Kétszer is meg kellett gondolni régebben, felhívjuk-e ismerősünket külföldön, hiszen a nemzetközi beszélgetések percdíja nagyságrendekkel magasabb volt, mint a helyieké. Ma már azonban minimálisra szűkült a különbség, sőt lassan oda jutunk, hogy ugyanannyiba kerül felhívni a San Franciscó-i nagynénit, mint a szomszéd utcában lakó barátnőnket. Ez is bizonyítja, hogy az új technika – jelen esetben az internet protokoll (IP) alapú telefonálás – mennyivel olcsóbb a réginél.
KERÜLŐ ÚT. Az élelmes “számítógépfüggők” annak idején pont azért találták ki az internet alapú telefonbeszélgetést, hogy kikerüljék a drága nemzetközi hívásokat. A világháló segítségével – igaz, rossz minőségben – már kezdetben is kommunikálni lehetett a föld legtávolabbi országával. (Az IP alapú hangtovábbítással néhány éve a Matáv is megpróbálkozott, ám a gyenge minőség miatt hamvába holt a szolgáltatás.) Közben a nagy telefonszolgáltatók is üzletet szimatoltak az ötletben, s pénzt nem kímélve dolgoztak a megvalósításon. A számítástechnikai szakembereknek többéves kísérletezés után a közelmúltban sikerült is kidolgozniuk egy olyan rendszert, amellyel élvezhető minőségű, kereskedelmi célra is alkalmas szolgáltatást lehet lebonyolítani az internet segítségével. A világ távközlési piacát – beleértve a hazait is – lázba hozta a tavaly novemberben bemutatott, “emberi hang internet protokoll alatt” (VoIP) elnevezésű rendszer. Az új technológia megjelenésével ádáz verseny kezdődött a magyar vezetékes és mobilkommunikációs szolgáltatók között a nemzetközi telefonhívások lebonyolításáért. A vezetékes szolgáltatók is beszálltak a versenybe, közülük legutóbb a Novacom mérsékelte 10 százalékkal az amúgy is “olcsónak” tekinthető külföldi hívásainak árát. A mobilszolgáltatóknál most átlagosan 80-90 forint a nemzetközi hívások díja, míg a vezetékeseknél a tarifa 60-70 forint körül mozog.
Jelenleg Magyarországon nyolc cég foglalkozik internetes távközlési szolgáltatással. Elsőként a PanTel kapta meg a Hírközlési Főfelügyelettől az engedélyt. Ezt követően a Novacom jelent meg, majd a Westel 900 és Pannon GSM, később a Matáv és végül a Vodafone is beszállt az IP alapú nemzetközi hívások piacára. (A Vodafone számára a Novacom biztosítja az internetes hátteret, a Pannon GSM-nek a PanTel a partnere, a Westel 900-nak pedig a Matáv.) A szóban forgó nagy szolgáltatók mellett két kisebb, gerinchálózat nélküli internetes társaság is megjelent a piacon. Az egyik az Intercall, amely a legolcsóbb szolgáltató címét igyekszik megszerezni, a másik a Netphone. Szakemberek szerint ez utóbbi két cég nem is rendelkezik megfelelő engedélyekkel, de a helyzet képlékenységét jelzi, hogy nem tisztázott az sem: a világháló alapú hangtovábbítás vajon engedélyköteles-e. Elvileg a Matáv monopóliuma a távolsági és a nemzetközi hangtovábbítás, de annak idején még nem lehetett a világhálón telefonálni…
Varga Lajos, a PanTel portfólió menedzsere lapunknak elmondta, hogy az internetes távbeszélő technológia költséghatékonyabb, mint a hagyományos vezetékes megoldás. Az IP alapú hangtovábbítás több módon képzelhető el. A legolcsóbb az, amikor a szolgáltató egyszerűen beküldi a virtuális térbe a telefonhívást, s “lesz, ami lesz alapon” az majd csak célhoz ér. Ez gyenge minőségű, s nem megbízható. A másik megoldást az kínálja, hogy a szolgáltató “lemenedzseli” a hívást: végigköveti, hogy az ügyfél “hangja” melyik külföldi szerverhez fut be, s onnan milyen útvonalon megy tovább. Ez kitűnő minőségű, ám némileg drágább verzió.
ELŐNYÖS SZERZŐDÉSEK. Balogh András, a Matáv illetékese nem ért egyet azzal, hogy az IP alapú hangtovábbítás jellemzően olcsóbb, mint a hagyományos. Némely esetben a számítástechnikai alkalmazások miatt drágább az IP telefon, mint a hagyományos. Szerinte az egyes cégek azért tudnak olcsóbb szolgáltatást biztosítani, mert előnyös bilateriális szerződéseket kötöttek a külföldi telefonos vállalatokkal. Emlékeztetett rá, hogy Európában versenypiac van, így mindenki az olcsóbb szolgáltatásra törekszik.
Az IP alapú telefonálás költségeit elsősorban a külföldi társszolgáltatókhoz kell igazítani. Belföldön ugyanis a gerinchálózattal rendelkező VoIP-szolgáltató cégek elenyésző költségen juttatják el az előfizető hangját az internetes szerverhez, ám onnantól fizetni kell a hálózatok igénybevételéért.
Varga Lajos szerint akár egy éven belül a felére csökkenhet a jelenlegi IP alapú nemzetközi hívások tarifája. Nem elképzelhetetlen, hogy új szolgáltatók jelennek meg a piacon, így a Telia, vagy a Teleglobe; mindkettő komoly internetes tapasztalattal rendelkezik. Itt van már a British Telecom, a UPC, valamint a GTS.
VÉDETT BETON. Mások szerint e piacon a drasztikus árcsökkenés csak abban az esetben lehetséges, ha a Matáv “engedékenyebbé” válik az alternatív szolgáltatókkal szemben. A cég ugyanis nem szeretné beengedni a helyi koncessziós telefonszolgáltatókat azokba a betoncsatornákba, amelyekben a telefonkábelek futnak. A mai helyzet megértéséhez tudni kell, hogy a kilencvenes évek elején – a Matáv önállósodásakor – a hazai telefonóriás ezt a vezetékrendszert is átvehette. A nyugati gyakorlat ezzel szemben az, hogy az ilyen alépítmények állami kézben maradnak, s a szolgáltatók bérleti díj ellenében fektethetik le ott saját kábeleiket.
A probléma feloldásán elsősorban az új hírközlési törvény segíthet. Úgy tűnik azonban – véli néhány alternatív szolgáltató -, hogy a Matáv lobbija erősebb, mint a társszolgáltatóké, így a megfelelő uniós jogszabályhoz csak egyes paragrafusaiban hasonlító (ebben az ügyben a telefonóriás számára kedvező) hírközlési törvény születik majd. Mindezzel a hírközlési tárcánál nem értenek egyet; emlékeztetnek rá, hogy a törvény szövege még nincs is kész, tehát az alternatív szolgáltatók sem tudhatják, mi lesz a jogszabályban (a törvény tézisei egyébként megtalálhatók a minisztérium internetes honlapján: www/khvm.hu). Az viszont tény, hogy az új regulák kidolgozásánál rendkívül éles vitákat kavar a gerinchálózatok birtoklása. Erre a szaktárcának mindenképpen megoldást kell találnia. Köztudott egyébként, hogy annak idején, amikor a Matáv kivált a postából, azért vehette át a szóban forgó hálózatokat, hogy minél gyorsabban a lehető legtöbb telefonvonalat létesíthesse. A kilencvenes évek elején nem a versenyre való felkészülés, hanem a telekommunikáció rapid fejlesztése volt az elsődleges cél.
A Novacom szerint rövid idő alatt valódi verseny lehetne, ha az új távközlési törvényt hasonlóan alakítanák ki, mint például Németországban, s akkor az IP alapú telefonálás díja akár percenként 30-40 forintos szintre csökkenhetne. A Matáv szerint, ha az alternatívokat beengednék is az alépítményekbe, akkor sem lenne olcsóbb az IP telefon. Az alépítményekre vonatkozó ügyben egyébként a koncessziós szerződésére hivatkozik a cég; e dokumentum elvileg lehetővé teszi számára, hogy maga gazdálkodjék a hálózatával.
