Egy vállalat értékét mindig az üzleti jövő határozza meg – véli Horváth Pál, a PanTel vezérigazgatója. Szerinte a Matáv és a helyi társaságok nyilvános távbeszélésre vonatkozó monopoljogainak 2002-es feloldásáig a lakossági piac megközelítéséhez több alternatívában lehet gondolkodni, hiszen a távbeszélő üzlet igen gyorsan változik. A majdani piaci játékszabályok merőben eltérnek a maiaktól, illetve a jelenleg tervezettektől.
Annyi bizonyos, hogy a PanTel még az ezredforduló előtt kiépíti 3500 kilométer hosszúságú optikaiszálas gerinchálózatát. Addig pedig alaposan feltérképezi, hogy a Matávon és a helyi szolgáltatókon kívül a piacon lévő társaságok milyen távközlési infrastruktúrával rendelkeznek. Horváth Pál ugyanis elképzelhetőnek tartja a közeli jövőben az együttműködést az országos mikrohullámú hálózatot működtető Antenna Hungáriával, illetve a GTS Hungaryvel. A PanTel egyébként hasonló partneri viszonyra törekszik a Matávval és a helyi szolgáltatókkal is. Ezek azonban egyelőre legfeljebb az egymás közti kapcsolatok kiépítésének elején tartanak.
A PanTel vezetése a közeli jövőben véglegesíti üzleti terveit, amelyeket persze nem kőbe vésettként kezelnek. Az elképzelések szerint legfeljebb 200 fős vállalati gárda szakemberei rugalmas, a hazánkban dívó eddigi távközlési hagyományoktól eltérő szellemben igyekeznek ügyfeleket szerezni, majd azokat kiszolgálni. Ennek megfelelően nem elsősorban a kommunikáció legújabb vívmányainak műszaki nagyszerűségéről kívánják meggyőzni a leendő előfizetőket, hanem arról, hogy számukra milyen gazdasági előnyökkel, üzleti lehetőségekkel jár, ha igénybe veszik az általuk nyújtott szolgáltatásokat. A tájékoztatás, a meggyőzés és az együttműködés a társaság hármas jelszava.
Személyes kapcsolatok nélkül kevés dolgot lehet elintézni – állítja a vezérigazgató, aki a privatizációig a Matáv élén állt, s az elmúlt években az Inmarsat nevű műholdas távközlési vállalat kelet-európai igazgatója volt (Figyelő, 1998/18. szám). Így nagyon is jól ismeri a hazai játékterepet, s tisztában van azzal, miként csinálják ugyanezt a nagyok. A kettőt szerencsésen ötvözve – fiatal és tehetséges munkatársak tevékenységére építve – próbálnak olyan új ügyfeleket szerezni, akiket eddig még nem ért el a konkurencia. Ám nem riadnak vissza attól sem, hogy az üzleti előfizetőket elhódítsák a jelenlegi szolgáltatóktól – persze tisztességes eszközökkel folytatott verseny keretében. Ez azonban nem lesz könnyű – ismeri el a vezérigazgató -, főként azért nem, mert a legnagyobb vetélytárs, a Matáv hosszú távú szerződéseket kötött ügyfeleivel.
Nemrégiben megvált a PanTeltől a 49 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkező Unisource, átadva helyét a KPN Telecom holland nemzeti távközlési társaságnak. Ez a lépés sok szempontból nehezen érthető. Egyrészt, mert a páneurópai szolgáltatónak tekintett eredeti tulajdonos tavaly tenderen nyerte el a magyar vállalatban való részvételi jogát (hozzáférési lehetőséget szerezve ezzel például a cégben 25,1 százalékos tulajdonosként szereplő MÁV igen értékes optikai hálózatához), másrészt mert a Unisource több mint két és fél évig harcolt a PanTel létrehozásáért. Horváth Pál nem kívánta kommentálni a tulajdonosváltást. Felhívta a figyelmet viszont arra, hogy a holland tőke általában véve és e konkrét esetben is – kezdeti gyanakvó magatartását levetkőzve – mennyire otthonosan érzi már magát Magyarországon. És ami még sokkal fontosabb: a KPN Telecom hosszú távra szeretne itt berendezkedni, pénzt hoz és új technikát honosít meg, felkészülendő a magyar távközlési piac liberalizációjára. Mint Horváth Pál emlékeztetett, a hollandok nemcsak a cseh távközlésben jelentek meg tulajdonosként, hanem aktív szerepet vállalnak az ír és az ukrán telekommunikációban is. Hogy mindezek után a kicsi, de a régióban a jövőben egyre fontosabbá váló magyar távközlést választották, az jelzés értékűnek tekinthető.
