Mostanság 50-55 ezer nappali tagozatos középiskolás, illetve egyetemi-főiskolai hallgató dolgozik tanulási vagy szórakozási költségeinek előteremtéséért, sokan közülük egész évben. A taglétszámokból ítélve egyre nagyobb részük a diákszövetkezeteknél keresi a zsebpénz-kiegészítést. A diákok ugyan a klasszikus munkaerő-kölcsönző és -közvetítő társaságok „kínálatában” is szerepelnek, ám a forgalmi adatok alapján többségük a saját szervezetéhez fordul munkáért. Ezek a vállalkozások a szövetkezeti törvény alapján működnek, s szervezeti felépítésük is megfelel a „hagyományos” formának.
A diákszövetkezet önálló jogi személy, a számviteli törvényben foglaltak szerint kell gazdálkodnia, éves beszámolót készítenie és benyújtania a nyilvántartását végző cégbírósághoz. Minden ilyen szervezetnek szüksége van egy befogadó intézményre (ez valamelyik egyetem vagy főiskola), amely nyilatkozatot tesz: támogatja a működését. Ez utóbbi gyakran kimerül egy irodahelyiség átadásában, de néhol ennél jóval szorosabb a kapcsolat.
A diákok e szervezetekben tulajdonosokká lesznek, hiszen ahhoz, hogy munkát vállaljanak, a szövetkezet tagjává kell válniuk. Ehhez egy alacsony összegű (500-1000 forint értékű) részjegyet vásárolnak. Speciális vonásként érvényes iskolalátogatási igazolást is be kell mutatniuk – ezzel igazolván tanulói jogviszonyukat (a középiskolások 16-17 éves koruktól léphetnek be). Ugyanis csak közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatos hallgatójára vonatkozik az a kedvezmény, amely szerint nem kell a munkabér után tb-járulékot fizetni, abból csak személyi jövedelemadó-előleget vonnak le. Ezzel e szövetkezetek vonzó órabért képesek ajánlani a hozzájuk forduló cégeknek, amelyek nemcsak rugalmasan felhasználható, hanem olcsó és legális dolgozókhoz juthatnak.
A diákszövetkezetek vezetői általában már nem egyetemisták, hanem főállásban dolgoznak. Az apparátus változó nagyságú: néhány főtől a 10-15 alkalmazottig terjed; több helyütt az irodai dolgozók is tagok. Az irányító csapatok növekedése jól mutatja fejlődés ütemét: néhány cégnek már országos irodahálózata van, s az ily módon összefogott tízezer tag százmilliós nagyságrendű árbevételt produkál. Az ország szinte minden felsőoktatási intézménynek otthont adó városában működik diákszövetkezet vagy csoport, a nagyobbakban több is. Ma mintegy 30 iskolaszövetkezetet tart számon a Diákvállalkozások Országos Érdekképviseleti Szövetsége (Diák-Ész), közülük 12 budapesti székhelyű. Karácsony Mihály elnöke szerint a szervezetet a diákvállalkozások 1993-ban azért hozták létre, hogy valamelyest rendet teremtsen az egymással éles piaci versenyt folytatók dzsungelében. A tagok előző negyedévi anyagmentes árbevételük és taglétszámuk alapján fizetnek tagdíjat, cserébe a Diák-Ész képviseli őket a gazdasági-politikai döntéshozóknál, illetve a megalkotott etikai kódex révén megszabja a tisztességes piaci magatartás követelményeit.
Az ajánlott munkák a könnyű fizikaitól (csomagolás, rakodás, mellékletbehúzás) az egyszerű adminisztratív feladatokon át (adatrögzítés és -rendszerezés) a nyelvtudást igénylő kvalifikált munkákig (titkárnő-helyettesítés, hostesskedés) terjednek. A bérek sem nagyon különbözőek: a szövetkezetek nagy része a megrendelő vállalattól kapott összeg 50-75 százalékát fizeti ki tagjainak. Különbség inkább a létszámban figyelhető meg: egy-két tucattól a tízezres tagságig nagy a szórás. A szövetkezetek legtöbbször maguk keresik meg leendő partnereiket, akikkel vállalkozási szerződést kötnek. A cégek így csak egy számlát kapnak – a munkabér kifizetése, az adminisztráció, a hirdetés, a kiválasztás a szövetkezetek dolga.
A legrégebbi és legnagyobb iskolaszövetkezet a Meló-Diák Országos Diákvállalkozási Hálózat: 40 irodája van. A fővárosban lévő diákszövetkezeti csoport, az Universitas a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemmel működik együtt. A Meló-Diák a promóciótól kezdve a piackutatáson és az információszolgáltatáson át a fizikai munkákig nagy választékot kínál, ám a megrendelők többsége itt is az utóbbiakat preferálja.
A Jobb Kezek Diákszövetkezet tagsága nagyobbrészt az Eötvös Lóránd Tudományegyetem hallgatóiból áll. Náluk 200-250 forint az órabér a különféle borítékolási, csomagolási munkákért. Dienes Tibor elnök szerint a szövetkezet hetente frissített internetes honlapján keresztül is igen sokan jelentkeznek munkára.
A Műegyetemi Iskolaszövetkezet (MŰISZ) két éve működik, és már most is a legjobb fizetést nyújtók egyike. Tóth Sándor PR-igazgató szerint egyedülálló kezdeményezésről van szó. Egyrészt, mert e szövetkezetet a Budapesti Műszaki Egyetem Hallgatói Képviselete hozta létre azzal a céllal, hogy a diákok számára munkalehetőséget teremtsen, és más gazdasági tevékenységet végezzen; másrészt, mert a lehető legszorosabban együttműködik az egyetem vezetésével, ellentétben a tárcégekkel, amelyeknek a befogadó intézmény csak helyet ad. A jó bérfizetési pozíciót a többségében kvalifikált munkáknak – tolmácsolás, épületek állapotának felmérése önkormányzatok megbízásából, számítógépes tervezés, vállalati rendszergazdai teendők elvégzése – köszönhetik. A jól teljesítők órabére akár a 700 forintot is elérheti. Sok hallgató annál a cégnél készítheti diplomamunkáját, majd kaphat állást, amelyiknél addig diákként dolgozott. A szövetkezet – a lakástakarék-pénztári szerződéskötést kivéve – nem vállal ügynöki megbízásokat, mert a diákok inkább a biztos állást kedvelik.
A Mind-Diák Iskolai Szövetkezet óránként 200-250 forintért kínálja munkáit. Püspöki László cégvezető tájékoztatása szerint a megbízások mintegy 60 százaléka inkább fizikai munka, noha a szakmai tudást is igénylő állásokkal jóval többet lehet keresni. Sajnálatos, hogy sok megrendelő késve fizet, így a béreket a szövetkezetnek kell megelőlegeznie a diákoknak, ami komoly érvágást jelent.
A Student Diákszövetkezet elnöke, Szijj György hasonló tapasztalatokról számolt be. A nagyobbak közé tartozó szervezetnek stabil megrendelői köre és zömmel állandó tagsága van. Akik itt dolgoznak, sokszor ugyanahhoz a céghez mennek több éven keresztül. A Student munkavállalói szerepet vállalnak a nyereményjátékok sorsolásaiban, központi állami ünnepségek és egyéb rendezvények lebonyolításában vesznek részt, közvélemény- és piackutatást végeznek. A megrendelők elvárják a rugalmasságot: néha akár száz főre is szükség van napokon belül. A hallgatók számára június óta már csak olyan munkát kínálnak, amelynek órabére legalább 200 forint. A cégekkel kötött vállalkozási szerződésben megjelölt összegnek a diákok itt is a 70-75 százalékát kapják meg: a többi az iroda fenntartását és a bővítésére szánt összeg (Internet, e-mail, zöld szám), az adminisztráció, a reklám költsége, illetve ebből képeznek tartalékot a cégek késedelmes fizetésének kivédésére. A szövetkezet az elmúlt években rendre megduplázta árbevételét. Az idén erre már nem számít az elnök, de a növekedés várhatóan most sem marad el. Nem tartanak fenn vidéki irodahálózatot, ennek ellenére a fővárosi vállalatok vidékre kiterjedő megbízásait is vállalják, amelyeket az adott körzetben lakó tagjaik teljesítenek.
A Pulzus Diákszövetkezet a betanított fizikai munkákért 200, a szellemi munkákért 250 forintos órabért kínál. Sára Andrea elnök szerint a diákok 80 százaléka inkább fizikai munkát keres. A Pulzus sem vállal teljesítménybéres és ügynöki megbízásokat, mert ezek elvégzését nehéz bizonyítani, így a kifizetés körül sok vita lehetséges.
A diákszövetkezetek többsége nem fővárosi központtal működik, és a vidékiek esetenként nagyobb létszámot foglalkoztatnak a kisebb budapestieknél. A debreceni Joker-Diák vagy a szombathelyi Kaptár taglétszáma ezres nagyságrendű. Emellett azonban léteznek kisebbek is. A Debrecenben mindössze fél éve alakult Munka-Társ Diákszövetkezetnek például egyelőre félszáz tagja van.
A szervezési lázat látva e cégek még messze nem értek el lehetőségeik határához. A vállalatok számára a Műegyetemi Iskolaszövetkezet kimutatásai alapján hozzávetőleg 30 százalékos költségmegtakarítást jelent az, hogy diákszövetkezeten keresztül vesznek igénybe munkaerőt. Ez ma még olyan előny, amely további piacnövekedést hozhat a szövetkezeti mozgalom e váratlanul felfutó ágának.
