Szigorú, s a komoly szociális következmények miatt a gazdaság egészét próbára tévő szerkezetváltási tervet hagyott jóvá a lengyel kormány a szénbányászat és az acélipar számára. A bányászatban 2002-ig az alkalmazottak számát a jelenlegi 245 ezerről 139 ezerre, az éves termelési kapacitást pedig 137 millió tonnáról 112 millióra kell csökkenteni. A bányák egy részét bezárják. A finanszírozáshoz egyebek között egymilliárd dollár nagyságrendű világbanki hitelre van szükség.
Az acélipar reformjának terve a mai 85 ezres állomány 45 ezer főre apasztását irányozza elő 2003-ig; a jelenlegi 13,3 millió tonnás éves termelési kapacitás 2005-ig nagyjából állandó marad. A még állami tulajdonban lévő kohókat 2001-ig privatizálni kell. Ez különösen áll a szakma két legnagyobb vállalatára, a Huta Katowicére és a krakkói Huta Sendzimirára, amelyekért már egy sor nyugati acélipari társaság versenyez.
Varsó reméli, hogy az acélipari karcsúsítással el tudja nyerni az Európai Unió hozzájárulását a vámvédelem meghosszabbításához. Az eredeti tervek szerint Lengyelországnak az acél importvámját az 1996. évi 9,0 százalékról tavaly 3,5, az idén pedig 3,0 százalékra kellett volna csökkentenie, míg jövőre a teljesen leépítés következett volna. Azonban a kétoldalú Európa-megállapodásban foglalt védelmi záradékra hivatkozva Varsó 1997-ben meghagyta a 9,0 százalékot, s ez év kezdetére is csak 6,0 százalékra mérsékelte az importvámot, ami vitát váltott ki Brüsz-szellel.
Végül a két fél abban egyezett meg, hogy az országnak szerkezetváltási programot kell előterjesztenie. A fenti létszám- és kapacitástervek mellett ez az acélimportvámok terén első lépcsőben – az azóta már életbe is léptetett – 4,0 százalékra való csökkentést irányozza elő; 1999-ig 3,0 százalékra, végül a 2002. évben nullára mérséklik ezt a rátát. Az unió a terv átfogó vizsgálata alapján fogja eldönteni, hogy elfogadja-e a vámvédelem meghosszabbítását.
