényt is módosítani kellene, hiszen jelenleg a Mol részvényei 25 százalékának kell tartós állami tulajdonban maradni, és komoly problémákat vet fel az aranyrészvény intézménye is.

A horvátok felajánlkozása különben az elemzők szerint nagyon is jól jött a növekedési lehetőségek után kutató Molnak. Az utóbbi egy-két évben ugyanis tőlünk északra és Bulgáriában az OMV, míg Romániában a Lukoil terjeszkedésével érezhetően átrajzolódtak az erőviszonyok. Az olajipari fúzió egyébként az első lenne Közép- és Kelet-Európában, de persze itt elsősorban is azon múlik a dolog – ellentétben az amerikai vagy éppen a nyugat-európai fúziókkal -, hogy a politika zöld utat ad-e az elgondolásnak.

Vágó szerint egyesülés esetén, 4 INA részvényért 1 Mol részvény átadása lenne a reális cserearány az eszközértékelés alapján. Ebben az esetben mindkét államnak 20-20 százalékos részesedése lenne az új közös cégben. Várkonyi szerint azonban ez elfogadhatatlan lenne a horvátok számára, így ezt a szempontot is figyelembe véve a 3:1 arány nevezhető reálisnak.

A Molhoz viszonyítva egyébként feleakkora árbevételt produkáló INA operatív nyeresége mindössze 51 millió dollár volt tavaly, ez kevesebb mint hato-da a Molénak, és tetemes eladósodottsága következtében nettó profitja kevesebb mint a tizede a hazai olajcégének. A házassággal a Mol “tengeri kijárathoz” jutna – a horvát cég tulajdonában van ugyanis az Adria olajvezeték 38 százaléka -, de a Moléhoz hasonló nagyságú finomítói kapacitáshoz is. Ez utóbbi azonban nem igazán vonzó része a hozománynak, hiszen régiónkban amúgy is túl nagy a finomítói kapacitás, így a legcélszerűbbnek az INA finomítóinak bezárása ígérkezne, de persze kérdés, hogy a közös cég menedzsmentje kapna-e ehhez megfelelő jogosítványokat. A számítások szerint egyébként az INA jelenlegi létszámát legalább 6 ezer fővel kellene csökkenteni középtávon a jelenlegi 16 ezer főről, s az ottani 20 százalékos munkanélküliség mellett ez sem tűnik könnyen kivitelezhetőnek. Igaz, elemzők szerint az anyavállalati szinten ma is több mint 14 ezer főt foglalkoztató Mol is erős (legalább 30 százalékos) karcsúsításra szorul a nyugati versenytársakhoz képest, akár még az osztrák OMV-vel összevetve is

Az INA-frigyen kívül egyébként egyelőre nemigen látszik más határon túli kitörési pont a Mol esetében, igaz hazai pályán is lehet terjeszkedni. Ebből a szempontból Várkonyi elsősorban az energetikában, illetve a vegyiparban lát jó esélyt. A finomítóiból származó melléktermékeket ugyanis tovább feldolgozva jóval magasabb haszonkulccsal adhatná el az olajtársaság. A legjobb választásnak egy Mol-TVK közös petrolkémiai vállalat létrehozása ígérkezne. Az energetika terén elsősorban az erőmű-létesítések jöhetnek szóba, és a Mol számára nagyon is kedvező a kormány új, a kis blokkok építését favorizáló energetikai koncepciója.

Bár a Mol középtávú terveit majd csak ősszel hozza nyilvánosságra, de szinte mindenki biztosra veszi, hogy a gázüzletág abban is prioritást kap. Nem lényegtelen tényező ebből a szempontból, hogy a parlament várhatóan még szeptemberben megtárgyalja a gázárképlet felülvizsgálatát. A kormány eredetileg október elsejétől ígérte az importalapú gázárképlet kihirdetését. Egyelőre nem igazán látszik azonban, hogy a gáz-kiskereskedelem területén milyen stratégiai céljai vannak a Molnak, ezen a területen csak az a biztos, hogy komoly változásokra lehet számítani. A két eltérő forgatókönyv – a kivonulás, illetve egyes gázszolgáltató cégeknél a részesedés további növelése – közül bármelyik elképzelhető.

Az eddigi változásokat az elemzők kifejezetten ígéretesnek tartják. Vágó azonban az INA-val folytatott tárgyalások kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy a kockázatok mértékéhez képest túlságosan feszítettnek tűnik a fúzió keresztülvitelére szabott év végi határidő. A Mol szervezeti rendszerének átalakítása, az angolszász mintájú háromfős felsővezetés bevezetése ugyan tetszést aratott az elemzők körében, azonban a piac egyelőre még jól láthatóan szkeptikus. A Mol-részvények árfolyam-növekedése ugyanis Csák hivatalba lépése óta lényegesen elmaradt a BUX-étól. Ezt egyébként nemcsak a részvényesek bánhatják, jelenleg az igazgatósági tagok is velük sírhatnak. A közelmúltban bevezetett új ösztönzési rendszer alapján ugyanis a mai állapotok szerint éves bónuszuk alig több mint negyedére tarthatnak igényt a Mol eddigi teljesítménye után. Igaz, egy jobb második félévben még reménykedhetnek, hiszen a végső elszámolásra csak a 2000 első negyedévében érvényes árfolyamok alapján kerül sor.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik