A puding próbája az evés – valahogy így vannak a Magyar Köztársaság szerdán hivatalba lépett harmadik kormányának programjával az elemzők. A Fidesz-MPP, a Független Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum triójának szakértői és politikusai által megalkotott anyag ugyanis a kritikusok szerint sok tekintetben alig mutat túl egy terjedelmes választási programon, ugyanakkor olyan ígéreteket tartalmaz, amelyeknek a pénzügyi fedezete ma még felettébb kétséges. Miniszterelnöki expozéjában Orbán Viktor ugyan elegánsan kitért ezen problémák megválaszolása elől, nem vitás azonban, hogy a kormány programjának legnagyobb ellentmondása a fellelhető források szűkösségében rejlik. Mindezt csak tetézi, hogy a májusi választások óta lényegében leállt az ország közigazgatása, ami miatt a kormány stratégiainak tekintett területeken kényszerül majd „tűzoltásra”, saját átszervezési elképzeléseinek megvalósításához pedig több milliárd forintos többletkiadásra.
Államosított tb-önkormányzatok
A legélesebb helyzetet a koalíció mindenképpen maga teremtette azzal, hogy már a kormány megalakulása előtt hozzálátott a tb-önkormányzatok felszámolásához (Figyelő, 1998/27. szám). Ez persze kiváltotta az eddig kormányzó szocialisták, valamint a nagy szakszervezeti konföderációk heves tiltakozását: eddig már esett szó népszavazási kezdeményezésről éppúgy, mint nemzetközi fórumok előtti panasztevésről. Az önkormányzatban érdekelt szervezetek egy része mindenestre az Érdekegyeztető Tanács azonnali összehívását kezdeményezte. Mindez persze nem sokat ér, ha a kormánytöbbségnek sikerül túltennie magát az alkotmányossági aggályokon, s áterőltetni a javaslatot az Országgyűlésen. A kérdés leginkább az: mit ér el a kormányzat a tb-alapok gazdálkodása feletti ellenőrzés visszaszerzésével, illetve mennyit ér a most visszavenni szándékozott vagyon. A tb-alapok évről évre ismétlődő hatalmas költségvetése ugyanis jórészt csak átfolyik a tb-n. A nyugdíjbiztosítónál ez egészen egyértelmű: az adott nyugdíjszint, illetve az évente előre elhatározott nyugdíjemelési mérték meghatározza a kifizetéseket.
Az egészségbiztosítónál már korántsem kalkulálhatók ilyen szépen a kiadások. Csupán egy biztos: a beszedett járulék hiánytalanul elfolyik a különböző ellátások finanszírozására, s mert ez soha nem elég, jöhet a kincstári számla (azaz a plusz adóforintok) automatikus igénybevétele. A kiadási szerkezet átalakításához mindenekelőtt szükség volna a finanszírozás logikájának átalakítására. Javítható lenne az egészségügy pénzügyi helyzete, ha a pénzbeli ellátások jó része kikerülne az egészségbiztosítás hatálya alól – igaz, erről még nem születtek kormányzati tervek. Minderre persze csak egy átfogó egészségügyi reform keretében kerülhetne sor, ahol megszűnne az egészségügyi pénztár finanszírozási monopóliuma is: erre egyébként a program konkrét lépéseket javasol.
Külön gondot jelent majd a nyugdíjbiztosító ez évi finanszírozási helyzete: a korábban tervezett és költségvetési fedezettel „felékesített” 20 milliárd forintos hiány ugyanis nem tűnik tarthatónak – részben az új nyugdíjrendszerbe átlépőknek a tervezettet jóval meghaladó száma, másrészt az előrehozott és visszamenőleges nyugdíjemelés okán. Az átlépők a legfrissebb jelentések szerint már 1 milliónál is többen vannak, s az év végére számuk elérheti az 1,3 milliót is. Szajki Mihály, az Országos Nyugdíjfolyósító Főigazgatóság főigazgató-helyettese szerint az átlépések miatti bevételkiesés május végéig 24 milliárd forintra rúgott, s az év végéig felmehet 45-50 milliárdig is. Ehhez járul még az a kalkuláltan 80 ezer főnyi pályakezdő, akiknek kötelezően a vegyes nyugdíjrendszert kell választaniuk – igaz, az emiatt kieső járulékbevétel semmiképpen sem haladja meg az 1 milliárdot. Így azután hiába ígéri meg a kormányprogram a pályakezdők esetén kötelezően előírt magánpénztári tagság felülvizsgálatát – ez a szándékokkal szemben nem igazán befolyásolhatja a biztonságos nyugdíjellátást. Emellett augusztustól visszamenőleg 2,5 százalékos (a nyugdíjbiztosító szerint – az eltérő számítási alap miatt – csupán 2,2 százalékos) nyugdíjemelésre kerül sor, ami minimálisan is további 19 milliárd forintos többletkiadással jár. S akkor nem is tettünk említést arról, hogy a biztosítók túlfeszítettnek ítélik a jórészt a Pénzügyminisztérium (PM) által kialakított behajtási előirányzatot: a tavalyi 17 milliárddal szemben az idén 32 milliárd forint ily módon való beszedését irányozta elő a költségvetés, amiből Szajki Mihály szerint jó, ha 20 milliárd teljesül majd. Mindezek alapján a főigazgató-helyettes elengedhetetlennek tartja a nyugdíj-pótköltségvetés elkészítését, ami szerinte nem jelent rendkívüli helyzetet, hiszen az egészségbiztosító pótbüdzséjét az idén is el kell készíteni. Államháztartási szinten egyébiránt nem okoz különösebb gondot a nyugdíjbiztosítási alapban felhalmozódó nagyobb hiány, mert a magánpénztárakhoz áramlott pénz meghatározó részét az álllampapírok piacán kötik le, ezenkívül pedig a Világbank 250 millió dolláros hitelt nyújtott a nyugdíjreformmal járó átmeneti deficit finanszírozásához.
Közérzetjavítás
A „tb-államosításhoz” hasonló gyorsasággal lépett a koalíció a családi támogatások átalakításának ügyében is, ami minden bizonnyal jó hatással lesz a választópolgárok közérzetére, ám kevésbé tesz jót a költségvetésnek. Az előzetes becslések szerint összesen legalább 40 milliárd forintba kerülnek majd a tervezett intézkedések. Ebből 16 milliárd pluszkiadást jelent a büdzsének, ha jövő januártól a családi pótlék ismét alanyi jogon jár majd minden gyermek után, függetlenül a szülők jövedelmi viszonyaitól. További 2 milliárd forintot igényel, hogy minden anya ismét alanyi jogon kaphassa a gyermekgondozási segélyt gyermeke 3 éves koráig.
E körön belül a legnagyobb „átszabást” várhatóan a gyermekek után járó adókedvezmény visszaállítása jelenti majd. Bár a pénzügyi tárcánál még nem készültek el a jövő évi adótábla tervei, annyit tudni lehet: a szakértők három változatot dolgoztak ki, amelyek mindegyike 0,5 százalékos adóteher-csökkenést eredményezne az érintett családok számára. A legdrágább változat 17,2 milliárd forintos költségvetési bevételkieséssel számol: ebben az esetben az első gyermek után 600, a második után 800, három vagy több gyermek után pedig 1400 forint adókedvezményt lehetne igénybe venni. A legolcsóbb változat 16,4 milliárd forint kiesést okozna; ennél az első két gyermek után 700, minden további után pedig 1300 forint járna. Végül újabb 3 milliárd forinttól esik el a költségvetés amiatt, hogy a kormány – a Fidesz-MPP választási ígéretének megfelelően – az első diplomát szerzők esetében szeptembertől visszaállítja felsőoktatási tandíjmentességet.
Banki erőpróba
Az új kormány másik fontos erőpróbája minden bizonnyal a Postabank rendbetétele lesz. Ma azonban még hozzávetőleg sem lehet tudni, mennyit kell a büdzsének – az eddigieken felül – költenie a hitelintézetre. Banki körökben úgy vélik, ez az összeg legalább 30 milliárd forintos kiadást jelenthet. A tisztánlátást nehezíti, hogy még az illetékesek is jobbára egymással ellentmondó információkat közölnek az állami szerepvállalás mibenlétéről és annak lehetséges mértékéről.
A PM minap nyilvánosságra került jelentése szerint (Népszabadság, 1998. június 30.) a hitelintézet korábbi tanácsadó cége, az SBC Warburg 58,1 milliárd forintos, úgymond problémás követelést talált – 1997 júniusában. Nem sokkal később viszont a Postabank megállapodott az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-vel, hogy 10,7 milliárd forint értékű, nehezen értékesíthető ingatlant elcserél több mint 17 milliárd forint össznévértékű részvénnyel (Figyelő, 1997/31. szám). Ugyancsak a portfolio tisztítását szolgálta a Pénzintézeti Központ (PK) Bank közvetett megvásárlása. Egyrészt a „privatizációs” ügyletet követően a Postabank majdnem 2,4 milliárd forintnyi üzletrészt értékesített friss szerzeményének, másrészt tíz hitelére a PK készfizető kezességet „vállalt”, a kamatokkal együtt több mint 30 milliárd forint értékben (Figyelő, 1998/6. és 14. szám). Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, a Postabank a napokban egyoldalúan mentesítette a PK-t e kötelezettsége alól, ám az nem vált ismertté, hogy a szóban forgó követelések sorsát végül milyen formában rendezik. Csak az tűnik biztosnak, hogy a Horn-kormány által még tavaly áprilisban megszavazott 12 milliárd forintos állami garancia igénybevétele könnyített a hitelintézet helyzetén. Ez azonban csak egyetlen tételre, nevezetesen a G-Modus Kft. (melynek tulajdonosa a hitelfelvételkor a Dunaholding Rt. által ellenőrzött Gordius Holding volt) Postabankkal szembeni hiteltartozásának visszafizetésére vonatkozott.
Értesüléseink szerint a Postabank vezetősége nem látja annyira tragikusnak a helyzetet, mondván: az idén már több tízmilliárd forint értékben adott, illetve cserélt el eszközöket – hogy kinek és mennyiért, az nem ismeretes. Mindenesetre a Postabank ez év áprilisi közgyűlésén közreadott igazgatósági jelentés szerint a minősítendő követelés és függő jövőbeni követelésállomány 1997 végén 319,3 milliárd forintot tett ki. Ebből a minősített állomány 28,4 milliárd volt, ám a hitelintézet vezetősége annak is csak 5,5 százalékát értékelte rossznak, azaz olyannak, amelynek be nem folyása esetére 100 százalékos tartalékot kell elkülöníteni. (A 71-100 százalékos tartalékolási kötelezettség alá eső, úgynevezett kétes követelések is csak 3,2 százalékos arányt képviseltek.) A Postabank kimutatásai szerint a minősített állomány döntő része (71,7 százaléka) az ügyfelekkel szemben állt fenn; csak 26,6 százalékát tették ki a befektetések; s mindössze 1,7 százalékát a mérlegen kívüli függő és jövőbeni kötelezettségek.
Privatizációs kérdések
Sokasodnak a kérdőjelek a privatizáció jövőjével kapcsolatban is. A Fidesz-MPP választási programjában az előző kormányzat magánosítási tevékenységének teljes felülvizsgálatát ígérte, ám a kormányprogram – sokat finomodva – már csupán „szükségesnek” nevezi a tartós állami tulajdon felügyeleti-szervezeti rendjének kidolgozását. Elsődleges szempontként említi a program a hatékonyságot és átláthatóságot. Ez egybecseng a még tavasszal a tartós állami tulajdonról összeállított törvénytervezettel. Az előző kormány napirendjén a vagyonkezelési tervezet ugyan háromszor is szerepelt, ám azt soha nem terjesztették az Országgyűlés elé. A Figyelő birtokába került koncepció két módszert említ a tartós állami vagyon kezelésére. A holding típusút (vagyis az ÁPV Rt. továbbélését), vagy az ágazati holdingokat, amelyek a tárcák irányításával működnének. Az ÁPV Rt. vezetősége sohasem rejtette véka alá, hogy az egyetlen holding híve. Ehhez hasonlóan fogalmaz egyébiránt az új kabinet programja is: „A kormány közös szervezeti keretben akarja ellátni a magánosításhoz és a tartósan állami tulajdonban maradó bizonyos vagyontárgyak kezeléséhez kötődő feladatokat”. (Az állami vagyon további sorsáról lásd még Voszka Éva elemzését a 36-37. oldalon.)
Olyan szellemi érték jött létre az ÁPV Rt.-nél, amelynek egyben tartása az egész ország érdeke – fejtegette utolsó miniszteri sajtótájékoztatóján Csiha Judit. A privatizáció eddigi irányítója szerint a vagyonkezelési törvényjavaslatot még az őszi ülésszakon célszerű lenne elfogadni, mert a késlekedés az érintett cégeknek „forintban kifejezett károkat okoz”. A körbe 116 társaságból 284 milliárd forintnyi részvény (ebből 32 cégnél egy-egy „aranyrészvény”) tartozik.
Egyetlen szót sem veszteget ugyanakkor a Fidesz-MPP „negyven pontja”, illetve a kormányprogram hét újságoldalnyi terjedelmű tervezete a kárpótlás jövőjéről. Nem szerepelt a téma a miniszterelnök-jelölt beszédében sem, noha Orbán Viktor még a választás előtt a probléma minél előbbi megoldását tartotta szükségesnek. Együttesen 16 milliárd forintnyi címletértékű kárpótlási jegy sorsa vár rendezésre. Ebből fizikailag 7 milliárd forintnyi értékpapír már a kárpótoltak – vagy a tőlük vásárlók – kezén van. Összesen 9 milliárd forint címletértékű jegyre pedig megszületett a Kárpótlási Hivatal határozata, azonban jogos tulajdonosai ez idáig még nem vették át a papírokat. Itt kell figyelembe venni, hogy a kárpótlási jegy a törvény alapján el nem évülő, s az állammal szemben lejárat nélküli követelés. Szakértők szerint már csak ezért is minél előbb rendezni kellene a milliárdok sorsát, azaz a piacról kivonni a kiadott, s egyben kezelni a fel nem vett tételeket. Az ÁPV Rt. a befektetési alapokon keresztül történő kivonásra már tavasszal kidolgozta a koncepciót, s eredetileg július végén, augusztus elején indították volna az alapokat. A konstrukció végrehajtásához a befektető-forgalmazót kétfordulós pályázaton szándékozott a vagyonkezelő kiválasztani. Az első forduló lezárult, s a pályázatok alapján meghívták a második körre az OTP Értékpapír Rt. és az OTP Bank Rt. konzorciumát, illetve a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. brókerházát. Azóta a folyamat leállt, a döntéshozók várják az új kormány szándékait és persze a vagyonkezelő sorsának alakulását.
Mindezeket tetézi egy újabb kárpótlási kötelezettség, amelyre az Alkotmánybíróság egy határozata is felhívta a kormány figyelmét. E szerint kárpótolni szükséges mindazokat, akiknek nemzetközi szerződés alapján keletkezett vagyoni káruk, mint például a Szlovákiából kitelepített magyaroknak.
Agrárforintok
Költséges „tűzoltómunka” vár az új kormányra a mezőgazdaság több területén is, amelyek végösszege meghaladhatja akár a 10-15 milliárd forintot is. A gabonapiaci bajokkal már közös kerekasztalvitán szembesültek a régi és új agrárkormányzat vezetői. A magas itthoni árak miatt külföldön versenyképtelenül drága magyar búza – állami beavatkozás nélkül – millió tonnányi felesleggel fenyeget. Az érintettek szerint ez akkora sokkot okozhat, amelyben megrendülhet a gabonapiac. A szakértők szerint egyelőre csak sejteni lehet, mennyibe is kerül majd az azonnali intézkedés a gabonafronton – már ha egyáltalán sor kerül rá. A szaktárcánál úgy számítanak, hogy a regisztrált mennyiség felénél is jóval kevesebbet kell majd garantált áron átvenni. A gabonakereskedők is legfeljebb egymillió tonna állami felvásárlását tartják valószínűnek. Az akció eszerint 14-18 milliárd forintot követel, de nem pusztán költségvetési forrásból. Valószínű, hogy bankhitelből finanszírozzák majd az ügyletet, ez esetben a tárcának csak a kamatokat és a búza-árfolyamveszteséget kell a költségvetés agrárfejezetéből teljesíteni.
A tejpiacon is állami beavatkozásra várnak az érintettek. Az idei termékpálya-szabályozásról még a tavalyi év végén kiadott rendelet értelmében ugyanis szeptembertől literenként 55 forintról 62 forintra növekszik az irányár. A növekményből 2 forintot az intervenciós kasszából a földművelésügyi tárca fizet, a többit a feldolgozóknak kell(ene) mellétenni. Ezt a társaságok áremelésből termelhetnék ki, ám a piac nem „fogadja el” a drágulást, így a magasabb átvételi ár literenként 5 forintos veszteséget okozna a tejfeldolgozóknak. Attól függően, hogy a termelők mennyire lesznek megértőek, és milyen konszenzusra jut a terméktanács, várhatóan 1,5-2 milliárd forintos további állami segítséget vár a tejágazat is a szaktárcától.
A húspiac szintén segítségre szorul, bár az elkerülhetetlen beavatkozás mértékét, költségeit, sürgősségét tekintve még a szakma sem egységes. A hústermékek külpiaci versenyképességéhez kell a segítség, de arról még nem határozott a terméktanács sem, hogy ehhez az exporttámogatás, a közvetett piacra segítés, a készletfinanszírozás, esetleg ezek egyvelege az üdvözítő megoldás. A húspiaci beavatkozás mértéke azonban még a vérmesebb feldolgozói számítások szerint sem közelítené meg a 4-5 milliárdot.
Költségvetési számtan
Bokros teendői ellenére az új kormány biztos abban, hogy idén nem kényszerül pótköltségvetés benyújtására. Varga Mihály, a pénzügyi tárca politikai államtitkára a Figyelőnek elmondta: a tartós gazdasági növekedés miatt az idén várhatóan jelentősen bővülnek majd a költségvetés adóbevételei, s ez a tervezett kiadások forrása lehet. Szintén javíthat a büdzsé „mozgásterén”, hogy a tervek szerint jövőre a tb-járulékokat adóként szednék be, aminek révén az új kormány reményei szerint jelentősen csökkenhet a tb kinnlevősége.
Az államháztartás helyzete egyelőre azonban távolról sem tekinthető rózsásnak. Az év első öt hónapjában a konszolidált hiány 210 milliárd forint volt. Ez nagyjából ugyan megfelel a várakozásoknak, ám ebben az is szerepet játszik, hogy az esztendő során májusban kellett a költségvetésnek a legkisebb összeget (43,9 milliárd forintot) az adósságszolgálatra fordítani. Ezzel párhuzamosan az éves előirányzat időarányos részéhez (az öt hónapra jutó 42 százalékhoz) képest jelentősen túlteljesültek a társasági adó (48 milliárd forint – 55 százalék), valamint a vám- és importbefizetések (60,3 milliárd forint – 58 százalék). Jelentősen növekedtek viszont a költségvetési szervek támogatásból és saját bevételből fedezett kiadásai: az előbbi ugyan 42 százaléka (272,1 milliárd forint), ám az utóbbi 56 százaléka (131,2 milliárd forint) volt az előirányzottnak. Figyelmet érdemel ugyanakkor a „társadalmi önszerveződések” támogatására fordított összeg megugrása, bár az 1,4 milliárd forint elenyésző az előbbi két tételhez képest.
Varga Mihály szerint reálisnak tűnik, hogy az államháztartás GDP-hez viszonyított hiánya idén 5 százalék alatt legyen, annak ellenére, hogy az első félévben – az előzetes adatok szerint – ez az arány elérte a 7 százalékot. A pontos mértéket illetően egyelőre megoszlanak a vélemények, ám a pénzügyi tárca új vezetése legfeljebb 4,5 százalékos deficittel számol erre az esztendőre.
